Lehet-e független, autonóm gondolkodónak lenni Magyarországon? – merül fel bennem egyre gyakrabban a kérdés. Meg lehet-e határozni önmagunkat ideológiák mentén, még idiótább szót használva mindenféle izmusokkal? Hiszem, hogy a politikai koordináta-rendszert meghaladta az idő. Hazánkban ráadásul még inkább megkeverte félmúltunk ezeket a fogalmakat, és így értelmezhetetlenek azok.

Ha arról van szó, hogy szeretem a hazámat, és büszke vagyok a magyarságomra, akkor bizony azt mondják rám, hogy jobbos vagyok. Gondoskodó államban szeretnék élni, mely figyel arra, hogy megvédje a társadalom tagjait, akkor meg balos. Ha hányok attól, hogy megmondják, hogy kössem be a biztonsági övet, akkor is, ha másnak nem ártok vele, akkor meg liberális. Akkor most hova kellene magamat besorolni, mert mindhárom magam lennék. De ami lényegesebb kérdés: minek?

Nyilván biztonságot ad részévé válni valamely közösségnek. Biztonságot ad, de elveszi az ember gondolatainak autonóm voltát is egyben. Számtalan példa van erre. Előnye, hogy nem nagyon kell belegondolni konkrét ügyekbe, a szembe jövő valóság szeleteibe, elég ráhúzni az adott ideológia által felvázolt sablonokat. Ha a széljobb büszkén lengeti a magyar zászlót, akkor mi ballibek elutasítjuk nemzeti jelképeinket. Ha a belvárosi fiatalok füveznek, akkor mi 8 sör után le drogos-zsidó-buzizzuk őket. Csak gondolkodni ne kelljen. Mennyivel egyszerűbb mások által fontosnak tartott szobrokat meggyalázni, hogy az fájjon.

Szekértáborok vannak, amibe szépen beleilleszkedik a nemzet nagy része, ki kényelemből, ki megélhetésből. A szimpatizánsok, a pártok, a sajtó. Fájdalmas, hogy a rendszer fenntartó intézményeinek irányítói nagy részben nem elhivatottságból, hanem egzisztenciális indokokból lesznek szemei a láncnak. Azok, akik inkább befogják a pofájukat, és lelkiismeretük ellen beszélnek, mert a nagy ideológiai testvér érdekei így kívánják.

Szinte bizton le lehet szögezni, hogy az ország érdeke nem ez. Egyedül a társadalmat megosztó pártok érdekeit szolgálja, hogy töréspontokat alakítson ki nemzeten belül. Ha sikerül tömegek gondolkodását manipulálni, nyájat kovácsolni belőle, akkor nyert ügyük van, mert ez támogatottságot jelent, Audikat jelent, hatalmat jelent.

És nem értik,, hogy az egészségesen gondolkodó fiatalok tömegei miért vágynak külföldre. Persze, naivitás lenne azt gondolni, hogy kizárólag ez lenne a kulcs. A fiatalok nyilván nem akarnak éhenhalni, ez egyértelmű, másrészt nem elhanyagolható szempont, hogy közéletünk végletesen beteg tüneteket mutat. Ez bizony a 3. Köztársaság hozadéka. Majd 20 évig a ballib elit határozta meg a tutit, most meg fordult a kocka, mainstreammé vált Mága Zoltán. Ki akarna ilyen országban élni? Sas Józsefet váltotta Dörner György. Puszta kézzel kitapintható, ha előre akarsz jutni, akkor be kell tagozódnod valamely főáramlatba, ha hiszel benne, ha nem. Annyiban különbözik ez a Kádár-rendszertől, hogy ott egy fő csapásirány volt, jelenleg meg a Jobbikkal együtt három.

