A Fent és Lent irodalmi rovata jelentkezik

Szegény Csurka Pista bácsi úgy örülne most, hogy kiderült, hogy Szegedi Csanád zsidó. Remek cikket hozna a Magyar Fórumban, hogy lám-lám, ő megmondta!

Tolná újult erővel, amit régen is tolt, hogy a Jobbik az egy ilyen párt, "az MSZP fiókszervezete", és Morvai és Vona is zsidó. Vonát talán szefárdnak mondta. Csurka egyértelműen az egész Szegedi-ügy legnagyobb vesztese.

Nagyszerű írás jelent meg a Mandineren, arról, mit hoz vagy visz a Nyírő ügy a Fidesznek.

Ennek megértéséhez érdemes eljátszani a gondolattal, hogy talán a mostanában kialakult antiszemitának bélyegzés ellenkezője igaz, és a Fidesz vezérkar éppen a Jobbikkal csatázik. A radikális jobboldal 15%-os szelete már olyan fenyegetés a kormánypárt számára, ami válaszlépésre kényszerítette az elmúlt hónapokban. Amennyiben elegendő szavazót szeretnének megtartani a kormányzás remélt folytatásához, szinte egyetlen lehetőségük van. Ezt látjuk most, mikor ideológiai elővédeket állítanak a Jobbik centrum felé törésének útjába. Szinte látom, ahogy külön műhely keres olyan leporolható történelmi határfigurákat, akikkel képesek megkötni a saját jobb szélükön lévőket. A határvonal az agresszió, a nyílt antiszemitizmus, rasszizmus, és más olyan fizikai, konkrét megnyilvánulások, amiket a stratégáiknak eszük ágában sincsen elfogadni, sőt a határ pontos meghúzása érdekében fel is fognak lépni ellene (Áder látogatás).

Sokan sokféle jelzőt találnak erre a politikára baloldalon, egyrészt mert valóban necces konzerveket melegít fel a Fidesz, másrészt ezzel maguk is javában határrendezésbe foghatnak a Fidesz balszélén. Azonban érdemes belegondolni, hogy akkor mit tehetne a Fidesz? Nyilván tartózkodhatna is ettől a taktikától, azonban kíváncsi lennék, hogy a kritikusai örömmel néznék e a szélsőjobb betörését a centrum felé, és a Fidesz jobbszél Jobbik általi leigazolását. Ha a Fidesz leállna ezzel a taktikával, ez heteken, hónapokon belül megtörténne. Ennek eredménye a bal-Fidesz háború elmélyülése lenne. Így azt állítom, hogy bár balról nagyon ekézik a Fidesz ideológiai stratégiát, valójában nyernek rajta, hiszen eszközt kapnak a táborbővítéshez, de még gyakorlati szempontból is nyereség a radikális jobb, és az ideológiai jobb közötti határ felállítása.

A jövőben is ez várható. A hamvak, szobrok igazából kívülről barna, belülről nemzeti színű határjelölő oszlopok lesznek. Horthy, majd Nyírő, felkészül Prohászka, és jön majd más is. A fizikai rasszizmusra, antiszemitizmusra pedig egyértelmű válaszaik lesznek. A veszély talán csak abban áll, hogy bár Horthy is lecsukta Szálasit, végül bedőlt a stratégia, és átcsaptak felette a hullámok. Akkor ehhez egy évszázados ritkaságú, erőteljes külső tényező is kellett és volt is adott. Hogy a harmadik birodalom nélküli gazdasági világválság van-e ilyen erős külső katalizátor, azt az idő eldönti, nagyjából egy éven belül. Szerintem nincs, és remélem nem tévedek. Mert bár a politika rövid távon a stratégián múlik, hosszú távon a szavazók beállítottságát tükrözi. Mikor a centrum radikalizálódik, akkor az ellen már nincs stratégia.

Kép forrása: innen.

A Hitközség háza táján évtizedek óta megy a (ide valami jó jiddis szó kéne a veszekedésre) kemf, hol a pénz miatt, hol az állítólagos neológok, meg az úgynevezett Lubavicsiak - ortodoxok (akik igazából nem is a Hitközség része?) között, esetleg beszállnak a cionisták. A pozícióharc szokásos érvei voltak mindig, hogy ki az igazi meg a jó zsidó. Most azonban a rendes nehéztüzérség bevetésére is sor került: az egyébként szimpi (de mit jelent ez nem ismerjük őtet személyesen) Radnóti Z. budai rabbi kiderítette Zoltai Gusztáv (khmm.:ÁVH) állítólagos sameszáról Egri Oszkár doktor úrról, hogy az évezredes szabályok szerint nem igazi zsidó, mert anyukája ugye nem az. Ez már csak azért izgi, mert ez a zsidulás tényleg egy olyan törzsies cucc, ahol valakit egy keresztény anyukával ki lehet csinálni (egykor Imrédy miniszterelnök urat bizonyos fajvédő divat nevében egy zsidó dédi miatt mondatták le - egyébként azok a konzervatívok, akik Imrédyt széljobb veszélynek tartották.)

