A cím nem az ingatlancápák érdeklődését hivatott fölkelteni, hanem azokét, akik szöszölnének a brokkolival, paradicsommal, szeretik a fokhagymás rakott karfiolt nem a teszkóból elővarázsolni. Ez a közösségi kertek műfaja.

Mi az a közösségi kert?

A világon számos formában létezik a városon belül kialakított, közösen, vagy parcellánként külön művelt zöldségeskertek világa. Az Egyesült Királyságban például úgy, hogy a londoni önkormányzatnak 1908-óta közfeladata telket utalni azoknak a magánszemélyeknek, akik önellátás céljából kertet igényelnek; az önellátás itt bizonyos formában alapvető jogként érvényesül.

B.A. azóta köszön nekem vissza, mióta nem ő a gondnok. 

Színikritika

- Vádirat saját magunk ellen? -

Éjszaka három fiatalkorú lány holtestét hozták ki a Nyugati tér előtti placcra, ahol máskor közösségi fitneszedzést, hanukai gyertyagyújtást vagy keresztény hittérítést tartanak. 2011. január 15-én éjjel viszont nagyobb volt ott a tömeg, mint bármilyen más fent említett rendezvényen. Érettségi előtt és után lévő fiatalok fagyoskodtak a West Balkán tánctérének szóló ruháikban, miközben a téren álló szórakozóhely kongott az ürességtől. Az óriási belső tér kihaltsága várta a nyombiztosítókat és rendőröket.

Vajon egy ilyen eset magyarázhat egy egész generációt? A rendszerváltás után született (az első demokráciában felnövő) nemzedéket talán kevéssé lehet a West Balkán tragédiával, mint zsírkrétával megrajzolni. A Bárka Színház 2011. decemberében bemutatott új darabja, az East Balkán mégis ezzel próbálkozik. Tasnádi István drámaíró jegyzi azt a szöveget, amit tizenévesek adnak elő „buli tapasztalataikról”.

A fenti adótáblák*** kiválóan szemléltetik, hogy az utóbbi 20 év adópolitikája a falig ment. Nincs tovább. Mértani pontossággal belőtte az 50 százalékos adószintet, amit átlépni csak annak deklarálásával lehet, hogy a munkám után többet kap az állam, mint én. Ezt egyetlen kormány sem meri meglépni, bár sok lehetetlenen vagyunk már túl. Itt az idő elgondolkodni, hogy milyen évek óta tartó spirál juttatta ide az országot. Nyilván a legkönnyebb takaró a legutóbbi adóemelés, vagy az azt megelőző eladósodási folyamat felhánytorgatása, szekértábortól függően. De mindez csak politikai mókuskerék, inkább egy harmadik okra szeretnék rávilágítani, magára az ördögi körre.
Ennek megértése egyszerű, ha képesek vagyunk a politikai tyúk-tojás problémáról áthangolni az adófizetés és kivetés tojás-tyúk problémájára, amit hasra ütve kezdjünk mondjuk az adónál...

1. Magasak az adók, ezért egyre kevesebben tudják/akarják megfizetni.
2. A kitartóan fizetők terméke és szolgáltatása drágább lesz a nem fizetőkénél.
3. Az adófizetők visszaszorulnak a piacon.
4. Helyükre olcsóbb, "adómentes" cégek kerülnek. Az internetes ár-összehasonlíthatóság egyre jobban segíti őket.
5. A magasabb kivetett adó mellett is kevesebb folyik be a költségvetésbe.
6. Válság következik a csökkenő bevételek miatt.
7. Újabb adóemelés következik, mert az azonnali adócsökkentés sokkal többe kerülne, és ehhez üres a kassza.
8. Még kevesebben fizetnek adót, még több adófizető húzza le a rolót.
9. Újabb állami bevételkiesés, újabb válság.

És a folyamat ismétlődik tovább. A csődig. Minél több kört teszünk meg, annál inkább zsigereinkbe ivódnak az adókerülés kényszerei és módszerei.

Hibáztatható az adófizető, hogy a bér, forgalmi, jövedéki adó lassan már 70%-os szintjét nem fizeti meg?
Hibáztatható az állam, hogy nincs pénze a negatív spirál adócsökkentéssel való megfordítására?

