Ezt persze már tudjuk a Kétfarkú Kutya tevékenykedése óta, mégis figyelemreméltó, hogy most egy parlamenten belüli formáció bizonyítja. Az LMP-nek a közelgő kongresszuson több okból is nevet kellene változtatnia, erre kínálunk néhány javaslatot az alábbiakban.

(Az adatok forrása: http://torokgaborelemez.blog.hu.

A grafikon beküldéséért köszi Gézának!)

 tudósítás

- "Hát ilyen nincs, ilyen utoljára '56-ban volt" - jegyzi meg mellettem egy könnyekig meghatott asszony, aki kivált a menetből megpihenni a Párisi Áruház (mai nevén a nagy Alexandra) előtt.

- "Igen, csak most nincsen ki ellen" - válaszol szkeptikusan hasonló korú társa.

- "Dehogynem, ugyanazok ellen! A nyugat akkor is cserbenhagyott" - reszeli meg logikai bakiját a tüntető hölgy.

Az egyik transzparens már egyértelműbben fogalmaz: 1956 Soviet tanks, 2012 Western Banks. És a történelmi párhuzamok sora itt csak elkezdődik. A nemzeti függetlenségi hagyomány és a magyar jobboldali emlékezet ikonikus pontjai: Kossuth-nóta éneklés (a tüntetés a legdalosabb kedvű tüntetőket gyűjti össze egyébként, akiket valaha is láttam), Trianon táblák, 1848, stb. Mind nemzeti nagylétünket, erényeinket és a külső beavatkozó igazságtalan eljárását hivatottak demonstrálni.

És a tüntetés, amellett, hogy egy kormány melletti megmozdulás volt, igazából azt mutatta meg, hogy a függetlenségi hagyomány a magyar politikai közösség egyik legerősebb hagyománya. És erre a hagyományra építkezni (vagy azt kihasználni, ez nézőpont kérdése) még mindig a magyar jobboldal képes. Az operaházi tüntetés után azt hittem, hogy a jobboldal végleg rendőrkordonok mögé és komor épületek belsejébe szorul vissza. Legkevésbé sem ez történt.

A rendszerváltás óta soha nem volt ekkora egy kormány melletti megmozdulás. De olyan sem volt még soha, hogy két rivális politikai tábor, kormány és ellenzék egyszerre tudna masszív tömegeket mozgatni az utcán.

Oszkó és a Reformszövetség is bocsánatot kérhetne a magyar néptől, mert évekig mantrázták az egykulcsos adót.

Mert itt lapulunk a bokorban egy kifejezetten keleti jövedelemadó-rendszerrel, amit már az IMF is eltörölni javasol. Miután a kormány által eleinte hangoztatott, gazdaságot élénkítő hatás nem teljesült, a nemzeti jobboldal most olyan érvekkel védi az intézményt, mint, hogy azt azért kell a kétharmados vár bástyájává betonozni, mert így akadályozható meg a középosztály kifosztása (á la Bogár). Most meg az IMF - akinek a feltételei legendásan szakmaiak, soha nem mondanak ellent egymásnak és garantáltan a prosperitásba lendítenek mindenkit - elvárásai között kiemelten szerepel az egykulcsos adó eltörlése.

Ebben a príma helyzetben érdemes visszalapoznunk, hogy lássuk: bár az egykulcsos adót most szinte mindenki elutasítja vagy kritizálja (okkal), nem is olyan régen ezek a nagy tudású férfiak még mint csodagyógyszert ajánlgatták a magyar betegnek. Épp ilyen meggyőző konszenzussal:

Oszkó Péter (2008): Az egykulcsos adó azonnali megoldást nyújtana (...) A szociális gondokon más eszközökkel is lehet segíteni, viszont az adókikerülés visszaszorításában az egykulcsos adó vagy az ahhoz hasonló mechanizmusú adóztatás utolérhetetlen előnyökkel rendelkezik.

Reformszövetség (2009): Már a 2009-es változás is lényegében egykulcsos adóterhelést biztosít az adózók legalább 95 százaléka számára, mely rendszer egyszerre alkalmas a munkakínálat növelésére, az adókikerülés visszaszorítására és az adórendszer egyszerűsítésére. A lényegében 18 százalékos adóterhelés mellett továbbá már 2010-ben felszámolható lenne a személyi jövedelemadóztatás minden, jövedelmi és adózási viszonyokat torzító egyedi, vagy átalány jellegű kedvezménye, ide értve az elkülönült adózói státuszt biztosító adónemeket is.

