Speciel

Ez speciel tény, amit a bíróság is kimondott - artikulálta, majd megigazította a tafota nyakkendőjét, toppantott egyet a karamellel kiglancolt cipővel, nyakának szegezte az alpacsínó márkájú férfiparfümöt, kiakasztotta a füle mögül a nullásgépet, begyakorolta a nézését, hogy belehólyagosodott a tükör, majd előruganyosította a tévéstúdió lámpáira a retinaizmokat: P. F. Akit a háta mögött csak a polgármesternek hívtak.

Elpattant

Kiborította Anikót, halálfejjel írta alá a gyerekek ellenőrzőjét, nem töltött jégoldót a Multivanba, elfelejtett Cosmot venni az anyósának, visszautasította a karcagi birkapörköltet, ez a kis rosszaság. Valami elpattant benne, mondogatták a november 5-i interpellációk után a frakcióban. Már mondogatták, de az Áder még nem hívatta be Rogánt.

Hígmagyarnak mély a leve

Ezekkel a szavakkal törte el a mécsesét az MDP-be belépett népi író, majd megbánta Szárszót, lesöpörte a padlást, megemelte a normát, leverte a csillagot, felszólalt a Petőfi-körben, kizárták az MDP-ből szilenciumba került, írt a főtitkárnak, újrapublikált, belépett az MSZMP-be ultizott az öreggel, magára nyitotta a gázt, túlélte, balatoni nyaralót kapott ajándékba, rosszul lett a kadarkától Lakitelken, belépett az MDF-be, kizárták az MDF-ből, belépett a MIÉP-be, veserákot kapott, legyőzte, ösztöndíjat kapott, újraházasodott, megszűnt a MIÉP, fia épülő házát elvitte a bank, felszólalt egy civil fórumon, kacérkodott a fajvédelemmel, rovatot kapott a Magyar Hírlapban, feltörték a kocsiját, kordonra a húzta a szőlőt, elverte a jég, eltörött a mécses, kidobta a naptárakat, megdöglött a kuvasza, hosszú ez a század, híg a leve.

Szalonoznak

Nem értek egyet az agresszív sofőrökkel, akik letolják a bringásokat, de elítélem az olyan bicikliseket is, akik szalonoznak a kocsik között életveszélyes módon. Mondta a radikálisan mérsékelt, szélsőközép budapesti ember, majd szinte együltő helyébe arra gondolt, hogy visszafizeti a devizahitelét.

Elmutogatni

Már nagyon unták a bridzsezést, ezért Török Gábor, Nemcsák Károly és Miszlivetcz Ferenc úgy döntöttek, hogy ektivitivel ütik el (vö.: basszák el) a hátralévő időt, amíg megfő a halászlé, amivel a halászlé fesztiválon indultak (győzni jöttünk, nem sok kislányt megfőzni, nyilatkozta ambíciójukról Nemcsák a Vízgazdálkodási Szemlének). Az ektiviti során a Török Gábor azért nyert mert azt kellett elmutogatnia, hogy: vombat.

Az MSZP népszavazást akar tartani arról, hogy legyen-e 2014-ig állami finanszírozással labdarúgó stadion Felcsúton. Tényleg minden annyira kurva jól megy ebben az országban, hogy erről kell szavazni? Persze valóban vérforralóan hangzik az orbáni Disneyland új játékának terve, de sejtve azt, hogy mennyibe kerül egy népszavazás, kimondható, hogy semmiféle gazdasági racionalitása nincs ennek a kezdeményezésnek. Pontos adatokat nem tudunk, de “az atlatszo.hu értesülései szerint az alapítványnál úgy számolnak, hogy a stadion felépítéséhez 2,7 milliárd forint folyik be hozzájuk társasági adókedvezmény formájában”, míg a 2008-as vizitdíjas népszavazásra például 4,5 milliárd forintot különített el az akkori kormány, fel is voltak háborodva a szocik. Most pedig annyit sem várhatunk az MSZP-től, hogy maguk elé vesznek egy nyomorult kockás papírt és kiszámolják, hogy mennyibe kerül, amit ajánlanak. Ennél még a stadion is jobb.