A kiút ebből igencsak nehéz. A pártok manipulálják az agyakat, ezzel szemben csak azt lehet csinálni, hogy közösségileg megváltoztatni a pártok hozzáállását saját hazájukhoz. Hisz irányvonalakra szükség van, ez nem is kérdés, azt viszont el lehet várni, hogy a bozótharcaik ne nyomják agyon közös értékeinket és érdekeinket. Embertelenül nehéz feladat, talán csak az ad némi reményt, hogy jelenleg több azon magyarok száma, akik nem kötődnek a jelenlegi parlamenti pártokhoz, mint akik igen. Gyanítható, hogy sokan szeretnék normalizálni a közhangulatot.

Képek: innen és innen.

Kire tud ma szavazni az, aki keresztény, és kereszténységét politikai értelemben is meg akarja élni, tehát a kereszténység értékeit nyíltan képviselő pártot szeretne támogatni?

Ugye adná magát a KDNP, még a nevében is benne van, hogy keresztény. Nagyjából itt el is fogytak az érvek a párt mellett, ami egészen addig szinte láthatatlan narancs-segédcsapat, amíg ki nem kell állniuk a saját anyagi érdekeik mellett.

Itt van még az anno többek között karácsonyi fakereszt-állítással hírnevet szerző, és a fakereszteket azóta is szorgalmasan állító Jobbik. Velük meg az van, hogy mindenfelé udvarolnak,  tetszelegnek a keresztényeknek is, de közben az újpogányoknak is próbálnak megfelelni. A kereszténységhez való viszonyukat eléggé jól jellemzi az, hogy Vona Gábor a Hazai Pálya című jobbikos lap aktuális számának címlapján hirdeti, hogy „Ha megdobnak kővel, sziklát dobunk vissza”.

Lehet kommentelni!

A Fent és Lent irodalmi rovata jelentkezik

Az apró féreg is boldogan ferdőzik a bölcsességben, ha juttatnak belőle számára.

Faroslemez (big butt plate)

Molnár Ildikó vagyok, 1977. február 3-án Budapesten születtem. Gyerekkoromban nagyon sokat rajzolgattam, rajzszakkörbe jártam, majd 14 évesen Édesapám tanácsára és segitségével magánórákat kaptam Szűcs Károly festőművésztől 4 éven keresztűl. Heti 2 alkalommal 2 órában megmutatta mit is lehet kezdeni pár ecsettel, faroslemezzel és némi olajfestékkel. Közgazdasági Szakközépiskolába jártam, ahol megmutathattam festményeimet két kiállitás alkalmával. Ezután sajnos 10 év kiesés következett, majd megismerkedtem Párommal Dr. Grigalek Gáborral, kinek segitségével és unszolására újra ecsetet ragadtam. Ezúton szeretnék köszönetet mondani Édesapámnak Molnár Imrének, hogy ezen az úton elinditott, Szűcs Károly festőművésznek, hogy tanitott, és Kedvesemnek Dr. Grigalek Gábornak hogy újra, csupán kedvtelésből "maszatolhatok" .

Számhá borúra derű

Cseh uralom alá került a fenyvesek negyven százaléka, egymillió háromszázhatvanezer szarvasmarha, egymillió-egyszázhetvenezer juh és kétszázhetvenkilencezer ló, a közművelődési intézetek közül elvesztettünk négyszázkilencvennyolc kisdedóvót, négyezerkétszázhetvenkilenc elemi iskolát, amelyek közül kilencszázötvenhárom állami volt, száztíz iparos, tizennégy kereskedő-inasisikolát százötvenkilencezer magyar anyanyelvű tanulóval – pedig azok is emberek voltak, ártatlan csecsszopók, kamaszok és szüzek, akik nem ismerték még a szerelmes érintést és a hazájuknak gondolták ezt az országot amitől védelmet kaphatnak. Mi mind adósaik vagyunk nekik a saját boldogabb jövőnkkel - veselkedett a Nemzeti Összetartozás napján a beszédébe a rabbi, akit azért kért föl a polgármester a ünnepség főszónokságára, mert nagy rutinja volt a sebeket begyógyító beszédekhez.

