Interjú Kürti Gáborral

Kürti Gábort, Küküt eddig leginkább onnan ismerhettük, hogy ő az atyja a magyarországi Critical Mass mozgalomnak. Most határozott állásfoglalással kiáll a dunakeszi tőzegláp megmentése mellett. Mint köztudott, az Auchan szeptember végén heveny növényirtásba kezdett a természetvédelmi területen.

Az Auchan parlagfű-mentesítésre hivatkozik, mivel tudjátok bizonyítani az ellenkezőjét?

Ki kell menni, meg kell nézni. A terep olyan, hogy parlagfű nem nagyon van, legalábbis én soha nem láttam. Az is beszédes, hogy parlagfüvet nem szeptember vége felé szokás irtani, hanem virágzás előtt, azaz ilyenkor már tök felesleges is lenne. Ráadásul nem szokás motorosfűrésszel nekiesni. A következő probléma az érveléssel, hogy csak azt a részt vágták ki, ahol nádas volt, fűzfák, cserjék, dzsungelhangulat. A parlagfű nevében is benne van, hogy parlagon nő. Ezek után persze ideális terep lesz neki, mivel felszámolták a természetes növényzetet.

Mondják, hogy Dunakeszi polgármestere áldását adja az Auchan terveire, tudsz erről valamit?

Nagyon óvatosan kell fogalmazni ezzel kapcsolatban, hiszen az Auchan szeret erőből nekimenni mindenkinek, és jogi útra lépni az ellen, aki felemeli a szavát az ügyben. A terület története az, hogy egy TSZ-elnök privatizálta, majd ezt eladta az Auchannak. Ez biztos. Írott bizonyítékot nem lehet találni rá, hogy ebben szerepe lehet a polgármesternek. Az biztos, hogy a beépíthetőségre ő tett javaslatot, és minden adódó alkalommal propagálja az építkezést. A mostani favágásnál elhangzott egy érdekes kijelentés, amikor civilek kimentek egy kamerával, és a munkavezető elmondta, hogy a polgármester felkérésére irtják a növényzetet az Auchan magánterületén, az Auchannal való szerződés alapján. Ez felvet bizonyos kérdéseket.

A felháborodáson kívül mit tudnak tenni a környezetért aggódó civilek jelen helyzetben?

A pálya nekünk lejt. Van egy olyan törvény, ami szerint, ha bebizonyosodik, hogy valahol láp van, akkor az védettnek minősül. Az a feltétele, hogy tőzegképződés legyen rajta, hogy lápi életközösségek éljenek ott, és legalább időszakosan víz borítsa. A dunakeszi láp minden feltételnek eleget tesz. Egyébként pont azért született a törvény, mert annyi természetes lápot felszámoltak, hogy a maradékot fokozottan védeni kell. A gond az, hogy minden szakértők által hozott határozatot az Auchan megfellebbez.

Egyik nagy kedvencünk, az Urbanista blog készített interjút Staudt Gáborral a Jobbik főpolgármester jelöltjével. A dolog érdekessége abból fakad, hogy kizárólag várostervezésről, közlekedésfejlesztésről kérdezték, tehát vegytisztán kiderült a beszélgetésből, hogy a Jobbik gondosan felépített kirekesztő ideológiai mondanivalóján túl, marad-e valós tartalom, koherens megoldásokat kínálnak-e a budapestiek gondjaira. A végeredmény lesújtó.

Kiderül a szövegből, hogy Staudt leginkább azokat a közhelyeket tudja mantrázni, amit az elmúlt 20 évben minden kampány alatt, a létező összes politikai párt felhasznált a szavazatmaximalizálás érdekében. Igyekszik jól hangzó válaszokat adni, ámde tele van logikai összeférhetetlenséggel. Felettébb szórakoztató például az az elképzelés, hogy idézzük: „Elképzelhetőnek tartjuk a rakparton az autóutak bővítését, bár nem biztos, hogy erre szükség lesz.”, ám nem sokkal később „A Dunát Budapest új főutcájává kell varázsolni: bevonni a közlekedésbe, a turizmusba.”. Tehát úgy lehet a Dunát visszaadni az embereknek, hogy a rakparton kicsit növeljük az autósforgalmat. Felmerül a kérdés, hogy mennyi energiát fektethetett ennek átgondolásába, vajon szenvedéllyel teli éjszakákat szánt-e erre, érveket felsorakozatva pro és kontra?