Sortilegus posztja

A Nemzetgazdasági Minisztérium több dolgozójának egybehangzó (de csak négyszemközt elhangzó) állítása szerint Matolcsy György nemzetgazdasági miniszter legutóbbi, 370 milliárd forintos megszorító csomagjáról még a minisztérium illetékes államtitkárai és helyettes államtitkárai is csak akkor értesültek, amikor Matolcsy bejelentette a csomagot. A tárcánál dolgozó szakemberek pedig már hosszabb ideje a fejüket fogják a sok átgondolatlan ötletelés miatt, amelyek végrehajtása (a vonatkozó jogszabály-tervezetek előkészítése) viszont rájuk hárul.

A Nemzeti Fejlesztési Minisztérium munkatársai (szintén csak szűk körű beszélgetések során) szintén arról számoltak be, hogy a hozzájuk tartozó szakterületekkel kapcsolatos döntésekről sokszor előbb értesülnek a sajtóból, mint a minisztérium vezetésétől. Az már nemcsak szűk körű magánbeszélgetésekből, hanem a médiából is közismert, hogy az országunk megítélését jelentősen befolyásoló külpolitikai döntéseknél még a külügyminisztert vagy munkatársait sem szokták megkérdezni - ez vezetett olyan diplomácia kudarcokhoz, mint az azeri baltás gyilkos kiadatása vagy Orbán Viktor kiállása Grúziában az elnökválasztást nem sokkal később elveszítő Szaakasvili mellett.

A rendszerváltás után a gazdasági döntéseket sok esetben alapos tanulmányok előzték meg, a döntéseket a minisztériumi szakapparátus készítette elő (esetenként külső tanácsadókat is bevonva), ezek jelentős részét nyilvánosságra hozták, és hagytak időt a javaslat szakmai, néha társadalmi megvitatására is. Bár akkoriban is sok hiányosságot lehetett tapasztalni ezen a téren, azonban legtöbbször létezett valamilyen fogódzó, ami segített eligazodni. Ez a helyzet az évek során fokozatosan romlott. A legfelső szinten folytatott, megalapozatlan ötletelgetés igazából Gyurcsány Ferenc alatt teljesedett ki, de még az is semmiség volt ahhoz képest, amit az Orbán-kormány művel.

Országunk Pol Pot-szindrómában szenvedő vezetői úgy érzik, nincs szükségük szakmai elemzésekre, a magasan képzett és tapasztalt szakértők alkotó munkájára. Megalázó módon semmibe veszik őket, csupán a szűk körben meghozott döntések ellentmondásmentes végrehajtására kárhoztatják a jobb sorsra érdemes szakembereket. Még kevésbé van szükségük nyilvános szakmai, társadalmi vitára, erre nem is biztosítanak időt: nem ritka, hogy a törvénymódosító javaslatokat a benyújtásuktól számított néhány órán belül meg is szavazza az országgyűlés.

A kormányzás minősége viszont alapvetően meghatározza a társadalom, a gazdaság állapotát. Talán semmi sem példázza ezt olyan jól, mint Korea. Az 1950-es évekig az országnak közös társadalmi berendezkedése, történelme, kultúrája, nyelve és – afrikai szintű nyomorral azonos – életszínvonala volt. Ma Dél-Korea a világ egyik legfejlettebb, legversenyképesebb állama. Észak-Koreában pedig éheznek az emberek, az egy főre eső bruttó hazai termék (GDP) huszada a dél-koreainak. Mindezt „csupán” a kormányzás (az intézmény- és jogrendszer) eltérő volta eredményezte.