Összes bananász

Amikor elfogyott a bananász magához intette legidősebb cigánygyermekét a cigányapa (civilben jézusfaragó asszony). Mekkora csupor szeretet ér föl a Jóisten összes bananászával kisfiam!? - kérdezte helyeslőleg a nemjóját. Édesapám, hát ahova a botomat szúrom! És meg is mutatta, hogy a kis Szmityán Ginácskával, hogyan szokták játszani a büdöshuszárt meg a többi szűzmárianembírjanézni gyermekes malacságot. Akkora bananászt kapott a fejére az idesapjától, hogy mire az begyógyult el is határozta, hogy a maga részéről ő orvos lesz.

Bohóckod

Dzsenifer belenézett a Vizoviczki László két szemébe és azt mondta nekie, hogy ő olyan platinakurva, hogy őt nem lehet az ő mensese alatt a Váci uccán sétáltatni. Vizoviczki Lászlót sem kellet félteni, egy igazi úriember volt, hasba is rúgta a Dzsenifert. A véletlenül Vizoviczkinél ott vendégeskedő rendőr-altábornagy urak se voltak fából faragott horthyszobrok, kihörpintették a meleg Hungária pezsgőt és elszomorodtak nagyon: Na Laci ejnye, ez látod nagy neveletlenség volt, ezért most már be leszel víve, mer a Hajógyári sziget porzik a kokódtól, meg egy kedves dinoszaurusz vagy te itten a kilencvenes évekből a gorilláiddal, de vegyed tudomásul, hogy a te érdekedben most má’ valahogy be kell, hogy vigyünk mer ki leszöl csinálva. Nem értette a Vizoviczki László, hogy ha őt most beviszik, meg ki is akarják valakik csinálni, akkor mi a meleg faszér kellet neki az árvizesekkel, meg a Hajdu Péterrel, meg a Habsburg Györggyel izzadni, bele, bele a kamerába, az ország szemibe, a sok árvizes, meg szájvizes magyar állampolgár elé állani oda: bohóckodni.

Krallózni

Gönczteleki Elemérnének krallózni tilos! Szögezte ki a tiltó-táblát a fővárosi fürdőlétesítményekben Tarlós István főpolgármester. A vandál futóversenyzőktől megszabadulva, a Főváros a többi közösségellenes és a lakosság életét megkeserítő devianciát is fölszámolja. A társasház elolvasta az újsághírt majd levelet írt az önkormányzatnak, hogy hatóságilag tiltsák be az emberre köztudottan életveszélyes virágoknak és zöldnövényzetnek a gangon való ellenőrizetlen és felügyelet nélküli kihelyezését.

A vásár végén minden paraszt

A vásár végén minden paraszt nagyon okos. Ezekkel a szavakkal hajigálta be az igazságot a gyermek fülnyílásain a jegyzőasszony apósa, miközben a kerítésre támasztotta szuvas fejét. De azt még ő sem sejdíthette, hogy a nagy bölcs odatámaszkodásba a gatyaszíja meg kioldódott és ottan szimatol a pőresége árván egy tócsa fölött.

Ismeretlen eredetű

A tömeges rosszullét miatt a XX. kerületi János utcában lévő iskolát hétfő délelőtt kiürítették; több száz diák hagyta el az iskola kétszintes épületét. A tűzoltók és a Fővárosi Gázművek szakemberei méréseket végeztek az épületben, de a levegőben semmilyen rendellenes anyagot nem mutattak ki. Fekete Lászlóné, az iskola igazgatója az MTI-nek korábban azt mondta: a gyermekek állítólag egy ismeretlen eredetű szagra panaszkodtak, de ennek érdemi okát a szakemberek nem találták. Zsolt elhozta az újságot a garázsokhoz ahol Ricsiékkel ütközött, majd együtt összehívták a tanácsot, hogy szavazzanak. A tanács egyhangúan úgy döntött, hogy a pénteki biosz dogáig még meg lehetne szervezni, hogy a folyosójukon legalább négy osztály érezze az ismeretlen eredetű szagot.

Szép Magyar Bölcsességek és Szólások I.

