Hosszan vívódott, hogy ki merjen-e állni a nyilvánosság elé, kockáztatva a megbélyegzést is – és végül kiállt. Őszintén bevallotta. Hogy mi adott neki bátorságot, s hogy mi mivel érdemeltük ki őszinteségét, nem tudjuk. Megtette, megmondta, ájtatoskodva belegyalogolt jó néhány ember érzéseibe. Köszönjük.

Az Örülünk, Vincent? blog szerzője valószínűleg nem vívódott sokat, mielőtt elindította volna azt a jobbegyenest válaszként. Megtette, nagyjából betalált, láttuk kifröccsenni a vért Szilárd orrából, köszönjük.

Hogy egymás sértegetésén, megalázásán túl mi az értelme az ilyen cikkeknek, mi a szerzők szándéka, nem igazán tudom. Mindenkinek joga van a véleményét kinyilvánítani, természetesen, de mi a cél? Jobban érezzük magunkat így? Segít nekünk együtt élni? Előre visz minket?

Sokkal inkább úgy tűnik, hogy Szilárd szándékosan provokálta ki ezt a választ, Vincent meg szépen belement a játszmába. „Joggal” panaszkodhat ezentúl majd Szilárd, hogy a hozzá hasonlóan őszinte és toleráns, halmozottan hátrányos kisebbségieket hogyan bélyegzik meg a balliberális kommunista buzilobbisták. Mission completed. Mindkét félnek köszönjük szépen.

Illés Zoltánnak, a Fidesz környezetvédelmi exgurujának sikerült összebalhéznia az NFM-mel a Földművelésügyi Minisztériumban. A klímabizniszes cicaharcba Bencsik János is beszállt.

grusgrus írása

Az Európai Uniós Klímaadaptációs Platformja a múlt héten tartott Budapesten egy ágazati döntéshozói (= politikusoknak tartott) fórumot. A cél az volt, hogy az éghajlatváltozással és az ahhoz való alkalmazkodással foglalkozó szakemberek, kutatók bemutassák kutatási eredményeiket, felhívják a döntéshozók figyelmét a legégetőbb kérdésekre, fejlesztési irányokra. Szakmai érvek meghallgatása, egyeztetés, konzultáció, érintettek találkozása, egymás szempontjainak megismerése, avagy Mari nénit is megkérdezzük arról, hogy mit szeretne.

Az LMP képviselőinek 20%-a, azaz egy fő vett részt az ülésen. Sallai Róbert Benedek el is mondta, hogy baj van, baj van és baj van, muszáj fejleszteni a vidéket, mert amúgy miről beszélünk itt ebben az országban, és ő ezt addig mondja, míg végre tényleg történik már valami.

Illés Zoltán ex-államititkár beharangozójában felvázolta, hogy a rendezvényt a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium (NFM) nem volt hajlandó befogadni, és csak a Földművelésügyi (RIP Vidékfejlesztési) Minisztériumban sikerült megrendezni. 2010-ben a Környezetvédelmi Minisztérium felszeletelése/megszüntetése után ebbe a két minisztériumba szórták szét a témákat. A klíma- és energiaügy ment az NFM-be, a VM-be pedig a környezet -, és természetvédelem. Illés Zoltánt ide nem engedték vissza államtitkári székbe idén júniusban. Illés beköszöntőjében – immár vígan és felszabadultan, hiszen az államtitkári szék már úgyis elúszott – alázta Hízó Ferenc Nemzeti Fejlesztési Minisztérium Fejlesztés- és Klímapolitikáért, valamint Kiemelt Közszolgáltatásokért Felelős helyettes államtitkár májusi performanszát az EU környezetvédelmi minisztereinek tanácsülésén Athénban, ahol Hízó kijelentette, hogy a magyar állam magasról tesz a klímapolitikára. Illés azt is hozzátette, hogy ő ugyan nem szavazott a paksi atomerőmű bővítésére, inkább kiment a teremből.

Ettől azért nem esünk hanyatt. Ahogy Bencsik János sem, aki számon kérte Illésen, hogy ha ennyire nem tetszett neki az elmúlt négy év, akkor miért nem mondott le. Persze Bencsik Jánostól sem esünk hanyatt. De rejtőzött a fórumon még egy-két érintett szakpolitikus.

Ettől a ritka tömörséggel megfogalmazott hírtől hangos a 444-ista sajtó.  Merthogy a Tusk-adminisztrációnak nagy valószínűséggel végét jelentő lehallgatási botrány farvizén kiderültek magyar vonatkozások is.