(képek forrásai: egyik, másik)

Ez pattant ki a fejemből:

Külön 2015
Miattuk 2016
Nem erről volt szó 2017
Takarodj 2018
Elmúlt 4 év 2019

...miután megtudtam, hogy 22%-ot mértek valakinek, akiről azt sem tudják mit akar. A program szót ne is emlegessük.

Ha volt értelme, hogy, végérvényesen és örökre eltűnjön a közéletből az SZDSZ és mindaz, amit képviselt, akkor az az, hogy kínosnak érezték nemzeti önbecsülésünket. Sőt, nem csak annak érezték, de szinte bűntudatot igyekeztek okozni mindenkiben, akiben csordogált némi egészséges patriotizmus. Felszabadító élmény volt, mikor magunk mögött hagytuk ezt az egész őrületet.

Kettős állampolgárság, Trianon emléknap – ezek voltak 2010 után az összmagyarság felé tett szimbolikus gesztusok kormányzati részről.  A történelmi igazságérzet helyreállítása szempontjából azt is mondhatjuk rossz szóval élve, hogy ezek „jártak” a 2004-es kettős állampolgársági népszavazás során megalázott határon túli magyaroknak. A választójog megadásának ötlete viszont már pusztán napi politikai érdekből született meg Fideszék fejében. Nem jó, ha a hatalom a történelmi okokból külföldön élő magyarokat eszközként kívánja fölhasználni saját pozíciójának megerősítésére, ahogy ez most is történik. Kívánatosabb lenne inkább erősíteni önrendelkezési jogaikat.

Persze, attól, hogy ráírják egy tejfölre, hogy „Székely”, még nem fogunk érte 300 forintot fizetni. Ahogy a giccs sem válik értékessé, ha nemzeti mázzal öntjük nyakon. Viszont kétségtelen tény, hogy az SZDSZ retorikája lassan nem csak a közbeszédből, de üzembiztosan kopik ki a nemzet közös tudatalattijából is. És úgy őszintén: hiányzik a francnak. Ezért is volt meglepő rábukkanni, mégpedig az Index blogketrec legtetején Bornai Tibor blogbejegyzésére, mely a Muszáj ezt? Címet viseli.

„Nézem, ahogy a közszolgálati televízió már egy jó ideje a Trianon előtti Magyarországra kiterjedően jósolja meg a másnapi időjárást.”

Bornai szerint a szomszédos országokat provokáljuk ezzel, és írásában igen rövid idő alatt eljut oda, hogy csak nehogy a végén határvillongások legyenek. Meg terrorizmus. Hát hogyne!

Nyilván a zenész/blogger orbitális nagy baromságot hordott össze, és egy pillanatra mintha visszatértünk volna 5-10 évvel ezelőttre, mikor egy ilyen megszólalás simán mainstream vélemény lehetett volna. Az Index szerkesztőiről nem hisszük, hogy nagyokat bólogattak volna a posztot olvasva. Inkább egyfajta rácsodálkozás lehetett, hogy hű, a trolloknak jó lesz, vagy éppen akkor a Subbán nem volt jó poszt, nem tudni. Az viszont jó hír, hogy mára úgy hat egy ilyen megszólalás, mint mikor egy Etus-Vágási Feri beszélgetésre lelünk a youtube-on. Egy letűnt korszak emléke csupán. Nevetni való, groteszk félmúlt.

Kép forrása.

H. R. oktatáspolitikus. Érti Szereti a szakmáját. Tudja, hogy vannak nyelvek, nyelvek, amelyek a gyermek számára idegenek. Van szerinte olyan nyelv, ami nehéz és van olyan, hogy könnyű. Ezt onnan tudjuk, mert ő érti szereti a szakmáját. Ha nehéz nyelvet tanulunk (mint a szabatos, következetes és főnévi gondolkodású német) akkor jobban kifejlődik az agyunk izmából az agyi muszkli, és ezzel az agyi muszklival jobban elbírjuk a magyar tudásalapú GDP zsebcirkálóját. Agytornailag fitten. De.

