Majd egy évvel ezelőtt budapesti fiatalok bemutatták, hogyan lehet átkelni egy forgalmas kereszteződésen lépcsőzés nélkül. A Blahán, papírlámpákkal rendezett akció olyan mély nyomot hagyott a forgalomszervezőkben, hogy már át is alakították a Kálvin teret gyalogosbaráttá. A négy zebra felfestése nagy lépés a városvezetéstől és könnyű lépést jelent a város lakóinak, legfőképp a ma még hátrányosan kezelt kismamáknak, öregeknek. Továbbhaladva az Üllőin, észrevettem, hogy a frissen az új beruházás nevére átkeresztelt Corvin sétány, a volt Ferenc körút metrómegálló háromnegyede is akadálymentessé válik. A Petőfi hídról az Üllőire jobbra kanyarodó forgalmat nem akadályozhatták egy lassító zebrával, így ez kimaradt. A merészségnek is vannak határai. Jól példázza ezt az Astoria csomópont Budapest szíve programba illesztett megvalósítási terve. Itt csak két helyen merték kiváltani a teljesen felesleges lépcsőzést. A félmunka gyümölcse a Keleti és a Deák tér felőli oldalon egy-egy gyalogátkelési lehetőség. Hogy miért maradt le a másik két csíkos állat a túloldalról, azt talán még a Kovács László-Madeleine Albright páros sem tudná kifejteni. Ezzel együtt jónak tűnik az irány. Egy év telt el, és máris álmok váltak valóra. Igaz, nem ott, és nem úgy, ahogy eredetileg játszódott, de ez már részletkérdés.

Vasárnap este érdekes üzenet landolt a postaládámban a Nagyítás című folyóirat főszerkesztőhelyettesétől, amelyben bejelenti, hogy "a Nagyítás leállt, több szám nem jelenik meg. Ha közöltünk írást, köszönjük, ha még nem, akkor szomorúan le kell mondanunk az elfogadott kéziratokról is." A hír valószínűleg nem fogja megrázni a magyar közvéleményt, ugyanis a legutóbbi hírek szerint Csontos János főszerkesztő éppen a kevés eladott példány miatt mondott le öt nappal ezelőtt - amiről nem vesznek tudomást, annak a megszűnése sem okoz különösebb visszhangot. De talán éppen ez a visszhangtalanság, a kudarc az, ami mégis tanulságos.

A Nagyítás Tavaly decemberben nagy csinnadrattával indult útjára, amely a szerkesztői szándék szerint egyfajta jobboldali Élet és Irodalomként (vagy Magyar Narancsként) kívánt funkcionálni, hátszélként nyíltan a közeljövőben megváltozó politikai környezetet használva (a lap megjelenését támogatta: Szövetség a Polgári Magyarországért Alapítvány, Barankovics István Alapítvány, Polgári Kultúráért Alapítvány). Nyilvánvaló volt, hogy az ún. "polgári jobboldal" a politikai médiumok (Heti Válasz, HírTv) után létre kíván hozni egy erős kulturális hetilapot is - szándék, erő és lendület mind összeállt, a madarak mesés szerkesztői fizetésekről csiripeltek; nem tudom, hogy igaz-e, de egyébiránt mélységesen helyeslem a magas szerkesztői fizetéseket, kiváló motiváló tényező a jó munkára. Elindult tehát az "új világ" kulturális hetilapja. Amellett, hogy a vezérszerzők első számban keményen meghatározták a világnézeti irányvonalat, szokás szerint a kultúra különböző rétegei közötti "valódi párbeszédet" is szorgalmazták - kevés sikerrel.

