Az alaptörvénybe került az előzetes választási regisztráció. A MNO.hu szerint Wittner Mária fideszes képviselő ügyrendi felszólalásában azt mondta: hatéves képviselői pályafutása alatt „ilyen botrányos dolog még nem történt” a Házban, és vizsgálatot sürgetett. Nos, Wittner nem az alaptörvény módosítását, hanem azt nehezményezte, hogy az LMP-frakció néhány tagja a karzatról kékcédulákat dobált konfettiként az ülésterembe.

Ezt a kis közjátékot magunk mögött hagyva meg kell állapítanunk a következőket:

-    A kormánynak tényleg fura elképzelései vannak a részvételi demokráciáról.
-    A labda náluk volt, és a közvéleménykutatások szerint hiába támogatják a választópolgárok elenyésző számban a választási regisztrációt, ők erőből, a nemzeti összefogásra hivatkozva le akarták nyomni ezt a torkunkon,
-    Le is nyomták.

Most viszont mi jövünk:
-    A labda immár nálunk van.
-    Minden embernek, minden pártnak, minden médiumnak felelőssége, hogy a lehető legtöbb embert rávegyen arra, hogy regisztráljon.
-    Ehhez sok befektetett energia kell, de nincs más választás.
-    Csak így tudjuk elérni, hogy később akár ez a határozat is a történelem megfelelő helyére kerüljön (lásd még dr. Torgyán).

A választási logika az, hogy nagyobb aktivitásra lehet sarkalni a változást kívánó polgárokat. Utólag hisztizni már kár lenne, most az a feladat, hogy megmutassuk milyen az, mikor az a bizonyos fagyi visszanyal. Fordítsuk azok ellen a saját fegyverüket, akik szórakozni akarnak demokratikus alapértékeinkkel.

Regisztrálj 2013 szeptember elseje, és a 2014-es parlamenti választás előtti 15. nap közötti időben, hogy ne zárhasson ki senki a demokráciából.

Fotó: Kovács Tamás / MTI

De mikor lesz Szent Mihály napja? A ciklus felére a kormányzás szinte tudatosan és rendszeresen fölszámolta az összes vele kapcsolatos várakozást. A következő választás kampányára való ráfordulás sokak szerint már meg is kezdődött. Azzal talán kevesebben számolnak, hogy ez nem 2014-ben lesz. Én sem ezt szeretném bizonyítani, csak elmélkedem. Bár a kondíciók a Fidesznek korántsem optimálisak - a ciklus közepi támogatásvesztettség állapotában vagyunk - lehetséges, hogy a Fidesznek érdeke még egy nyögvenyelős ellenzéki összefogás előtt előrehozott választást tartania: ez lehet a  biztos győzelemre alkalmas utolsó utáni pillanat. Akár így, lesz akár úgy, a kormányzás újrafogalmazza a célokat. Mik az új fogalmaik?

1. A relatíve vidám barakk

A kormányzás lemondott a hagyományos értelemben vett jó kormányzás megvalósításáról és a választók ilyen módon való meggyőzéséről. A számukra elérhetetlen ideálról lemondanak és egyben új célokat is találnak, amihez a kormányzást mérni kell. Nem az államadósság, a munkanélküliség csökkentése, a GDP-növekedés vagy az oktatás bővülése a mérce többé. Igazolásként bevetik a gulyáskommunizmus „összehasonlító elemzését”: eszerint nekünk annak kell örülnünk, hogy mégsem olyan rossz a helyzet, mint Romániában vagy az NDK-ban. 2012-ben Görögországhoz képest vagyunk a vidámabb barakk.

Könnyeit

Bajnai Gordon megcsóválta a fejét, belenézett a pisztolycsőbe, tekintetével megfordította a golyót, kimentette az árva birkagyermeket a zajló Dunából, szakított a múltjával, leszámolt a politikai elit tévedéseivel és egy tiszta zászló gyolcsaival felitatta Felcsuti Péter könnyeit. Ezt akarta a tüntetés közönsége is, mert tapsvihar tört ki, dörgött és villámlott a magyarok tenyere, hogy megrezgett belé a Simicska Lajos tejüvegzsebe is.

Türelmétől

Orbán Viktort megetették répasalátával, behuzalozták a karját, bekötötték a szélessávú jelvevőt, kiengedték az öltönyét és kiszalasztották a térre, ahol szerencsére nem történt egy: nagy gikszer. Annyira nem történt szerencsére a gikszer, hogy a bankok és a multik vezérigazgatóinak a tejüvegzsebe megrezgett a magyarok türelmétől.