A kifejlődött agyi muszklival nyomjuk ki együtt azt a negyven kilós dilemmát, hogy a kötelező német után mit tanítanak majd a magyar iskolában, amikor majd nem a H.R. pártja nyírja a nemzeti alaptanterv ábrázatán a Hitler tornatanár bajuszt. Mire számíthatunk tehát a többi párttól? Ki milyen nyelvet vezetne be? Gyors körkép.

Jobbik – perzsa (bunkóknak arab)
LMP – piréz
MSZP – orosz repülőgép-pilóta argó
DK – nemzetközi referens angol - pápai tájszólással
4K! – dél-amerikai spanyol (ez nem a román nyelv, amit a Blaha-aluljáró esőerdejében élő pánsípos indiánok beszélnek)
Együtt 2014 2018 - bizniszinglis
MDF JESZ – anális retentív kockás szoknyás nagynéni német
SZDSZ – természetesen: ivrit

"Ami nagyon egyedi ebben a forradalomban, hogy az elejétől kezdve minden le van filmezve. A helyi ellenálló csoportokon belül erre mindig külön felelős van, aki azonnal tölti fel az anyagot a YouTube-ra vagy a Facebook-ra. Látszik, ahogy lelövik az embereket, majd újak állnak a helyükre, és akkor azt kérdezed magadtól: mikor fognak ezek fegyvert fogni, hogy megvédjék magukat?"

Párizsban beszélgettünk Félix Legrand francia Közel-Kelet szakértővel, a Noria nemzetközi think tank munkatársával, aki tavaly közel fél évet töltött a forradalom dúlta Szíriában. Jelenleg is aktívan követi az eseményeket és egy párizsi székhelyű szíriai civil szervezet létrehozatalán munkálkodik.  

Korábbi cikkünk a témában

Fent és Lent: Mik az alapvető hasonlóságok és különbségek a Szíriában zajló események és az Arab Tavasz többi országa között?

Vendégszerzőnk, notandanafn írása

Az ifjúsági mozgalmak szerepe a társadalmi és politikai változásokban hagyományosan jelentős. A diákok egyrészt képzettségük és tájékozottságuk következtében alkalmasak arra, hogy megfogalmazzák a változás követelésének ideológiai alapjait, másrészt azonban társadalmi státuszuk nagyon  sajátos, helyzetük átmeneti, hiszen –jobb esetben- még nem vezérlik őket hatalmi motivációk, nem kerültek stabil anyagi hátteret biztosító pozíciókba, így képesek lehetnek arra, hogy szélesebb társadalmi rétegeket képviseljenek és állítsanak maguk mögé. A diákok ráadásul  fellépésük során  jellemzően a munkásmozgalmak hagyományos eszközeit használják (utcai felvonulásokat szerveznek, sztrájkot hirdetnek, megszállják az egyetemeket és a munkahelyeket), ami szintén elősegíti a különböző társadalmi rétegek közötti kommunikációt, a hosszabb, rövidebb távú együttműködés lehetőségét a közös célok elérése érdekében.

Napjaink ifjúsági mozgalmainak célkitűzései az egyes országok gazdasági, politikai berendezkedésétől függően alakulnak. A szovjet utódállamokban és az arab tavasz országaiban a cél a liberális gazdaság és a demokrácia bevezetése, a fejlett nyugat gazdasági és politikai modelljei felé való közeledés volt. (Pl.: az ukrán Prora, a fehérorosz Zubr, Szerbiában az Otpor, az albán MJAFT!, az azerbajdzsáni Yox!, a grúz Kmara.)