Kilenc hónapig tudta magát tartani a folyóirat. Lehet károgni és szomorkodni azon, hogy manapság az embereket nem érdekli a kultúra, de a Nagyítás megszűnésének elsődleges oka az volt, hogy nem vették meg elegen, tehát nem volt elég érdekes. Hatalmi támogatás megvolt, pénz volt, óriásplakát a Blaha Lujza téren volt, olvasó, az nem volt. Így aztán nem sikerült a kísérlet arra, hogy legyen egy erős jobbos kulturális folyóirat, és ezt már nem lehet a gonosz balliberális értelmiség bomlasztására fogni, elvégre a gonosz balliberális értelmiség jelenleg az árokparton fetreng, miután önmagát herélte ki morálisan. Sokkal egyszerűbb oka van ennek: az írások színvonala.

Úgy tűnik, Orbán Viktor mégsem csak a levegőbe beszél mostanában, amikor a realitás és valóság világáról értekezik: a Nagyítás esetének fényében bukott hazugságnak az tűnik, hogy létezik és valahol a háttérben kitart egy olyan konzervatív irodalom, ami csupán azért nem népszerű, mert elnyomják. A valóság pedig az, hogy bizony a minőséget még meg kell termelni, és lehetőleg úgy, hogy a közönséghez is eljusson, ami bizony kemény munka, mind intellektuálisan, mind szervezési szempontból, és nem elég hozzá a sápitozás korunk dekandenciájáról.

Most, hogy a közoktatás átszervezésétől a hajléktalanok utcáról való kitiltásán keresztül Sarkozy cigánypolitikájának bólogató kommenteléséig zeng a ’juttatás helyett felelősségrevonás’ nemzeti szólama, emlékezzünk meg kicsit e szólam hátteréről.

Megfejtésre váró dologra leltünk a Magyar Rendőrség hivatalos honlapján. Mi lehet a háttérben?

1., Pintér miniszter úr beváltotta ígéretét, és két hét alatt felszámolta a bűnt, jelen esetben az otthonokon belül is.

2., A Rendőrségnek nincs kialakult álláspontja

3., Bénázás

Rejtély.
 

Tavasszal már rácsodálkozhatott a radikális jobboldal, hogy nem megy nekik a hagyományosan jobboldali budai kerületekben.

Ezen a környéken az ide betelepített elvtársak és a kilencvenes években feltörekvő újgazdagok leszármazottai mellett, a kettéosztott nagypolgári villákban tartja magát egy olyan réteg, amelynek tagjai még mindig valamiféle keresztény-nemzeti bűvöletben élnek. Ők a Horthy-korszakra nosztalgiával gondolnak vissza: szüleik-nagyszüleik ennek középosztályát alkották; nem riadnak vissza némi szalonzsidózástól, és például kedvenc szerzőik közé tartozik Szabó Magda.

Ezek a szavazók segítették országgyűlési képviselői pozícióba 1990-ben és 1994-ben az MDF, 1998-ban és 2002-ben a Fidesz és az MDF, 2006-ban és 2010-ben pedig a Fidesz-KDNP jelöltjeit az I., II., és a XII. kerületben, ahol példányaik a legnagyobb sűrűségben fordulnak elő. 1998-ban, az egyetlen alkalommal, amikor bekerült, de még 2002-ben is keményen 10% körüli eredményt ért el itt a MIÉP, az akkori náciveszély. Talán ennek a rétegnek a különböző reakciója is igazolja, mekkora különbség van a két párt között: míg tavasszal a Jobbik képviselőjelöltjei a nevezett kerületekben alig lépték át az öt százalékot, az önkormányzati választásokon a II. és XII. kerületekben polgármesterjelöltet sem tudtak állítani - szemben az LMP-vel. Úgy tűnik, a budai polgárok nem kérnek a Jobbikból: valószínűleg túlságosan harsány és primitív a számukra.

ps. Jól ismerem ezt a társadalmi réteget, belőle nőttem én, mint fatörzsből gyönge ága. Nagyanyám, aki az államosítás előtt volt a református leánygimnázium növendéke, és a büdös életben nem szavazott volna egy SZDSZ-re, áprilisban, egy családi ebéden, mikor Vona Gáboron viccelődtünk, rémült tekintettel azt mondta: lehet, hogy mi nevetünk ezen, de ő még látott egy Szálasi Ferenc nevű embert, és Vona viselkedése, kinézete és gesztusai rá emlékeztetnek, és nem szeretné, ha a történelem megismételné önmagát.