Sétáltatták

Tamás Gáspár Miklós és Róna Péter (onokát illetve gyermeket) sétáltattak az Andrássy úton, amikor reászállt egy galamb a Róna Péter vállára. Kedves felebarátom, hadd hívjalak meg egy kávéra, javasolta a hétpróbás öko-bankár a filozófusnak. Mert több köt össze, mint ami elválaszt hunyorított a vén kópé a másikra. Be is tértek, a Művész kávézóba, ahol már ott ült az asztalnál a lángoló leptopú Scheiring Gábor és a báránybőrbe bújt  Török Zsolt, aki a titkos stratégia szószedetét a „B” betűnél böngészte.

Lehet számháborúzni, hogy tegnap az ilyen-olyan megemlékezésen, demonstráción vagy tömeggyűlésen mennyien voltak. A Belügyminisztérium a Kossuth téren 400.000 embert számolt össze, a Milla megmozduláson mindösszesen 20.000-et. A parttalan vitába nem érdemes beszállnunk, inkább megnéztük, hogy a legérdekesebb politikai szereplők hogyan reagáltak, miként újították meg facebook-oldaluk borítóképét, mert frissítették azokat bőszen.

Orbán Viktor oldalának szerkesztői a dolgos, némileg gondterhelt, de a feladataiba beleálló államférfi képét mutatják az odavetődőnek. Viktor profi fotóst alkalmaz, napi 25.000 forintért. Nem is csoda, hogy a két fotón teljes mértékben átjön a felelősség, ahogy a pásztor nézi az ő népét.

Ennyi pénzük nyilvánvalóan nincs, és valószínűnek tartjuk, hogy Juhász Péter handmade csinálja saját, és még talán a Milla oldalát is. Nincs is különbség, mindkét felületre ugyanaz a fénykép került, ahol több ezer ember betölti a Szabad Sajtó útját. Erőt demonstrál a fotó.

Bajnai ezzel szemben a kisfiús, huncut mosolyával igyekszik lenyűgözni rajongóit. Igazából nincs is borítóképe, kicsit ez is olyan, mint ahogy annak idején az MSZP-hez viszonyult. Ott is van a Facebookon, meg nem is.

Az MSZP a nagyobb blamázs elkerülésének érdekében egy közeli képet mutat, amiből nem derül ki, hogy ténylegesen mennyien voltak rájuk kíváncsiak október 23-án. A kép úgy van beállítva, hogy az akár tömeget is imitálhat, akár egy Szomszédokbeli diszkójelenet, mikor is Julcsi először találkozik a kábítószerek bűnös világával - kamerabeállítás kérdése az egész.

Sortilegus írása.

A Békemenet szervezői az október 23-ra tervezett tüntetésük fő célját a következőképpen fogalmazták meg: „az adósság béklyójából szeretnénk kitörni”. Internetes aláírásgyűjtést is kezdeményeztek, amely szerint a „senki által meg nem választott Európai Bizottság” káros magatartása ellen kell küzdeni. Ezt erősítette meg az egyik főszervező, Csizmadia László október 7-én egy interjúban: a tüntetéssel „az Európai Unió sanda szándékai” ellen kívánnak fellépni.

Most pedig vizsgáljuk meg a tényeket az Európai Bizottság jogállásával, az Európai Unió törekvéseivel kapcsolatban.

Kilátogattunk a Nemzeti Lóversenyre és megrökönyödve láttuk a vicces lónevek között Nemzeti Összefogást. Annyira megdöbbentő volt hallani, hogy valaki Nemzeti Összefogásnak nevezi el a lovát, hogy eldönthetetlen volt számomra, hogy valaki ennyire elvakult Orbán-fan, vagy ennyire jól ironizál. A nemzetiszín dresszben felpattanó zsokélány látványa biztosított, hogy ez ám itt nem vicc, hanem valódi tisztelgés.

Büszke szível indultam fogadni, amikor pillanatnyi hezitálásom alatt egy tízéves forma kislány elém furakodott és fennhangon kiabálta: Nemzeti Összefogás, helyre, tétre, befutóra. Elmerengtem: vajon mi lesz belőle, ha felnő a Nemzeti Összefogás Rendszerében. Talán tudós? Vagy híres matematikus? Közgazdász? Celeb? Vajon Angliában fog pincérkedni? Vagy itthon él? Dolgozik? Segélyen? Esetleg a nemzet korrupt csecsén valamilyen pártfunkcionáriusként? Nem volt időm tovább merengeni, mert kezdődött a futam.

