Ma reggel Gyurcsány Ferenc blogjában a következő címmel publikált: El a kezekkel a pénzünktől, miniszterelnök úr! Elsőre persze arra asszociáltunk, hogy Ferenc a MAL Zrt. tulajdonosaiért, régebbi üzletfeleiért aggódik. Ám kiderült, nem erről van szó.

Ő elsősorban a magánnyugdíj befizetések állami büdzsébe visszaáramoltatása ellen emelte hangját. De lényegében totális szabadságharcot hirdetett a kormány ellen, eképp:

A különböző intézkedésekkel a kormány évi hétszázmilliárdot söpör össze. De ez nem fenntartható intézkedés, ebből pár éven belül vissza kell jönni. A következő évek növekedése mind arra fog elmenni, hogy a mostani rendkívüli bevételeket kiváltsuk. És egy tapottat sem fogunk előre menni. Magyarország fenntarthatatlan pályára kerül. Annak érdekében, hogy a kormány megússza a mostani intézkedéseket, a jövőbe tolja el a problémákat. Ez nem kormányzás, ez szabad rablás. Tényleg eljött a szabadságharc ideje. De ezt nem a kormány folytatja a világ ellen, hanem nekünk kell elkezdeni a kormánnyal szemben.

Talán most nem minősítenénk ciklusokon átívelő államférfiúi tevékenységét a bukott miniszterelnöknek. Elég legyen annyi, hogy egyértelmű ok-okozati összefüggést lehet felfedezni aközött, hogy a válság milyen mélyen rázta meg a magyar gazdaságot, illetve, hogy a Gyurcsány-kormányok munkájának milyen volt a minősége, hiszen egy legyengített immunrendszerű gazdaság nyilván jobban padlóra kerül ilyen helyzetben. Ennek ellenére Ferenc úgy érezte, eljött az idő, az ő új ideje.

Ki kellett húznia csöndben, míg lezajlanak az önkormányzati választások. Egyfelől, mert szavazatmaximalizálási okokból a kormány is azutánra időzítette a tényleges kormányzati munkát. Másfelől Ferencnek meg kellett várnia az újabb MSZP-s vereséget, hogy lépni tudjon. A választások után Szili Katalin pártból való távozása volt az a pont, amikor Gyurcsány begyújtotta a rakétákat. Mint ismeretes, megalakult a Demokratikus Koalíció, és a többi.

Érdekes, a blogszférában szinte világnézettől függetlenül megy a rettegő jogállamféltés és a hisztizés az államosításról és a kommunizmus visszajöveteléről. Mi, demagóg szociáldemokrata blogként imádjuk vasban látni a környezetpusztító oligarchát, ezért tájékoztatnánk a rettegőket a valós helyzetről.

Államosítás-e a Magyar Alumíniummal szemben foganatosított intézkedés?

Kurvára nem. Az államosítás állami tulajdonbavételt jelent, részleges, teljes vagy semmilyen kártalanítás ellenében. Az ötvenes évek elején például egy bizonyos üzemmérték fölött vonta el az állam a magántulajdont, alig kártalanítva. Ma állami tulajdonba vételről nincsen szó.

Mint a törvénymódosításból is kitetszik, nem a tulajdonosi jogokat, hanem a társaság ügyvezetésének „felügyeleti” jogait csorbítja a rendelkezés. A Zrt. részvényesei kéremszépen részvényesek maradnak - de érdekes! Pont, mint amikor becsődöl egy gazdasági társaság és a bíróság a csődtörvény rendelkezéseinek megfelelően kijelöli a felszámolót. Hú bazmeg, ezt sem most találták ki! Felszámolás alatti cégek miatt miért nem sír mégis mindenki a neten, hogy ők éppen államosítva lettek? 

Egyszerűen értetlenül állunk a tény előtt, hogy - jogi műveltséget persze nem számonkérve - magyar szöveget nem tetszenek értelmezni ezek a népellenségei bloggerek.

Aztán. Csúnya dolog-e az „államosítás”?

Az államnak - mivel nem csak a polgárjogi viszonyok mellérendelt alanya, hanem a közhatalom letéteményese – magas szinten kodifikálva van joga a magántulajdont kivételesen és közérdekből elvonni. Mint minden civilizált országban, akár béke, akár háború idején. Például ha autópályát épít. Kedves oligarchakötény alól kiabáló újságírók, a zorbáni forradalom előtti jogállami mérce és jogforrások is lehetővé tennék, a legsólyomibb kritériumoknak is megfelelően a legszörnyűbb „államosítást”. Az alábbi szövegek nem április óta „keletkezett" betoldások, vagy a Magyar Közlöny sajtóhibái:

Alkotmányunk 

13. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a tulajdonhoz való jogot.