Akiket nem az az újdonság kápráztatott el, hogy a lengyel olajtársaság elnöke egy magánbeszélgetésében pont olyan választékosan fogalmaz, mint egy átlagos kommentelő, azok fölfigyelhettek a Hernádi Zsolt MOL-vezér horvát megvádolásával kapcsolatos, Hernáditól idézett kijelentésekre is:

Na figyelj, mondok nektek még egy ügyet. Kurva életbe, hogy különbözünk mi a magyaroktól. Elmentem ezzel Hernádihoz, mert ő nem hagyhatja el Budapestet, kérdezem tőle: és te, hány évet kapsz? És ö így mosolyogva, lazán, mondja: Figyelj, a jogászaim találtak valamit, hogy ebben a témában az ügyet bármelyik EU-s országban folytatják le és az ítélet felmentő lesz, akkor az minden EU-s országnak el kell ismernie és utazhatok Európába. Én mondom: Magyarországon lesz a per? Ő mondja: Persze. Én mondom, de tudod, hogy ez eltart két, három évig. Ő mondja: nem, áprilisban lesz ítélet. És ül mellette a jogi ügyek igazgatója, egy ilyen nagyon önelégült vendég. Ábel. És ő nevetve mondja: Ábel, mondd meg Jaceknek, ki fog engem vádolni ebben a perben Magyarországon? És Ábel mondja: a feleségem. El tudjátok képzelni ezt a helyzetet? A feleség az ügyész, az ítélet felmentő, minden elintézve. El tudjátok ezt képzelni nálunk?

Ugyanis ebben (és az angol, valamint vélhetően a lengyel eredetiben is) az áll, hogy a MOL egyik alvezérének felesége az eljáró ügyész. Kevés utánajárással kideríthető, hogy az Ábel keresztnevű MOL vezér minden jel szerint Galácz Ábel, akinek a felesége azonban a Hernádi Zsolt elleni büntetőügyben nem az ügyész volt (amely súlyos összeférhetetlenséget jelentene), hanem éppen magánszemély, Hernádi korábbi beosztottja, aki pótmagánvádlóként segíti elő a Hernádinak kedvező magyar ítélet megszületését. Mindezt a NOL már 2013 decemberében megírta.

A lengyel felek beszélgetése - mely szerint ilyen jellegű összeférhetetlenség Lengyelországban nem fordulhatott volna elő - tehát a Hernádival korábban folytatott beszélgetés félreértésén, vagy félrefordításán alapul. Lengyelországban a jelenlegi belpolitikai válságban egy hetilap főszerkesztőjével dulakodnak kommandósok, de a lengyel demokráciáról nem hallani olyat, hogy azt bármi veszélyeztetné.

Pár napja a Facebook törölte a Tolvajkergetők nagyjából 180 ezer lájkkal bíró oldalát. Mivel több ismerősöm követőjük volt és lelkesen osztotta a posztjaikat és videóikat, így bennem már korábban kialakult egy vélemény erről az oldalról, és a hír kapcsán alkalmasnak találtam az időt arra, hogy megosszam a nézeteimet másokkal is. Véleményem szerint ez az oldal gyűlöletkeltő, önbíráskodó, személyiségi jogokat sértő.

Hibásnak tartom azt az elképzelést is, miszerint a bűnelkövetőkkel szemben minden eszköz megengedett, mert ha úgy harcolunk a bűnözés ellen, hogy eközben mi is bűncselekményt követünk el, megszűnik az erkölcsi alapunk az ítélkezésre, ami persze egyébként sem a mi feladatunk. A rend fenntartása alapvetően a rendőrség, az ítélethozatal pedig a bíróság dolga lenne.

A probléma ott kezdődik, hogy Magyarországon nagy bajok vannak az igazságszolgáltatással, ezért az áldozatok – sokszor joggal – úgy érzik, hogy a rendfenntartó erők nem képesek vagy nem akarják megoldani a problémájukat. Ez tényleg nagyon dühítő, de senkit nem jogosít fel arra, hogy olyan „igazságosztó” csoportokat hozzon létre, amelyek a jogszabályi keretek szélén táncolva és időnként átlépve azokat, érvényt szereznek az – általuk vélt – igazságnak.

„Az önbíráskodás egyértelműen deviáns viselkedés, de az önbíráskodók mentségére legyen mondva, hogy egy rendszerproblémára reagálnak. Az önbíráskodó csoportok megjelenése egy tünet, amely valamilyen társadalmi anomáliát jelez.” (Csepeli György szociológus, az ELTE oktatója)

Hallottam olyan állítást, hogy a Tolvajkergetők videóiban nincs önbíráskodás, ezért kerestem gyorsan egy konkrét példát. Ennél a videónál például nem önvédelemből, hanem támadásból került elő a gázpisztoly, majd megrugdosták az embert, végül a videós távozik, de előtte még látni, ahogy körbeveszik a csávót, és hallani a verekedés hangjait is.