A futam végén kiderült, hogy ez igen kifinomult ironikus poén volt, vagy akár hívhatnánk trollcsapdának is. Nagyon kíváncsi lennék az Orbán Viktor hendikepen induló Fülke Forradalom, Unortodoxia, Béke Menet, Tündér Mese, Nemzeti Minimum, Nyugdíjvédelem, Elmúltnyólcév, Szabadságharc, Nem Oligarcha, Gyors Naszád befutójára. Félő, hogy valami rajthiba miatt az egész mezőnyt diszkvalifikálnák.

Videó forrása: Kincsempark.hu

Most, hogy végre kötelezővé tették a cigis dobozokra a durva és elrettentő fényképek kötelező felpakolását, mindenkiben tudatosulhat, hogy naponta néhány cigi elszívása miatt az összes foga el fog rohadni. Jól van ez így, és ha kellő ideig sulykolják, úgy is lesz. Mint tudjuk a pszichoszomatikus betegségek lényege pont az, hogy hidd el, hogy bajod lesz. A történelem derekán a szentek nem azért nem lettek leprások, mikor gyógyították a betegeket, mert szkafanderben nyomultak, hanem mert nem hitték el, hogy elkaphatják a leprát.

Természetesen nem akarjuk elmismásolni a dohányzás káros hatásait. Káros. Nagyon is az. Tény, hogy aki cigizik, az a saját egészségével cseszik ki. Azt viszont igazságtalannak érezzük, hogy csak a dohánytermékekre kerülnek fel ilyen fotók. A társadalmi igazságosság nevében kérjük, sőt követeljük, hogy az életünk egyéb károsító termékeire is kerüljenek fel hasonlóak.

Matricázzuk fel mindet, abból ért az ember! Várjuk törvényhozó szervezetek, pártok és oligarchák támogatását!

Köztudott, hogy az autóipar mekkora szeletet hasít ki a Föld pusztításából, teljesen természetes, hogy ráutaló képekkel kell kiegészíteni a gépkocsi hirdetéseket.

A hatvanas évek végén egy népszerű török szám szólt arról, hogy fontold meg a lépéseidet, mielőtt elmész. Még inkább, ha nincs hova menned, mondhatták volna a külföldi török tudósítók, mikor értesültek a magyarországi Atatürk-szobor állításáról.

A legnagyobb jobboldali sajtó orgánumok, mint a Türkiye Gazetesi, illetve a Yeni Şafak, úgy hozták a hírt, mint egy nem megfelelő helyen állított emlék nemzetük atyjának. Leginkább a park mint gyermekek szórakozására szolgáló helyszín, tűnt méltatlannak. Habár a XIX. kerület egyáltalán nem egy homokozóban kívánta elhelyezni a szobrot, a törökök kétségeiről sokat elárul, hogy vállalták a szobor elkészítését. Ám elég, ha az olvasó megnézi Isztambulban, Ankarában, vagy más török városokban, hova helyezik el Mustafa Kemál szobrát. Többségében reprezentatív, talapzattal és kivilágítással rendelkező helyekre.

Ironikus módon a fent említett török újságok nem kötik össze az azeri gyilkos kiadatásával az eseményt, mert abban az esetben elég rosszul festenének a török kifogások. A testvérnépként számon tartott Azerbajdzsán felé tett gesztus (noha a magyar kormány mindvégig csupán a nemzetközi jog maximális betartásaként hivatkozott az esetre) csak a fenti török újságokhoz képest függetlenebb és sokszor kritikusabb Sabahban merült fel.  A szobor leöntésének híre viszont a későbbiekben még itt sem merült fel.

A szomorú az egészben az, hogy az alapvetően politikai megfontolások szerint tudósító jobboldali lapok tudtukon kívül tényszerűebbek voltak. Amennyiben hitelt adunk Burány Sándor szavainak, egyszerűen a kispesti képviselőtestület és a kerületi polgármester közötti „vihar a biliben”-szerű ellentét kapott nemzetközi ellenfényt a gyilkossággal vádolt azeri fiatalember kiadatása nyomán.

Az isztambuli illetőségű Sahar összefüggést kereső újságírói logikát találtak ott, ahol nem volt, és baráti gesztus utáni otromba közeledésként értékelték a magyar önkormányzat tettét. Ennek fényében egy isztambuli értelmiségi, ha követi az európai eseményeket csak arra tud gondolni, ennyire kell a magyaroknak gazdasági segítség, hogy már minket is kinéztek magunknak?

Noha megint csak arról van szó, hogy a baloldali sajtóorgánumok által agyonhangoztatott Fidesz-centralizmus  (az egykori demokratikus centralizmus parafrázisa) pajzsán olyan rések vannak, amelyek még mindig meg tudják cáfolni a hazai baloldal és a török világibb sajtó termékeit.