Orbán kötcsei kultúrpolitikai(?) programjában(?) olvassuk: Bibóra(!) hivatkozva, hogy a kultúrateremtő elit megbukhat úgy is, hogy szigorúan vett hivatásában (itt:írásművészet) semmit nem rontott el. Elbukhat attól a nyers ténytől, hogy nem tölti be értelmiségi, értékadó hivatását, rossz politikai agenda mellett korteskedik, jóhiszeműen: ha nem is bűnösen félrevezető, de vak a világtalanok között. 

Ezt én is érteni vélem. A megbukásnak ezt a képzetét erősíti, hogy a szoclib kurzusuk oda. De ez az Orbán által láttatott társadalmi bukás, érzésem szerint összefüggésben kell, hogy legyen egy korábbi eredetű írói értéktelenedéssel. Íróként ugyanis így nem lehet megbukni (Tolsztoj sem bukott meg, mert félrekúrt). De elérdektelenedhet és olvasatlanná válhat.(figyelemreméltó, hogy már régóta olvasatlanul utálkoznak vagy imádják őket, bicepszből, politikai előítéletből). A végén már csak a szerzői név tartja így úgy össze az életművet, de nem megtermékenyült és koherens olvasatok.

2010-ben egy törvényesen a parlamentbe jutott párt - amely tegyük hozzá Magyarország harmadik legnagyobb politikai ereje -, na, ők sajtótájékoztatót tartottak, ahol a párt EP-képviselője azt az ötletet vetette fel, hogy hozzanak létre közrendvédelmi telepeket. Ez egy olyan kettős kordonnal, és rendőri (vagy csendőri) erők által bezárt tábor lenne, ahol cigány családok éldegélnének. A tábor lakói olyan bűnözők családjai lennének, akik terrorizálják a szomszédságukat, vagy szűkebb pátriájukat. A lakók kiválasztásához egyszerű megoldásnak gondolják a rendőrségi jegyzőkönyvet, ha megvan, lehet a családot szállítani a lágerbe. A zárt telepet este 10 óra után regisztrálva el lehetne hagyni a táborlakóknak. Ez utolsó opció valószínű annak szól, hogy nehogy azt higyje bárki, hogy ez egy koncentrációs tábor lesz.

Szegedi Csanád volt az agytröszt, aki néhány héttel ezelőtt már fellebbentette az ötletet, de akkor még nem lehetett tudni, hogy ez egyéni akció volt-e, esetleg föltolult benne a cigánygyűlölet hirtelen, avagy a Jobbik hivatalos kommunikációjának a részét tárta a közvélemény felé. Úgy tűnik akárhogy is volt, a Jobbik beállt Szegedi mögé. A sajtótájékoztatón maga a pártelnök Vona Gábor biztosította az ügy melletti elkötelezettségét.

Számoljunk húszig, aztán mondjuk: a büdös picsába!

Tudjuk, hogy Viktorék határozottan kifogták a Jobbik vitorlájából a szelet azzal, hogy a kormányalakítás után egyből demonstratív lépéseket tettek a kettős állampolgársággal, a Trianon-emléknappal. Tudatosan szűkítették a szélsőséges párt mozgásterét. Elérve azt, hogy akikben tényleg valós érzések voltak a történelmi igazságtalanságok megszüntetésével kapcsolatban, azokat ne a Jobbik kebelezze be. Egy szegmens maradt, az pedig az idegenek elleni gyűlöletkeltés. Erre ugrott rá most a vezérkar teljes mellszélességgel.