Nem a rendőrséget hívták! Nem a másik fél támadott!

Az ügyben súlyos testi sértés bűntettének kísérlete miatt indult eljárás P. Tamás, híres és hírhedt bajkeverő ellen.

Mit kínál a Tolvajkergetők reality-showja?

Amikor egy ilyen történet kapcsán egy korábbról ismert személy neve felmerül, érdemes elgondolkozni azon, hogy mi lehet ennek az embernek az mozgatórugója:

– Boldog, békés, biztonságos országot akar?
– A rendőrséget akarja segíteni?
– Nagyobb hírnevet akar magának?
– Politikai céljai vannak?
– Vagy csak szereti a balhét?

P. Tamás korábbi szerepléseiből lehet következtetni arra, hogy mi a valódi célja ezeknek a szervezkedéseknek. Meggyőződésem, hogy nem a békés, boldog Magyarország megteremtése, hanem valami teljesen más. És ez igenis fontos kérdés, mert gyakran nem nézünk a felszín alá, nagyon sokszor megelégszünk azzal, hogy végre valaki kiszolgálja az igényünket, megteszi helyettünk, amit mindig is szeretettünk volna. Jelen esetben megbüntet valakit. Talán pont ezért is népszerűek azok a filmek, amelyekben a rend őre átlépi azokat a szabályokat, amik között dolgoznia kéne, vagy a főszereplő egy olyan igazságosztó, aki jól ellátja a bűnözők baját (Batmantől Eastwoodon keresztül Segalig sok ilyen van). Erre mindig is lesz igény. Mint a pornóra. De ott is vannak olyan dolgok, amit nem kell az életben megvalósítani.

A történetek nagy része nem véletlenül van videóformátumban. Közel hozza hozzánk az eseményt, részesei lehetünk, de valójában nem mocskoljuk be a kezünket, így mégis kimaradunk belőle.

Miközben nézzük ezt a reality-showt, nem egy mosóport akarnak eladni nekünk, hanem egy ideológiát juttatnak el a tudatalattinkba, és legkártékonyabb érzéseinket – mint a bosszúéhség és a gyűlölet – erősítik fel bennünk.

Miért kapcsolhatták le az oldalt?

Nem állítom, hogy a Tolvajkergetők minden esetben megszegték a törvényt, de az esetek többségében felmerül a másnak okozott jogsérelem gyanúja:

amikor fényképet, nevet, címet tesznek közzé olyan emberekről, akik – a közzétevők állításai szerint – különböző bűncselekményeket követtek el, személyiségi jogokat sért. Nem a bűnelkövetőket akarom védeni, de ha folyik a személy ellen eljárás, akkor ugyebár a rendvédelmi szervek végzik a munkájukat, így nincs szükség beavatkozásra és népítéletre. Ha nem, akkor pedig feljelentést kell tenni, bizonyítékokat lehet szerezni, illetve meg lehet védeni az áldozatot.

Az olyan posztokat, amelyekben közlik a 180 000 követővel, hogy egy személy éppen hol tartózkodik, nehéz másképp értelmezni, mint uszításnak. Gondolom mindenki ismeri azt a jogi tézist, hogy mindenkit megillet az ártatlanság vélelme:

„Senki sem tekinthető bűnösnek mindaddig, amíg a bűnösségét a bíróság jogerős határozatában nem állapította meg.”

(1998. évi XIX. törvény a büntetőeljárásról, 7. §)

A fent leírt működésnek köszönhetően ez az oldal akárkit kikiálthat bűnözőnek, illetve bárkire ráuszíthat tömegeket, mert posztjainak valóságtartalmáról a többség nem is próbál meggyőződni. Erre nagyon jó példa, amikor az egyik képnél azt állították, hogy a képen szereplő férfi jelentette fel az oldalt.

És mi van akkor, ha feljelentették az oldalt? Ha az oldal nem sérti meg a Facebook szabályait, amit egyébként minden felhasználónak el kell fogadnia a használathoz, akkor semmi nem fog történni. Az oldal törlése viszont azt a benyomásomat erősíti, hogy a Tolvajkergetők nem a szabályoknak megfelelően működtek.