A latin-amerikai országokban, valamint Spanyolországban a mozgalmak erősen antiglobalizációs jellegűek, és a neoliberális gazdaságpolitika ellen szállnak síkra. Ilyen a spanyol Sindicato de Estudiantes diákszervezet ( az ún. Indignados/felháborodottak/  mozgalom egyik fő szervezője), a Yo soy 132 Mexikóban, vagy a chilei diákmozgalom, amelyet egy alig 24 éves földrajz szakos hallgató, Camila Vallejo vezet, aki sorra adja az interjúkat a legnagyobb lapoknak (The Guardian, Die Zeitung, Le Monde), országában pedig valóságos ikonná vált, Che Guevarához hasonlítják, alakját rendre megörökítik a chilei utcák, közterek muráljai.

Gyakorlatilag minden, a fennálló rendszert bíráló társadalmi megmozdulásban aktív szerepe van tehát a különböző ifjúsági szervezeteknek. Nálunk ezzel ellentétben a diákság körében mindössze a tandíj elleni tüntetéseknek van nagy hagyománya, amelynek a bevezetését időről időre felvetik az ország éppen aktuális kormányai. (Gondoljunk csak a HÖKOSZ, majd a MEFHOSZ 1995-ös és 1996-os fellépésére,  vagy 2006 októberében a Várban megtartott tüntetésre, legutóbb pedig 2012 elejére, amikor a Hallgatói Hálózat elfoglalta az ELTÉ-t.)

A tandíj bevezetése, illetve emelése a diákság szervezett megmozdulásainak számtalan országban kiváltó oka. A Québec-i, szintén a tandíjak drasztikus emelése miatt indult tüntetéssorozat azonban korántsem azért lehetett sikeres, mert az ország vezetése belátta, hogy tévedett, és a diákok követelése jogos, hanem mert a mozgalom képes volt beleszólni a választási küzdelembe, és egy komoly szavazóbázis mozgósításával gyakorlatilag sikerült leváltania a kormányt. Amíg a diákság –esetlegesen követelései kiterjesztése, a rendszer általánosabb kritikájának megfogalmazása révén- nem szerveződik és nem válik politikai tényezővé, amely adott esetben komolyan veszélyeztetheti bármely kormányzó erő pozícióját, addig nem is lesz képes arra, hogy elérje céljait.

Ráadásul az átfogó kritika megfogalmazásához nem is kell túl messzire menni. Még az oktatási rendszerrel összefüggésben is lennének olyan problémák, melyek társadalomra gyakorolt, hosszú távú hatását érdemes lenne fokozottabban hangsúlyozni.

Carlos Monsiváis az El País kulturális mellékletében a regényt és a könyvkiadást veszélyeztető tényezők elemzése kapcsán  felhívta a figyelmet a neoliberális berendezkedés néhány olyan problémájára, ami már hosszú évek óta jellemző a magyar oktatási rendszerre is, továbbá hegemóniája a jelenlegi, felsőoktatásra és közoktatásra vonatkozó szabályozásban is fokozottan megfigyelhető. Az egyik ilyen tendencia a tanulmányok során a specializáció egyre nagyobb kényszere, aminek következtében az egyetemekről, főiskolákról egy adott területen igen képzett, ám nagy számuk és közel azonos tudásszintjük miatt könnyen helyettesíthető szakemberek kerülnek ki. Jellemző még a humanista értékek semmibe vétele, az individualizáció visszaszorítása, melyet az oktatás bürokráciája is elősegít. A neoliberális rendszer lenézi a humán tudományágakat, feleslegességüket minden lehetséges fórumon hangsúlyozza, az iskolában a gyerekeket véletlenül sem a költészet szeretetére neveli, hanem kizárólag a versek mechanikus bemagoltatására szorítkozik.

Nem véletlen, hogy az államilag finanszírozott helyek számát a legdrasztikusabban a humán tudományágak (például a jogászképzés) területén csökkentik. Ez a folyamat pedig hosszú távon olyan impotens tömegek létrejöttéhez vezet, akik később ha akarják, sem tudják majd megfogalmazni változás iránti igényüket, pláne nem kritikájukat vagy célkitűzéseiket.