(2) Tulajdont kisajátítani csak kivételesen és közérdekből, törvényben szabályozott esetekben és módon, teljes, feltétlen és azonnali kártalanítás mellett lehet.

Polgári Törvénykönyvünk

 177. § (1) Ingatlant kivételesen, közérdekből - törvényben megállapított esetekben, módon és célokra - lehet kisajátítani. A kisajátított ingatlanért teljes, feltétlen és azonnali kártalanítás jár.

Isten hozott mindenkit a jogállamban. 

(Első rész itt.)

A politikai szervezet megalkotása a hatályos alkotmányban is a demokratikus rend mellett kötelezi el magát, maga a demokratikus akaratképzési elv azonban, éppen közhellyé silányultsága miatt számonkérhetetlen, továbbá egyéb értékekkel (mint a jogállam vagy a jogbiztonság) való ütközése esetén megoldhatatlan értékvitákat szül. Csak az alkotmányjogi common sense mentette meg a fogalom használhatóságát, de korántsem mindenkinek az érdekeit és törekvéseit elismerve.

A többségi akarat korlátai

A demokrácia, Arisztotelész elhíresült jog-összehasonlító tipizálásában „korcs” államformaként került osztályozásra, szemben azzal, amit helyes politikai rendként, „politeiaként” definiált. Érdemes a fogalomnak ezzel a terheltségével is számot vetni. A felhatalmazás, a jogegyenlőség és a saját sorsát közösen alakító képesség, továbbá a delegált hatalom ellenőrzése, az amit tartalmilag a demokrácia fogalma a hatályos rendben lefed. Nem jelenti a „nép” abszolút módon szuverén rendelkezését. Helyesen vannak olyan értékek és jogok az alkotmányban, amelyet a többségi akaratnyilvánítás sem vonhat meg. Ez a viszony azonban tisztázatlan.

Köztársaságunknak rövidesen új alkotmányt ír a kormánytöbbség. Szijjártó nyilatkozataiból úgy tűnik, népszavazás nem fogja szentesíteni, a parlamenti pártok által konzultációra felkért civil szervezetek pedig mintha nem a szükséges komolysággal állnának hozzá a kérdéshez.

Az alkotmányozó bölcsek tanácsának (Boross? Pozsgay? Stumpf? Schöpflin?) legendás hozzáértését és demokratikus elkötelezettségét nem kétségbe vonva olyan pontokra hívnám föl a figyelmet, amiknek itt javasolt újraszabályozása tükrözhetne olyan értékeket, ami a saját generációm számára is vonzó és élhető országot teremthet, ha ez a „bölcseknek” vagy egyéb politikai cselekvőknek egyáltalán szempont még.

Terézváros legendás ura, a tisztakezű Verók István jelentős különbséggel elvesztette a vasárnapi választást fideszes kihívója ellenében.

Mi itt a Fent és lenten több posztban is beszámoltunk arról a történetről, amelyben Verók István tavasszal becsületsértésért beperelte Papp Réka Kinga aktivistát, aki egy tüntetésen ironikus dalt merészelt énekelni a polgármester úr különös vagyongazdálkodási szokásairól. A 4K! és a Védegylet által szervezett szolidaritási akción váratlanul nyugdíjas ellentüntetők jelentek meg, majd júniusban lezajlott első tárgyaláson kiderült, hogy Verók nem is emlékszik rá, hogy nyomozás folyna ellene.

Érdeklődve vártuk a per folytatását. Ha lett volna.

A második tárgyaláson, szerdán, október 6-án sem Verók, sem az ügyvédje nem jelent meg. A Bíróság így az eljárást megszűntette.

Nem tudjuk, mi történhetett a polgármester úr becsületével, hogy már nem szorul többé védelemre. Egyes rosszmájúak azzal tréfálkoztak, hogy azért nem jelent meg a tárgyaláson, mert már nincs is szabadlábon, de azért reméljük, hogy csak a szólásszabadság mibenlétéről szerzett az államszocializmus koránál frissebb értesüléseket.

A történet ezen a ponton véget ér, bízunk benne, hogy Verók úr nem tűnik el teljesen, és egy későbbi időpontban sűrűn felbukkan majd a Híradókban.

Egy társadalom életében rendkívül fontos, hogy egy bekövetkezett katasztrófa után az állam miniszterelnöke miként reagál a történtekre. Az alábbi videókon két ilyet mutatunk be. Az elsőn Gyurcsány Ferenc, a 2008-as monorierdői vonatbaleset után beszél, míg a másodikon Orbán Viktor, a mostani gátszakadásról.