Miután az Origo főszerkesztőjének nagy valószínűséggel politikai okok miatt kellett távoznia a posztjáról, a szkeptikusokban felmerül a kérdés: hogyan és egyáltalán minek kiállni a sajtószabadságért?

Sáling Gergőt ma homályos körülmények között eltávolították az Origo éléről. A távozása mögött a legvalószínűbb, hogy politikai okok, illetve a Lázár Jánossal kapcsolatos tényfeltáró cikkek állnak.

Az aláíró blogok mélyen elítélik újságírók politikai okok miatt történő vegzálását, és azt, hogy főszerkesztőket mozdítsanak el székükből azért, mert a hozzá tartozó újságírók független sajtómunkásokhoz elvárt munkát végeznek.

Nem kérünk a sajtó politikai okokból történő korlátozásából, követeljük a sajtó szabadságát, a független újságírás korlátozatlanságát. Várjuk a csatlakozókat.

Alternatíva
Átlátszó Oktatás
Belsőség
Benyóblog
Dinamó Műhely
Egri Ügyek
Feminfo / Femin4
Fent és Lent
Függő Hírügynökség
Hello 90
Huppa.hu
Jobbegyenes
Kapitalizmus
Kard
Magnifico
Média 2.0
Nem az a Viktor
OXOX
Publius
Vastagbőr
Y-Gen
4024

Azt, hogy az EP választásokon elért eredmény az MSZP végét jelentheti, sokan, sokféleképpen tárgyalják. Ennek egy része persze a kormánypárti vagy bajnaista és gyurcsányista sajtó vágykivetülése. Mindemellett azonban sok jel utal arra, hogy súlyos - és immár saját maga számára is nyilvánvaló - vereség érte az MSZP-t.

A hárompárti ellenzéki blokkra szavazók köre áprilishoz képest értelemszerűen nem bővült. A jelentősen torzító alacsony részvétel mellett viszont az ugyanazon szavazói tömegért versengő politikai vetélytársai közül a DK beérte az MSZP-t, az Együtt pedig stabilizálta magát.

A hosszan tartó hanyatlás mellett mit tükröz az MSZP mostani eredménye? A karizmatikusabb Gyurcsány, a yolobb Bajnai, az MSZP szervezetének leépülése, a rendpárti fordulat, vagy éppen annak az elégtelensége, a baloldali fordulat, vagy annak határozatlansága, esetleg a krónikus gondolatnélküliség a döntő ok? Miért érte a két riválist kevésbé a szavazók haragja az áprilisi kudarcért?

Mindezek jogos kérdések. Azonban az MSZP-t mint „műfajt” leváltó folyamatok nem ezen a szinten mentek végbe. Az egykori MSZP a rendszerváltás utáni világrendnek, az itt létrejött kapitalizmusnak és az állampárt technokráciájából alakult burzsoáziának a pártja volt.

Cikkünk első részében közreadtunk egy történetet egy fiatal anyáról, aki elmondása szerint évekig bántalmazó kapcsolatban élt, és – a gyámhivatal asszisztálása mellett - elvette tőle a gyerekeket a férje. Az ügy kapcsán megkérdeztük Spronz Júliát, a PATENT Jogvédő Egyesület munkatársát.

(Szerettük volna az Eszter Alapítványt is megszólaltatni, de sajnos a cikk megjelenéséig sem e-mailes, sem telefonos úton nem sikerült. Az alapítvány telefonszámán egy üzenetrögzítő jelentkezik, amely visszahívást ígér. Nálam nem jelentkeztek - remélhetőleg a bajba jutottak nagyobb sikerrel járnak. - Update: azóta visszahívtak. A szerző.)

Az esetet elolvasva szerinted hibázott-e a gyámhivatal az eljárás során?

Igen, több kérdés és aggály is felmerül az eljárás illetve a döntés kapcsán.

Mit csinál ez a cikk? Na de tényleg, mit csinál ezzel a fészbukról kikopizott szégyenfallal a 444!?

Mint ismeretes az Európai Parlamenti választásokra teljesen szétesett a régi baloldali tömb, immár külön-külön próbálnak képviselőket eljuttatni Brüsszelbe. Beszédes példára leltünk, hogy a gyakorlatban miként alakul helyi szinten a harc a szavazatokért. Úgy néz ki, hogy az összefogáson már egy permanens Szárszó sem fog segíteni.

A Margit-híd budai hídfőjénél van egy választási négyoldalas pozdorjatábla, ahová a pártok kiragaszthatják a plakátjaikat.

Az elsőt megnézve az derül ki, hogy a gyurcsányi Demokratikus Koalíció leragasztotta a családcukisággal operáló MSZP-t.