A diákságot tömörítő szervezeteknek az átfogó kritika megfogalmazásához nem kell tehát messzire menniük - elég, ha felismerik, hogy az oktatási rendszer átalakításának kicsit nagyobb a tétje, mint hogy egy diplomás ezentúl majd csak a képzési idő kétszeresének letelte után tud elmenni Angliába mosogatni.

(kép forrása: innen és innen)

Amíg mi a Szkéné Színházban Bulgakov vészjósló aktualitást nyert drámáját, a Képmutatók cselszövését láthattuk, addig több, más független produkcióra kíváncsi néző nem biztos, hogy ennyire szerencsésnek mondhatta magát: nekik nem volt mit nézniük. Az Artus Kortárs Művészeti Stúdió honlapján a következő felhívás olvasható: „FIGYELEM! Október 28-i Kérész művek című előadásunk elmarad! Az EMMI független színházaknak megítélt támogatásának folyósításáig a meghirdetett előadásainkat nem tudjuk megtartani.” - és nem ők az egyetlenek, akik ebben a cipőben járnak, a támogatás hiánya az egész független szférát súlyosan érinti. A társulatok sorra jelentik be tevékenységük felfüggesztését, illetve azt, hogy a 2012/13-as évadot főleg külföldön töltik. Bemutatók és előadások maradnak el.

Miközben a művészeti szervezetek eddig példátlan összefogással állnak ki a független előadó-művészeti terület mellett és a Színházi Kritikusok Céhe nyilatkozatában finoman szólva is aggodalmát fejezi ki, addig L. Simon Lászlónak a Független Előadó-művészeti Szövetség nyílt levélre adott válasza, miszerint „azonban óhatatlan, hogy lesznek olyan kulturális szervezetek, projektek és intézmények, amelyek a tervezett támogatásokhoz képest nem vagy csak részben, esetleg a tervezettnél később juthatnak hozzá”, nem sok jóval kecsegtet. Nem csoda hát, hogy a FESZ amellett, hogy nem győzi hangsúlyozni az akut pénzhiány által kialakult helyzet súlyosságát, az egész évben lebegtetett kifizetések időpontjával kapcsolatban konkrétumokat sürget. Van, aki ennél is tovább megy. De ne szaladjunk ennyire előre, nézzük meg, hogy milyen párhuzam vonható Moliére és a mai magyar függetlenek között.

A Hajdúdorogi Újság eddig méltatlanul elkerülte az ínyenc újságolvasó figyelmét. Most viszont olyan morális és etikai magasságokba kapaszkodtak fel, ahol eddig a Pravda, a Playboy, esetleg a Szabad Nép volt a sajtótörténelem során.


Mit lehet tudni erről az önkormányzati lapról? A Közalapítvány a Hajdúdorogi Tömegtájékoztatásért adta ki 2011 májusáig, mígnem a polgármester, önkormányzati döntésre hivatkozva megbízza a Görög Demeter Művelődési Házat a tömegtájékoztatási feladatok ellátásával. A facebookon személyként van fönt, és elsősorban születésnapi tortákat posztol, ismeretlen ismerőseit köszöntgetvén permanensen. Fontos infó még, hogy szoci polgármesterhez fideszes képviselőtestület dukál Hajdúdorogon, nyilván ebből is fakad a konfliktus. A Hajdúdorogi Újság pedig ezek szerint a narancsos testület alfelének heveny nyalogatásával próbált hozzátenni a köz gyarapodásához, Csige polgármester kiretusálásával.

Hogy vidám legyen a nap a Hajdúdorogi Újság szerkesztőségében - ami minden valószínűség szerint az önkormányzat épületének valami hátsó traktusában található -, küldünk néhány képet a nagy elődök munkáiból. Legyen ez egyfajta interaktív szakmai továbbképzés. A Fent és Lent blog ajándéka a nagyszerű Hajdúdorogi Újságnak.

A retusálás kezdetein még egyáltalán nem voltak kifinomultak a módszerek.