Nem is az a kérdés, hogy maga a felvetés is émelyítő hányingert okoz a jobb érzésű embereknél, hanem, hogy ilyenkor egy jogállam felelős vezetőinek, közvéleményének mi a követendő magatartás. Az elhatárolódást hagyjuk meg a bukott szociknak, annak annyi ereje van, mint a nyílt levél intézményének. Bullshit. Hanem igenis jogi lépéseket kell tenni, és ellehetetleníteni ezt a politikai formációt. Szerencsére Viktor ügyes ebben. Szóval, megijedni nem kell, felháborodni kötelesség.

És arról még nem is esett szó, hogy azok a valós félelmek és terrorban élés, amit egyes vidékeken napi szinten tapasztalnak emberek, azt hogyan lehetne megoldani. Na, az lesz igazán szép és nemes feladat, nem ilyen barmokat a partvonalon kívülre tenni. El kell kezdeni gondolkodni a kulturált megoldáson. Ébresztő!
 

UPDATE:

Sok félrevezetett jobbikos kommentelő tudni véli, hogy Nyugat-Európában ez egy elfogadott, bevett, progresszív megoldás, amit a Jobbik csak importálni akar magyarföldre. Ez úton szeretnénk felvilágosítani lelkes européer olvasóinkat, hogy sem Olaszországban, sem Franciaországban nincsenek efféle lágerek.

Mióta Hunvald György VII. kerületi polgármestert hűtlen kezelés vádjával lecsukták, a kerületi MSZP-s vezetés csak a terézvárosi sorsára jutott csendrendelet kapcsán hallatott magáról tágabb körben. Ezért külön öröm kézhez kapni Dr. Kispál Tibor kerületi MSZP-s polgármesterjelölt választási anyagát - hadd osszuk meg itt Önökkel is. Előljáróban Kispálról annyit, hogy az előző ciklusban is az erzsébetvárosi MSZP-frakció tagja volt, és például az ő nem szavazata is kellett ahhoz, hogy 2009 augusztusában azt a fideszes javaslatot ne vegye napirendre a képviselő-testület, ami arról döntött volna, hogy az előzetesben ülő Hunvald ne kaphassa tovább a polgármesteri fizetését.

A füzetke gerincét részben a kampány brilliáns, szakszerű, kommunikációs tankönyvekbe illő "Vállaljuk/vállalom" jelszava alkotja, amelyet az "Akik vállalják egymást! Akikben bízom! Akikben bízhat!" feliratú csoportképpel szemközt, a "számonkérhetőség", "multikulturális", "nyitott", "sokszínű", "szakszerű", és "élethelyzet javítása" kulcsszavak random csoportjai mellé helyeztek el ízlésesen a lap bal oldalán. Bár a konkrét terveket az anyagnak ez a része tartalmazza, érzelmileg talán még többet jelenthet az olvasó számára dr. Kispál Tibor saját kézjegyével ellátott levele, melynek finom iróniáját, duplafedelű utalásainak humorát már csak rontaná, ha durva kézzel zárójeles megoldásokat szúrnánk be a "megőrizve fejlesztés", "megkezdett pozitív folyamatok folytatása", "nincs idő tanulni", "utolsó önálló ciklus" kifejezések mellé.

Az önkormányzati választáson indulni szándékozó szervezetek listáján a politikai pornó újabb meglepő terméke bukkant fel: a Demokratikus Keresztény Királyság Párt. 

A pártról a Google sem tud túl sokat, valószínűleg friss képződményről lehet szó. Lehetséges kilátásaikról sokat elárul, hogy még a Szent Korona rádiósok számára is a royalizmust lejárató elmebetegek kategóriájába tartoznak.

A párt küldetésnyilatkozata nem igazán igazít el, pontosan milyen döntéshozási rendszer szerint fog működni a demokratikus királyság, pedig jó lenne tisztázni, nehogy olyan problémákba fussunk majd bele, mint Arthur, a britek királya:

A Fent és lent a jövőben lelkiismeretesen fog tudósítani a magyar demokratikus keresztény királyság kibontakozásáról.