És azok, akik már a bevezetés után, tehát amikor már az egyszeri költségvetési veszteséghatás is láthatóvá vált:

Kóka János (2010): Az elmúlt húsz év legbátrabb gazdaságpolitikai lépésének nevezte az egykulcsos adó bevezetését Kóka János egykori SZDSZ-elnök.

Heim Péter (2011): Magyarországon ki kell állni az egykulcsos adórendszer mellett 

Szóval mi a fasz van, fiúk? Mert lehet itt csűrni-csavarni, hogy ha ti csináljátok, akkor nem bassza szét a büdzsét, de ez sajnos nem valószínű. Úgyhogy nagy tudású és következetes közgazdászként és közszereplőként vagy odamentek az IMF-hez és elmagyarázzátok, hogy az egykulcsos adó a legtutibb csodaszer, vagy bocsánatot kértek a magyar néptől, hogy éveken keresztül mantráztátok ezt a felszínes féligazságot, míg mire életre kelt, már ti is borzadtok ettől a Frankensteintől.

(kép: Szőnyi, Zebegényi temetés)

Jó hírünk van: a Helyi Téma című sajtóterméket 2012 januárjától a Magyar Posta fogja kézbesíteni otthonainkba. Hurrá! Mit kell tudni erről a termékről? Tulajdonosa a híres Vitézy család sarja, Tamás. A 90-es évek elején alapozta meg vagyonát, mégpedig gázkereskedelemből. A 100 leggazdagabb magyar egyike. A Vitézy család szegről-végről rokoni kapcsolatban áll Orbán Viktorral, igaz, nem vér szerinti a kapocs.

Ámde fókuszáljunk inkább az újság küldetésére. A Helyi Téma online-felületén rá is lelünk hamar. A következőket állítja magáról a médium:

Lapunk küldetése az, hogy felélessze a magyar közélet színterét adó helyi sajtót, és teret biztosítson minden olyan civil kezdeményezésnek, amely erősítheti az ott élők összetartozását. (…)
Célunk továbbá a kerületben élők hiteles tájékoztatása a lakóhelyükön történő, közéleti és kulturális eseményekről, illetve a közérdekű információk által a kerületi és területi érdekképviselet. Az újság készítése során arra törekszünk, hogy a család minden tagja hozzájusson a számára hasznos és fontos információhoz.

Nos, hazatérvén rá kellett jönnöm, hogy a postaládámban talált legfrissebb Helyi Témát is ezen alapelvek szerint állították össze. Végre hozzájutottam a számomra hasznos és fontos infókhoz. A címlapon három hír kapott helyet: Dukai Regina jótékony, egy oklevélnepper 12 év óta nem bukott le, és nem utolsósorban, Pofátlan Paprikajancsi címmel egy „nostradamusi” jövendölést tár elénk a lap.

A harmadik oldalon az is kiderül, miről van szó. 1947-48 táján egy táltostalálkozón hét táltos összegyűlt a nyirkai Hanyban, és valamilyen módon megjósoltak az eljövendőt. A Helyi Téma elemzése szerint ezek a jelenre vonatkozhatnak.

„A döglött sárkány kutyáit a Koronázatlan Cár veszi pórázra. A Szűkszavú Tárnokmestert tuszkolják élre. Saját táborából ütnek pártot ellene, mert a Koronázatlan Cár úgy akarja. Paprikajancsiból csinál vezért. A nemzet tűri - nem látja meg rajta a rángató madzagokat. A csellel hatalomra segített Paprikajancsi pofátlanul önkényeskedik. Nyegle és buta. A Kiskanász malmára hajtja a vizet.”

A Helyi Téma nem vállalja magára a felelősséget, hogy magának tulajdonítsa, mit jelentenek e szavak. Ám azt leírják, hogy „egyesek” szerint a Paprikajancsi Gyurcsány Ferencet, a Kiskanász pedig Orbán Viktort takarja. Nem hiszem, hogy nálam bárki jobban szeretné, hogy Feri végleg eltűnjön a közéletből, de azért ez a szint nagyon gáz. Köszönjük, Helyi Téma, izgatottan várom a következő számot!