Szép Magyar Bölcsességek és Szólások II. 

Szép Magyar Bölcsességek és Szólások III.

Szép Magyar Bölcsességek és Szólások IV.

Szép Magyar Bölcsességek és Szólások V.

Szép Magyar Bölcsességek és Szólások VI.

Szép Magyar Bölcsességek és Szólások VII.

Szép Magyar Bölcsességek és Szólások VIII.

A Helyi Téma c. ingyenes újság Hende Csaba honvédelmi minisztertől érdeklődött a HM-et érintő aktuális ügyekben, teljes mértékben figyelve a kiegyensúlyozottságra. Az interjú a nagyszerű BG nevéhez fűződik, aki annyira megsorozta Hendét kérdéseivel, hogy méltán jár neki az Arany Obersovszky.

-    Volt korábban példa arra, hogy a honvédség hadianyagot adott át belügyi, jelen esetben tömegoszlatási célra? Egyáltalán van erre jogi, alkotmányos lehetőség békeidőben?

-    Szekeres Imrén túl vannak még érintettjei a HM-t érintő 2006-os ügyeknek?

-    A szocialista kormányok idején számos esetben adtak át hadianyagot külföldi kormányoknak, például Afganisztánnak, Iraknak, illetve feltűnően olcsón, anyagáron civil vállalkozásoknak. A HM vizsgálja ezeknek az „üzleteknek” a törvényességét?

-    A nyolc év szociálliberális kormányzást követően milyen erkölcsi, fizikai állapotban vette át 2010-ben a nemzeti kormány a Magyar Honvédséget?

-    Lehetnek még csontvázak a HM szekrényeiben?

Az Arany Obersovszky díjat a Fent és lent adományozza azon újságíróknak, akik interjúikban kiemelten ügyelnek az objektivitásra, és a szakma szabályait mesterfokon alkalmazzák. A díj sajnos anyagi vonzattal ugyan nem jár, de ez a fajta erkölcsi elismerés mintegy glóriát von a derék sajtómunkás köré. Sorozatunkban ezért a válaszokat nem, csak a kérdéseket adjuk közre, hogy olvasóink kizárólag a lényegre tudjanak figyelni.

Géza ej tuhlü imkotta !

A kép nem illusztráció!

Kevés magyar államtitkár-költő fénye ragyoghat is és ragyogtathatja is saját magát. Egyszerre ön-Nap, ön-Hold és ön-csillagok. A kozmosszá tágult szubjektum, a világot inkorporálni képes ön-én. Egyszerre fénylik az államtitkár a vátesz magasra emelt fáklyájának fényében, miközben a költőt maga az államtitkár fogja kézen és vezeti körbe Vergiliusként az ön-test és ön-lélek bélbolyhai és mentális csalitosai kellős szélén!

Jogos a kérdés, hogy az ön-Mikulásra kísértetiesen hasonlító Szőcs-Mikulás mit nem adhatott oda ajándékba (a magyar kultúra oltárára/csizmájába), meg, hogy mit nem kaphatott meg az ön-gyermek Szőcs, az ön-Mikulás Gézától? A kérdés válaszának magvát a felnőttnek tekintett olvasóra bízzuk.

Egy vers 1979-ből az ön-ismeretről, a jövőről, önmagunk korholó megszeretgetéséről.

Szőcs Géza

Vörös folt távolodik a hómezőn
 
  szuronyos Mikulás vágtat, hull a hó,
  hajszolja nagy lovát csákánnyal, puskatussal
  énekel mély Mikulás-hangon, önkívületben:
 
        munkh lenhöj, ilme, ilme gutböl
        mituhlü mek, Géza, ej, tuhlü imkotta
        liszpangu mölmeg, méseltu Mikulás!
 