Az, hogy a rendőrség egy ilyen felekezeti purparléban nyomoz elég fura, ha csak nem követett el tényleg valaki bűncselekményt. Meg lehet jósolni, hogy az állandó náci nyomozói annak, hogy ki is a zsidó a közéletben (számarány fölötti túlzott befolyással ugye) - azok majd hetekig a zsidó belélet családfakutatósdiján fognak poénkodni. Úgy kell ide egy Landeszmann, mint egy falat kenyér.

Ahhoz, hogy az Egri Oszkáréhoz és Imrédyéhez hasonló kellemetlen meglepetés ne érjen senkit, az eszköz egyébként már régen rendelkezésre áll. Az Internet Zsidó Database elérhető kérem: itt!

UPDATE:

Megkövetem a kedves olvasót. Én tényleg azt hittem, hogy a tegnapi nap már nem tud több itt a zsidó, hol a zsidót produkálni. 19:55 kor, amikor normális ember már a Duna-parton fröccsözik (és nem mást csinál!) az Index lehozza a döbbenetet: Sz. Csanád, a radikális párt politikusa zsidó.

Vadiúj sorozatot indítunk "Dr. Bibó" címmel, amelyben olyan társadalomtudományi szövegrészleteket mutatunk be, amelyek rövidek, élvezetesek és szerintünk sokat mondanak el a világunkról. Sorozatunk képzeletbeli főhőse, Dr. Bibó legalább akkora sikerrel találja meg a társadalmi jelenségek háttérében lévő okokat, mint Dr. Bubó az erdő állatait gyötrő problémák gyökerét.
Mai, első rendelésén Dr. Bibót arról kérdeztük, hogy milyen társadalmi funkciója van az olyan történetek nyilvános bemutatásának és végigkövetésének, mint a Schmitt-ügy, a Stohl-ügy vagy a Zuschlag-ügy. Dr. Bibó egy pillanatra elgondolkodott, majd határozott mozdulattal levett egy lila könyvet a polcról, keresgélt benne egy kicsit, majd olvasni kezdte:  

"Itt fontos megjegyezni azt, hogy a deviánsok, törvényszegők és a rend felügyelői mindig vonzzák a nyilvánosságot. A múltban az ítélkezés, valamint a büntetés mindig a a piactereken zajlott, az elítélteket kiállították a nyilvánosság elé, így lehetővé tették a tömeg számára, hogy közvetlenül részt vegyenek az eseményben.

Mostanában sokat foglalkoztunk a magyar fiatalok kivándorlásának témájával - lássuk, milyen az, amikor valaki tényleg úgy dönt 2012-ben, hogy nekivág, ám nem a megszokott London-Berlin tengelyen vadászik letelepedésre. Ambrus Vilmos írása a munkavállalási lehetőségekről Máltán.

Másfél héttel a német-dán selejtezőmérkőzés előtt jöttünk rá, hogy tulajdonképpen ki is mehetnénk a meccsre: relatíve közel van - 590 kilométerre -, relatíve olcsó a jegy - 30 euróról indul, nekünk végül 60-ért sikerült venni, ami ugyanolyan helyre szólt és ugyanolyan árban van, mint egy magyar válogatott selejtezőn egy hasonló hely -, van autónk, ráadásul egyikünk sem járt még Ukrajna Kárpátokon túli (nekik: inneni) területén, úgyhogy a kaland és a felfedezés öröme is együtt járhat a hétvégi élő meccsnézéssel. Rövid szervezés (Daninak ezúton is hálásan köszönjük!) és hosszadalmas emailezés után megvolt a négy utazó, a jegy és a szállás, így már csak az indulást kellett várni. Ekkor jött ki az Indexen az első beszámoló az állapotokról az ugyanott játszott német-portugál után, amitől még érdekesebbé kezdett válni a történet: vajon mi is fogunk-e lovas szekérrel nyomulni? Mit fognak hozzánk vágni az ukrán rendőrök? S még megannyi kérdés, melynek megválaszolását izgatottan vártuk a tovább terjengő mailfolyamban.