Talán nincs is mindenki számára igazságos válasz a fentiekre, így sokkal értelmesebb a megoldáson gondolkodni.

Ez pedig a "gazdasági kiegyezés", egy adópolitikai nulla pont. Oké, most magas adó kell a holnapi csőd elkerüléséhez, de ki kell jelölni egy nem túl távoli alkalmat, mikor azonnal,  minden ponton egyszerre, radikálisan akasztjuk meg az ördögi kört. Ebben kormánynak és ellenzéknek is közös nevezőre kell jutni, különben lehetetlen. Egy egységkormányt is megérne, de ez nyilván illúzió. Egyértelmű szabályozás kell. A könnyen láthatatlanná tehető bérek helyett a kézzelfogható javakra érdemes súlyozni az adórendszert. Az áfa emelése ilyen szempontból nem lett volna rossz, ha közben nem 50% lenne a béradó. A béradókat ugyanabban a pillanatban drasztikusan csökkenteni kell, miközben a szabályozásban és osztogatásban egyszerre becsukni végre minden kiskaput. Mindezt nagyon komoly, német precizitású ellenőrzés bevezetésével. Nem biztos, hogy jó út, de elgondolkodtató a görög ötlet, ahol a villanyszámlával arányos adót vetettek ki (vagy akartak kivetni, nem tudom végül bevezették e). Az biztos, hogy a megkerülhetetlen hegy itt van előttünk. És áll előttünk egy lehetőség is. Most először kaphatnánk értelmes, előremutató célra hitelt az EU-tól, vagy az IMF-től. Ehhez fel kell ismernünk, és meg kell értetnünk, hogy nem 4 éves pénzügyi, hanem 10-20 éves adópolitikai válságban vagyunk.  Ennek lenne értelme, hiszen így lenne esély az amúgy is drágább, és kudarcra ítélt folyamat megállítására. Az 50%-os béradókig talán volt, de már nincs vesztenivalónk. A falnál két dolog történhet, visszafordulunk, vagy fejjel beleütközünk. De az ország feje másra való!

------------------------------------------------------
*** Ezt a 4 táblázatot elsőként az Adófizetők Napja facebook oldalára tettem ki. A cikk megírása mellett a pár óra alatt született első 200 hozzászólás olvasása után döntöttem. Egyértelműen látszik, ez is csak megosztja az adófizetőket, akik szinte kivétel nélkül a politikusokban látják a probléma okát. Írásommal azt szeretném sugallni, hogy még ha van is ebben igazság, a megoldáshoz életbevágóan fontos túljutnunk ezen a ponton.

Immár több, mint egy esztendeje nem Verók Istvánnak hívják Terézváros polgármesterét. A mester igencsak öregbítette az MSZP hírnevét, szinte csoda, hogy szabadlábon védekezik az önkormányzat panamagyanús ügyletei miatt. Ezen üzletek egyik ékköve volt az UNESCO által a világörökség részének nyilvánított palota az Andrássy út 83-85. szám alatt, a Kodály körönd közepén. A drága városatya kebelbeli cimbijének, bizonyos Arie Yom Tovnak és annak cégének adta a jogot, hogy az épület harmadik emeletének, a pincének és a tetőtér beépítésének jogáért és tulajdonlásáért cserébe a már akkor is lepukkant épület teljes rekonstrukcióját elvégezze. A képviselőtestület megszavazta ezt, és nem szúrt szemet nekik, hogy a hárommillió forinttal bejegyzett kft nem vonható a későbbiekben felelősségre semmilyen módon, hiszen az egy off-shore cég a Virgin-szigetekről.

Bizton állíthatjuk, egy dolgot megmutatott Bayer Zsolt, a 005-ös ügynök által szervezett békemenet, mégpedig azt, hogy a kormány szabadságharcos retorikája a törzsbázist meggyőzte. Nagyon sokan voltak, sokkal többen, mint azt bárki várta volna.