Éppen ezért a gondolatmenet végére érve nem is tudja pontosan az olvasó, hogy a Mavi Işıklar népszerű dalának "jól gondold meg"-sorát kinek is címezze?

A World Press Photo kiállításaira járni trendi dolog, legalábbis erre enged következtetni, hogy évről évre nő azoknak a fiataloknak a száma, akik az éves to-do listájukon a múzeumlátogatást az éppen aktuális World Press megtekintésével pipálják ki. Pedig nem kellene ennyire presztízskérdést csinálnunk belőle, idén például, hogy csak a fotós trendkiállítások szűk körénél maradjunk, ugyanolyan jó, ha nem jobb volt a Robert Mapplethorpe-retrospektív a Lumúban. Növekvő népszerűségében biztosan közre játszik, hogy a katasztrófa és az erőszak ilyen koncentrációban tálalva elég megrázó élmény, de hát a híradások – és miért lenne ez alól kivétel a nyomtatott vagy az online sajtó – pont erre apellálnak.

Ami a World Press-szel kapcsolatban mégis elgondolkodtatott, és ami miatt egyáltalán nem bántam meg, hogy megnéztem, az az, hogy segítségével nagyon szép összehasonlítást kaptam a világ különböző pontjain élők totálisan eltérő forrásból eredő problémáiról. A kiállítást végigjárva szemünk előtt éles ellentét bontakozik ki arról, hogy az emberek mivel küzdenek, pontosabban mivel küzdöttek 2011-ben, legyen az nyugaton, a közel- vagy a távol-keleten. A lakáshitelét fizetni nem tudó amerikai család kilakoltatása és az oslói tömeggyilkos áll szemben az arab tavasz véres eseményeivel, valamint a Japánt sújtó természeti katasztrófa következményeivel.

Viszonylag nagy sikert ért el tegnap labdarúgó válogatottunk Törökország legyőzésével. Jól is játszottak a srácok, a törökök meg csak kapkodták a fejüket, ahogyan az élő adást nézve én is.

Mi a retkes fenéért közvetített úgy az MTVA, hogy egy utolsó banánköztársaságban érezzem magam? Miért az volt a legfontosabb szempont, hogy elsősorban arról számoljanak be, hogy a különböző játékszituációk milyen érzelmeket váltanak ki a nagy vezérből? Nagyon örülünk neki, hogy láthatjuk, hogy Orbán Viktor is egy ember: tud a levegőbe csapni, képes egy nagy helyzet után félig guggoló helyzetben húúúzni egyet, vagy egy-egy magyar szabálytalanság után mutatni egy gömbformát, hogy „de spori, labda, labda volt.”

Jó és dicséretre méltó egy kormányfőtől, hogy ilyen szenvedélyesen tud lelkesedni a nemzeti csapatért. Az a nagyon nem jó, mikor egy sportközvetítés rendezője kötelességének érzi, hogy többet mutogassa ezt, mint például a szövetségi kapitányt. Miféle belső késztetés kényszerítheti rá erre a közvetítés rendezőjét?

Nem is csoda, hogy Knézy Jenő a meccs vége felé, a körülbelül tizedik Orbán Viktor-bevágás után elszólta magát némileg gunyorosan, hogy „Örülhet az ország vezetése, de ami talán fontosabb, örülhet maga az ország is.” Akinek volt füle hallotta az élt e szavak mögött, akinek meg nem, az hülyeségeket posztolt a facebookra.


A stratégiai szövetséges Azerbajdzsánban biztos teljesen elfogadhatónak tartanak egy ilyen hozzáállást az állami televíziótól, nálunk talán ne legyen evidens. Ahogy az is hányingerkeltő, ha eleve nem tárgyilagos például az ismétlések kiválasztásának elve. Gondolok arra, hogy mikor a magyar védő kettérúgta a török csatár lábát és büntetőnek kellett volna következnie, azt a jelenetet egyetlen egyszer játszotta vissza az MTV. Szakmaiatlan és igazságtalan. Attól nem leszünk jobbak, de nem is fogunk kevésbé drukkolni a magyar csapatnak, ha hitelesen kapjuk a valóságot. Az sem egy bravúr, ha ugyan Mészöly Kálmán csak közhelyeket magyaráz a szünetben, de legalább nem káromkodik.

Ami a legfájóbb, hogy ilyen rossz szájízzel kell gondolni erre a meccsre, mert Komanék tényleg megtettek mindent, hogy örömet szerezzenek nekünk, szurkolóknak. Csak abban bízhatunk, hogy ők még akkor is fogják a gólokat rugdosni a mi gyönyörűségünkre, amikor nem politikai tömjénezésre akarja őket felhasználni a lakájmédia.

Kép forrása: itt.