Nincs összehasonlítási alapom, hiszen életemben először - és valószínűleg utoljára - járhattam Európa-bajnokságon, éppen azért, mert bár így sem nagyon olcsó mulatság, de végre egyszer Kelet-Európában tartották, így nyilván megfizethetőbb a történet, mint a holland-belga rendezés volt vagy a francia lesz. Hazafele jövet viszont már hol röhögve, hol szörnyülködve olvastuk az Index második beszámolóját, s bár amúgy is írni akartam valamit lembergi élményeinkről, ekkor éreztem úgy, hogy ezen a blogon is helye lehet: nem elég ugyanis, hogy a szünetekben a Magyar Televízió stúdiójában rendszeresen kicsinylik nálunk minden szempontból lényegesen hatalmasabb keleti szomszédunkat, ezek a beszámolók olyan sötét képet festenek az ukrán rendezésről, mintha a művelt Nyugatról érkező szurkolóknak kábé a poklokat kellene megjárniuk, hogy élőben élvezhessék csapatuk játékát. Természetesen én csak egy helyszínen s csak egy meccsen jártam, de bizonyos állításokat így is képes, és kénytelen vagyok tételesen megcáfolni Ághassi Attila helyszíni riportjaiból. Rendhagyó útibeszámolónkban tehát most összehasonlítjuk tapasztalatainkat az Index tudósítójáéval.

Georg Streiter a német kormány helyettes szóvivője elmondta, a látogatásnak nincs politikai dimenziója.

Eddig a válogatott Ukrajnában rendezett csoportmérkőzéseitől nemcsak ő, hanem a teljes német kormány távol maradt, tiltakozásul a bebörtönzött ukrán exminiszterelnökkel, Julija Timosenkóval szembeni hatósági bánásmód ellen.

Lehet kommentelni.

(a kép forrása)

Annyi minden fér egy városba!

Tegnap felhúzta magát az egyik bloggerünk a Deák tér ízléstelen összevisszaságán. Én viszont úgy döntöttem, hogy nincs kedvem azon keseregni, sem azon, hogy a Bazilika lépcsőjét lezárják éjszakára, mert mocskot hagynak ott maguk után az emberek, és az egyháznak nincs pénze folyton takaríttatni, a kerület és a város meg nem akar.

Inkább örülök annak, hogy az egyik szerzőtársam beszámolója szerint: "halak élnek az újpesti Szilas-patakban."

"Ez kb. olyan fejlemény, mintha mókusok költöznének a Rákóczi útra."

Írjátok meg nekünk kommentben, hogy mi van még a városban, aminek örülni lehet mostanában! A szerintünk legjobb tippeket betesszük a posztba update formájában.

Nem meglepő, ami a Gödörrel mint klubbal történt: láttunk mi már Mumust Szimplán hónaljtáskás picsogássá válni. Normális folyamat, mely során egy-egy szubkultúra által teremtett értéket az addigi viszolygásból átváltva elkezdi használni a mainstream. Olyan, mint a graffiti vagy a bicikli: régen punk volt, ma meg menő.

Nem is akartunk az Akváriumra keresztelt, kultúriparinak mondott egységgel foglalkozni - tudjuk jól, hogy kell a pénz a nemzetnek és a nemzettestvéreknek, ez így van rendjén manapság. Az viszont meglepő, hogy Budapest leginkább köztérként működő közterét, ami a magyaros paradoxonoknak megfelelően magánterületen állt, egy óriás- és állandó marketingvásárrá sikerült alakítani. 2012. június 18-án az idelátogatót a következő kép fogadja (balról jobbra):

• eszkábált pálinkaházas bódé, benne turistabuszjegy-értékesítés
• 3 méter széles bejárat (egy több száz embert befogadó helyre)
• 1 db katamarán hajó (mert lassan kezdődik a kékszalag)
• 1 db Audi terepjáró (mert ők az egyik szponzor)
• Túró Rudi-automata (mert jó reklámfelület)
• bódé (mert kell árulni is valamit)
• szarbarna vaslemez fal ( hogy elválassza a területet a valaha volt zöldfelülettől)

A zöldterületen a tavaly még tömegeket vonzó rét helyén ma egy véglegesen idehelyezett bódékocsma, igényes padok, sültkrumplis bódé, az igen frappánsan stégnek elkeresztelt bódékocsma,  turistabuszjegy-árúsító bódé, és egy még meg nem fejthető cég reklámfelületeként szolgáló torony.

Budapest központi tere egy Sziget-elveken (minél magasabb, annál jobb) működő, rossz értelemben vett fesztiválhelyszínné vált. Az országot egyre-másra lepik el gasztrónak becézett bódéfesztiválok a szép emlékű hidegvirsli/melegsör május 1-ek hangulatában. A közterek szimbolizálják legjobban társadalmunk állapotát: ez hiteles válasz arra, miért egy bodéváros tornyosul a központban.