Teljesen demagóg elképzelés a villamosok föld alá vezetésének terve, amit talányosan kéregvasút elnevezéssel illet. Nem látjuk a reális esélyét a megvalósításra, még akkor sem, ha a Jobbik látens tervét vizionáljuk magunk elé, és elítéltekkel esnek neki az járatok kiásásának alagútfúrásoknak. Az meg egyenesen érthetetlen gondolatmenet, hogy ugyan csökkenteni kell az autóforgalmat, de nem dugódíjjal, vagyis nem büntetéssel, hanem jutalmazással. Mi? Aki nem jár autóval az csokit kap? Fehércsokit? Sajnos, nem derül ki, mire gondol konkrétabban.

Az egyetlen dolog, amiben a Jobbik erős, az, hogy ideológiai alapon, saját erkölcsi agymenéseiket akarják ráhúzni Budapestre. Ezzel biztosíthatják szavazataikat a már elkötelezett választóiktól. Véleményünk szerint felesleges vacakolni holmi gyakorlati kérdésekkel, ha szemmel látható, hogy nincs hozzá érkezésük. Az amúgy is Jobbik szimpatizánsnak elég, miszerint meg fogják vizsgálni, hogy a Sziget kulturálisan vállalható-e Budapest életében. Arra viszont figyelniük kell, hogy két helyen is az uniós előírások betartására hivatkozik, ami kontraproduktív lehet a törzsszavazó bázist tekintve.

A végére egy kérdés és választ teljes egészében bemásolunk, mintegy tükröt mutatva az egész komolyságára:
 

Hogyan oldanák meg a hajléktalankérdést?

Nagyon egyszerű: vannak hajléktalanok, akik szeretnének visszatérni a társadalomba és vannak, akik nem. Akik szeretnének, azok megkapják a lehetőséget: munkát, ételt, hajlékot stb. Akik nem, azoknak el kell hagyniuk a közterületet – ez az ő választásuk, ők döntöttek úgy, hogy a törvényen kívülre helyezik magukat.

Szekeres Imre fénykorában sem tudott volna ilyen összeszedetten válaszolni Lakat T-nek egy borongós hétvégi hajnalon.

Érdekes újdonság állt be a blogoszféra történetében azzal, hogy egy komoly – bár csökkenő érdeklődéssel vásárolt és hullámzó színvonalú - heti nyomtatott sajtóterméken zajló vitába emelik be pölö egy Török Gábor kolumnáit.

A térfoglalás persze akár szándékoltnak is tűnhet hiszen bloggerGábor az aki, a hetilapban zajló demokráciaféltő írásra reagál, az erre való reflexiók azonban elsősorban nem a megjelenés helye, a műfaj terjedelmi, részletezettségbeli sajátosságai miatt anyázzák le, "csak" azért, mert „nincsen benne szubsztantív érv” – majd rögtön ezt követően úgy folytatva a koherens gondolatmenetet, hogy: „ha jól értem érvelését”.

Ebből több következtetés is adódik, amit nem érdektelen számba venni.

Az Élet és Irodalom liberális dinoszauruszai a kormányváltás óta hosszú publicisztikákkal szórakoztatják egymást, amelyekben az orbáni diktatúrával ijesztgetik és hergelik még megmaradt olvasóikat. Persze ez megy 1998 óta, bár mostanság lett is valami valóságalapja az egyébként anélkül is remekül elcsordogáló félelemdiskurzusnak.

Nem is lenne ebben semmi említésre méltó, ha nem ezt olvasnánk György Péternél:

Ott vannak a Magyar Szigeten fellépő zenekarok, a különféle fesztiválok […] A barikad.hu, a kuruc.info.hu.

A technokrata liberális értelmiség, a nyugati civilizáció apostolai, akik általában lenézik és borzalmas mucsának tartják a szülőhazájukat, nem ismerik az egyik legolvasottabb magyar közéleti portál címét. Bár a legtöbb középiskolás álmából felverve megmondaná, se György Péternek, se az ÉS szerkesztőségének nem sikerült ezt a kihívást abszolválnia. Talán nem rosszindulatú feltételezés, ha arra tippelünk, hogy arról sem értesültek eddig, hogy az interneten létezik .info legfelső szintű tartománykód.