A két videó megítélésében most tényleg tök mindegy, hogy ki milyen oldal híve egyébként, itt lényegében az államférfiről alkotott elvárásokról van szó csupán.

Mikor bementem ma reggel a közelebbről meg nem nevezett téglagyárba, ahol a napi nyolc órámat szoktam elüldögélni, már benn volt a postaládámban a céges hírlevél a kolontári ökológiai katasztrófáról. Na mondom fasza, megmondják a sok rabszolgának, hogyan lehet segíteni szegény károsultakon, önkénteskedni szigorúan munkaidőn kívül, pénzt küldeni, ilyesmik, elvégre ha már a nemzetközi sajtó is címoldalon foglalkozik a sajnálatos eseményekkel, akkor az már megüti a cég ingerküszöbét is.

De nem. A következőt bírták kiküldeni többezer embernek:

Angolul nem tudóknak röviden: leírják a katasztrófa mibenlétét (nem hagyva ki azt a ziccert sem, hogy az egyik halott egy hároméves gyerek volt), majd a következő információkat nyújtják az esettel kapcsolatban:

1. Mivel a hely jó messze van Budapesttől, ezért sem a dolgozókat, sem a céget nem érte kár.

2. Nem tudnak róla, hogy céges dolgozónak baja esett volna.

3. Az események nincsenek kihatással a cég munkájára.

4. Kérnek mindenkit, hogy ne menjen a hely közelébe, mert baja lehet.

Még rövidebben: a kolontáriak nyugodtan megdögölhetnek, mi ugyanis szerencsére jól vagyunk!

Ember, az a tározó nagyobb, mint az egész falu...

No komment. (További képek, itt, hogy lássuk, miről is beszélünk.)

Ütköztem egy trolival. Nem lett bajom, de a bicikli tropára ment. Egyikünk sem volt hibás. A sofőr kiszállt, megnézte, hogy jól vagyok, hívtunk helyszínelőt. Amíg lement a stressz, gyorsan megbeszéltük, mit gondol, mi lesz a BKV-val a Fidesz alatt.

A helyszínelők kijöttek, végigbeszéltük, kitöltöttük, aláírtuk, aztán kihívták a rendőröket. Velük is végigbeszéltük, kitöltöttük, aláírtuk. Mindenki hótt nyugodt volt és segítőkész, senki nem akart beakasztani senkinek, senki nem a hivatali tekintélyét turbózta feleslegesen, szépen, emberi tempóban végigmentünk a processzuson.

Alacsony részvétellel zárultak a 2010-es Önkormányzati Választások. Ez nagyjából várható volt, ismerve a választói szokásokat. Nemzeti minimumnak kellene elfogadni, hogy az a politikai erő képviselője, aki nem volt képes aktivizálni a szavazókat, és alulmaradt a választáson, ennek ellenére a győztes legitimációját firtatja, az legyen megvetés tárgya.

De ez csak maradjon zárójeles megjegyzésnek, röviden foglaljuk össze mi a választás igazi tétje. Két dolog dőlhet el nagyon egyértelműen.

-    Amennyiben a nagyobb megyeszékhelyeken, és a stratégiailag fontos fővárosban akár Jobbik (keleti országrész), akár az LMP (Budapest) megelőzi az MSZP-t. Ráadásul a talányos baloldali értékeket képviselő posztkommunista utódpárt minimális helyen tud polgármestert delegálni, akkor felgyorsul a párt szétesése. Tegyük hozzá Ferenc valószínű erre vár, hogy friss gondolatokkal, megmentőként visszatérjen.

-    Ha a Fidesz-KDNP az előzetesen mért közvéleménykutatások ellenére nem hozza a várt nagyarányú győzelmet, teret nyerhetnek a kritikusabb, a tavaszi Parlamenti választások óta ködben lebegő ellenvélemények a FASZ-szal (Forradalom a Szavazófülkékben) szemben. Megbomolhat az a hamisnak tetsző retorika, hogy az összmagyarság a Fideszt akarta, kiderülhet, hogy csak a gyurcsányizmustól kaptunk agylobot.

Hosszan tudnánk még elemezni a konkrét helyzeteket, de ilyenkor úgy sincs ideje a közélettel foglalkozó sokaságnak olvasgatni. Akinek igénye van rá, csüngjön a politikusok, és politológusok frappáns nyilatkozatain.

 A Világgazdaság Online-on az összes cikk alatt ez a megjegyzés látható:

 Tisztelt Olvasóink!

A kampánycsend ideje alatt, szombat 00:00 órától vasárnap este 19:00 óráig a cikkekhez való hozzászólás lehetősége átmenetileg szünetel.
Megértésüket köszönjük.

 Ez már azért egy kicsit túlzás.