Felmerül a kérdés, hogy vajon a kormány teljesítményének szólt-e a tömeges részvétel, vagy az alternatíva hiányának. Tény, hogy a Fidesz, és hű társa, a KDNP (hehe…) felépített egy brandet, mely mintegy másfél milliónyi szavazót képes maga mellé állítani, ha esik, ha fúj. Matolcsy nem követhet el olyan sorozatos hibákat, Lázár nem lehet olyan arrogáns, Schmitt akár kiadhatja saját néven a Háború és békét, nem számít, megkockáztatjuk: még egy esetleges államcsőd esetén sem bomlik meg a kötelék kormány és rajongótábora között, maximum szent meggyőződéssel mindenféle utalásokat tesznek bizonyos külső erők támadására.

Óriási méreteket ölt az elhidegülés a politika intézményes formáitól, gondoljunk csak arra, hogy milyen hatalmas azoknak az aránya, akik semelyik pártra sem szavaznának, ha most hétvégén lennének a választások. Ugyanakkor pár nappal vagyunk a kormánypárti gigatüntetés után, ami a rengeteg, szintén impozáns méretű ellenzéki tüntetésre volt valamiféle válasz, tehát az utcán nagyon is jelen van a politika. Sőt, én azt látom, hogy a facebookos üzenőfalakra is egyre jobban felmászik, még a családi ebédeken is egyre gyakrabban politizálnak az emberek. Válság van, bizonytalanság, a tétek nőnek. A megnövekedett politikai aktivitás az állampolgárok személyes érintettsége miatt is érthető, de persze sokakat foglalkoztat az ország sorsa, jövője is.

A börtönnel néz szembe egy Pinochet és Franco gyilkosságait vizsgáló spanyol bíró. A spanyol bíróságok politikai befolyás alatt állhatnak.

Amikor a térségbeli államok és Magyarország a Szovjetunió összeomlása után először szembesültek múltbeli diktatúrák üldözhetőségének kérdésével, amely a jogállamba való átalakulás minimum feltétele volt, már jó pár nemzetközi példa és előzmény állt rendelkezésre, ahonnan meríthettünk. A hazai megoldás, miután a Zétényi-féle törvényjavaslatot ellehetetlenítette, egyhangúan csak olyan példákra hivatkozott, amelyek a bűntettek üldözése helyett politikai kiegyezéssel oldották meg a feladványt, úgy mint Spanyolországban és Dél-Afrikában.

Összenő, ami összetartozik, mondhatnánk stílszerűen: a napokban nagyobb terjedelmű írást közölt a Jerusalem Post Az izraeliek együttéreznek Magyarország válságával címmel, párhuzamokat vonva a két ország helyzete és nemzetközi megítélése között. Tanulságos szöveg, érdemes végigolvasni.

Néhány nappal vagyunk Orbán Viktor európai parlamenti szereplése után, azóta is hálás köszönettel tekintünk Daniel Cohn-Benditre és a "nemzetközi baloldal" egyéb prominenseire, hogy idétlen hozzászólásaikkal ismét szalonképessé tették miniszterelnökünket. Ámde nem múlt el nyomtalanul ez a kis beszélgetés, elvégre a Jerusalem Post "az ellenségem ellensége a barátom"-alapon (Cohn-Bendit sokszor kritizálja Izraelt is) rájött, hogy milyen hasonló is a meg nem értettség, mely körülveszi mindkét, alapjában véve roppant jóakaratú kormányzatot. Még odáig is eljutnak, hogy sikerül megszólaltatniuk két prominens magyarországi zsidót, Feldmájer Pétert és Köves Slomót, akik elmondják nekünk, hogy igazándiból nem is olyan nagy ám az antiszemitizmus hazánkban. Izé, erről eddig mást hallottunk, de persze örvendetes tény, ha igaz.

Az viszont biztosan igaz, hogy valóban elég sok hasonlóság van Izrael és Magyarország kormányzata között: mindkét ország autokratikus irányba fordult (persze Izrael azért jelentősen előrébb tart elnyomásban és rasszizmusban), és egyiket sem igazán érdekli a nemzetközi közvélemény. Köszönjük meg Orbán Viktornak, hogy végre nemcsak palesztinok, hanem izraeliek is lehetünk a saját hazánkban!