A kuruc.info nevének/címének nem ismerése nem egyszerű sajtóhiba, nem valami obskurus csongrádi önkormányzati képviselő nevének a félreírása, hanem jellemző tünete annak, hogy az egykori megmondóemberek milyen mérhetetlenül elszakadtak a mai társadalomtól. Nincs benne a reflexeikben. Nem áll nekik kézre. Már nem ezt a levegőt lélegzik be.

De azért pontosan érteni vélnek mindent.

A vasárnap tartott venezuelai parlamenti választásokat az utóbbi évek gazdasági nehézségei ellenére meggyőző fölénnyel nyerte meg Chávez pártja, a PSUV (Venezuelai Egyesült Szocialista Párt). A PSUV eddig 95, a közös ellenzéki lista 60 helyet szerzett a parlamentben. A mandátumok kiosztása még nem zárult le, vannak eldöntetlen helyek, de az eredmény már nem fordulhat meg.

Caracasban élő Camburpinton blogger társunk tegnap ezt írta: „Ma vannak a választások. Nótával és tűzijátékkal ébresztettek, hogy menjünk szavazni. A Nemzeti Gárda védi a körzeteket, és a PSUV (úgy ejtik "peszu") ingyen kamioneta járatokat járat ma. De ezen kívül minden normálisan zajlik.”

Bár az amerikai média nagy ellenzéki áttörésben reménykedett, de a 23-ból csak 3 államban sikerült győzniük. Venezuelában továbbra sem létezik olyan földrajzi elkülönülés a két tábor között, mint ami instabillá teszi Bolíviát.

Venezuela elnöki rendszer, a köztársaság vezetőjét közvetlenül választják hat évre, az legközelebb 2012-ben lesz. A parlamenti választás tétje az volt, hogy a chavista tábor meg tudja-e tartani a törvényhozó hatalmát, vagy patthelyzet alakul ki az elnök és a parlament között. Ha az ellenzék megnyerte volna a vasárnapi választást, jelöltjük jó eséllyel indult volna két év múlva Chávez ellen.

A hétfői Magyar Nemzet vélemény rovatában írja meg Fricz Tamás, hogy mit képzel bele Orbán Viktor a valósággal való szembenézésre felszólító mondataiba. Ezzel a Fidesz választási győzelme óta már nem az első kísérlet születik a jobboldali értelmiség részéről, hogy feloldja a „konzervatív forradalomban” rejlő ellentmondásokat. Ez persze sikertelen, mert nem is lehet feloldani a társadalmi-politikai érték- és intézményrendszer konzerválása, illetve annak gyors, gyökeres és megrázó átalakítása (forradalom) közötti ellentmondást.  

Ez a legutóbbi próbálkozás azt mondja: a XX. század ideologikus gondolkodásának meghaladása a kereszténydemokráciával kiegészített konzervativizmus, ami „(...) a társadalomban, nemzetben meglévő értékek mentén a valóság megismerését és megértését, s nem pedig erőszakos megváltoztatását tűzi ki célul.” Fricz szerint ez lehet az az alap, amire egy valóban működőképes szabad, demokratikus országot építhetünk.

A jobboldali értelmiség itt újra abból a néha már rögeszmévé váló tévhitéből indul ki, hogy a magyar társadalomból azokat a keresztényi alapokon álló tradíciókat, amikre egy szabad és demokratikus ország épülhetne, „a negyven év” diktatórikus rendszere irtotta ki. Ahhoz, hogy a Harmadik Köztársaság rendesen működjön, csak fel kell éleszteni azokat. Természetesen nagyon távol áll tőlem, hogy megkérdőjelezzem, hogy a szocializmusnak nevezett szovjet birodalmi rendszernek mekkora romboló hatása volt, de azt megelőzően sem volt a társadalom széles rétegeiben gyökerező olyan értékrendszer, amit ma a keresztény-konzervatív értékrend alapjának nevezhetnénk.