Eme jóslat megfejtését pedig várjuk kommentben:

Még öt-hét!
 
A medvebocsot lépre csalják
és elverik rajta a port.

Ha valakinek miniszterelnökösködni támad kedve (mint az "Aki király akart lenni" film halhatatlan karakterei), ahogyan ezt Bajnai Gordon önjelölése után Járai Zsigmond manővereiből is kiolvashatjuk, jól teszi, ha tanulmányozza az alábbi fényképeket.

A magyar folklórban lesajnált Romániában készültek, amely azonban számos tekintetben előttünk halad. Időben például. Mert ott már rég az IMF kottájára hegedülnek a helyi tücskök is. Boc kormányfő lelkesen, míg Basescu államfő úr a román nép érdekeinek melódiájához vissza-vissza térve.

Kezdjük azzal, hogy nem létezik olyan, hogy szakértői kormányzás. Egy kormánynak jó esetben vannak szakértői, ez alapfeltétele a jó kormányzásnak, ad absurdum ülhetnek a kormányban bizonyos területek szakértői is. A szakértők feladata azonban alapvetően a demokratikusan megválasztott kormány politikájához igazodó program kialakítása és sikerre vitele, elvégre többek közt azért volna itt többpárti demokrácia, mert nem létezik olyan politika, amely ideológiailag független és egyedül üdvözítő volna (nem, még a gazdaságpolitikának sincsen olyan szent könyve, mely leírná az egyetlen és biztosan igaz utat).

Azt, hogy ezentúl bizonyos gazdaságpolitikai elképzelések mögött komoly ideológiai törésvonalak húzódnak, egyébként maga Bajnai is igazolja, amikor a vele készített ATV-s interjúban határozottan kijelenti, hogy nem működne együtt kormányzati pozícióban a Fidesszel. Ehhez képest a Gyurcsány-kormány teljes időtartama alatt vállalt különböző kormányzati szerepeket, sőt, a 2008-as IMF-megállapodás idején a Nemzeti Fejlesztési és Gazdasági Minisztériumot vezette („minden IMF-segítség egy kudarcot jelez”, reflektál erre 2012-ben).

Sűrűsödik a homály az LMP körül: miközben azt sem tudják eldönteni, hogy ki legyen a frakcióvezetőjük Schiffer András lemondása után, és állítólag kibeszélőshow-t tartanak frakcióülés gyanánt, a párt hivatalos Facebook-oldalán támogatótoborzás zajlik. Három klasszikus kérdés jut eszembe, sorrendben:

1. Kinek?
2. Hová?
3. Miért?

Olvasgatjuk a kommenteket, és szomorúan várjuk a fejleményeket. Sok sikert kívánunk Ertsey Katalinnak a villany leoltásához!

Életem legnagyobb Európa-élménye 2002-ben történt az Újpest-Haladás magyar kupadöntőn Győrben. Az országban mindenki vágyakozott Európába, el akartuk érni azt a szintet, ahol jogállamban, biztos gazdasági háttérrel, tisztán élhetünk, kb. mint Ausztriában, de úgy, hogy azért legyen benne virtus.

2006. május 26-án Gyurcsány Ferenc a következőket nyilatkoztatja ki Balatonőszödön: "Aki a Magyar Szocialista Párt környékén befolyásos véleményformáló makrogazdasági ügyekben Kornaitól Bokrosig, Békesitől Surányiig, Vértestől a jó ég tudja kicsodáig, azokkal végigbeszéltük, végigszenvedtük, végigüvöltöztük. És azt is meg kell mondjam nektek, hogy nagyon sok nagy ötlettel találkozunk. Hű, a hétszázát neki. És kiderül, hogy még a legnagyobbak is, a legtöbbre tartottak is százmilliárdos nagyságrendű tévedésekben vannak."

2012. január 15-én Gyurcsány Ferenc Békesivel és Bokrossal együtt tervezgeti a gazdasági fordulatot. Még szerencse, hogy jó kezekben az ország megmentése, Fletó bátyám!