A rendszerváltás után 20 évvel, a Harmadik Köztársaság nagyobb dicsőségére álljon emlékül az örökkévalóságnak e realisztikus fénykép. Felhívjuk a figyelmet az installáció kifinomult falra passzintására.

A fotó egy budai CBA-ban készült. El lehet merengeni milyen lelki tényezők, milyen, a vásárlókkal folytatott beszélgetések előzték meg a döntést, minekután a cég alkalmazottjai ehhez az eszközhöz nyúltak. Mi kellett ahhoz, hogy tripla felkiáltójellel nyomatékosítsák mindezt?!

Hétköznapi drámák sejlenek fel egy csöndes közért mindennapjaiból.

Abba most talán nem is mennénk bele, hogy a 2010-es Országgyűlési Választások előtt saját kiadványában a Fidesz mellett elköteleződött CBA vezérkar milyen eszközökkel terelgeti egy polgári világ felé az alegységeit? Miért nincs egy központi policy, mit lehet kiírni, milyen színvonalon, és milyen képi világba illesztve?

Ha valaki a postaládájába érkező szóróanyagokat nem vágja azonnal egy kötegben a papírgyűjtőbe, hanem belekotor a papírosok közé, azt veszi észre, hogy elképesztően elzöldült az MSZP.

Az önkormányzati kampány szoci szóróanyagai szuperzöldek. A híres piros négyzet, ami mindössze négy évvel ezelőtt még az európai értelemben vett szociáldemokrata megújulás szimbóluma volt, most mikroszkopikus méretűvé zsugorodott, csak egy kis paca az alsó sarokban, inkább kötelességből, mint büszkeségből odabiggyesztve.

Az MSZP valami homályos okból azt képzeli, hogy a zöld színű papírok elfeledtetik a választókkal Gyurcsány Ferencet. Ráadásul azt hiszik, máris elfelejtettük, amit 2006-ban éppen ők véstek az agyunkba a piros színről. Tohonyább jószág az emberi elme, mint képzelik, ami egyszer bemegy, nem megy ki egykönnyen.

Szeretnénk felhívni a fiatalos és dinamikus MSZP figyelmét, hogy az ő bulijuk színe a piros.

Merjünk baloldaliak lenni, elvtársak!

A tegnap esti blogmeeting után készült kép alapján úgy tűnik, hogy a szerkesztőség többnyire tényleg a fluktuációt akadályozó városi biciklistákból áll, akik nem csak a mai cionista Critical Mass (copyright by Kuruc.info) kedvéért pattannak nyeregbe. Hozzátesszük, a kép spontán született, nem volt kiadva, hogy "gyertek bringával".

De persze ha csak a CM-ért pattannál nyeregbe, akkor is gyere! 18.30-19.30 Nagykörút.

A volt kormánypártok örvendetes hanyatlásával többfelőlről hallatszik, hogy a gond tulajdonképpen az, hogy a baloldalnak nincsen ma érvényes nyelve. Nem bírja elmondani a népnek, hogy mitől jó. Pedig milyen jó lenne egyébként.

Nem olyan régen például egy nol-publicisztika az egész kortárs magyar politikai helyzetet megfejtette ezen a vonalon. A cikk szerzői arról írtak, hogy miközben a ballib értelmiség a nagy politikai harcban nem foglalkozik az alsóbb néposztályok kulturális nevelésével, a popmédia elitje undorító módon nevetség tárgyává teszi őket (l. Megasztár), s ezáltal egyszerre legitimálja az ő kitaszítottságukat (hiszen hülyék) és a saját kiváltságos pozícióját (hogy mire veszi fel a tévénéző fizetésének sokszorosát). De mi lesz, teszik fel a szerzők a kérdést, ha a középrétegek, akikkel csak a lentieken való közös röhögés révén van kommunikálva, egyszer csak abbahagyják az igazodást a röhögést vezénylő elithez, és inkább saját kulturális normákat keresnek? „Magyarországon időzített bombaként ketyeg az elnyomás kulturális igazolása” – hangzik a sötét jóslat. A bomba pedig maga a Jobbik: a szerzők szerint a Jobbik sikerének titka az, hogy megtörte az elit által termelt kultúra monopóliumát.