  Az ösvénynél leteszi a nála maradt holmikat. Ezt
  sem adhattam oda neked, ezt sem, ezt sem! így
  beszél magában. Hajnalban, mikor ezt olvasod, a
  Mikulás már ló nélkül, vas talpú, hideg csizmában,
  gyalog kapaszkodik fölfelé egy járatlan csapáson a
  sziklás részek felé, ahol vörös, de már elfakult
  szövetdarabok közt rengeteg Mikulás-csontváz fek-
  szik a felhőtlen ég alatt. A Mikulások temetője
  van itt, és ez a Mikulás, akiről mi beszéltünk, már
  a közelben kapaszkodik. Ez a Mikulás én vagyok.

Itten a magyar fajnak és vérnek a veszteségét tessék látni!

Fasza mém lett az elmúlt hónapokban ez a kivándorlásozás. A téma azt a tényt emeli föl, hogy a) mennyi magyar fiatal megy ki mostan külföldre. b) mennyire sok magyar fiatal menne ki külföldre.

Ezeket a tényeket nem vitatnám. Biztos úgy van az, ha még egyetemet végzett statisztikus emberek is ezeket a számokat lássák. Sőt, mégyúgyabbul van. Sőt. Oda van már tipródva a nagymagyar depresszióban a kismagyar fiatalság depressziója, meg az életlehetőségek szűkössége, hogy. Ezt sem vitatom, ez is látszik. Rosszul vezetik ezt az országot a bölcs vezetők - ez is leesett. A figyelmet csak arra szeretném fölhívni, hogy mennyire félkézből ítéljük meg ezt a tényt, és hogy akik megítélik, azok éppen a csurkista-nemzetista cédaság szólamaival teszik ezt, pedig a kalpagjukra az van írva: postmodern is sexy!

Zajlik a Kossuth tér átalakítása, olvashatjuk a cikkben, nézegethetjük a galériát, és bár persze 1944-ben nem így nézett ki a tér, a különbségek éppenséggel jó kezdeményezéseknek tűnnek (füvesített villamospálya, elzárás a forgalom elől). Nem tekinthetünk el azonban a szobortranszportok értékelésétől: a Károlyi-szoborról már írtunk posztot, most megtekintjük a régi és az új Kossuth-szobrot, és megpróbáljuk eldönteni, hogy melyiket szeretnénk inkább látni a Parlament előtt. Nem lesz nehéz.

A Demokratikus Koalíció honlapja interjút közölt Gyurcsány Ferenccel, az emberrel. A beszélgetést Kerecsényi Zoltán, az MSZP Pápa és környéke Szervezete elnökségi tagja jegyezte (Valószínű, hogy jelenleg a DK helyi szervezete hasonló titulusának tulajdonosa). Ezúton szeretnénk Arany Obersovszky-díjra jelölni az újságírót. Íme a kérdések, gyanítjuk, hogy a válaszok e-mail útján érkeztek.

Hat általános iskolát végzett fonónő és egy kétkezi munkás gyermekeként, szegény körülmények között egyszobás, udvari, düledező kis házba született Gyurcsány Ferenc 1961. június 4-én. A nagy szegénység ellenére édesanyja gondosan nevelte őt és leánytestvérét. Milyen volt az 1960-70-es évek Magyarországán élni, egy dunántúli kisvárosban iskolásnak lenni, és hogyan vélekedik hitbéli dolgokról "plágiumügyről", oktatásról? A volt kormányfőt pedagógusnap alkalmából Kerecsényi Zoltán kérdezte.

KZ: Milyen tanuló volt Elnök Úr az általános iskolában, kikre emlékezik szívesen a tanulótársak és a tanárok közül? Van meghatározó iskolai élménye ezekből az időkből?

KZ: Kapott vallásos nevelést? Úgy hallottam, hogy gyermekként szívesen járt templomba, s volt idő, amikor azon gondolkozott, hogy a papi pályát választja.

KZ: Kérem, meséljen röviden középiskolás éveiről! Úgy tudni, egy ideig abba a neves középiskolába járt, ahová Kövér László és Bereményi Géza is. Illetve Elnök Úrnak van egy beceneve: Fleto. Úgy tudom, ez a név is a gimnáziumi időszakban ragadt Önre; így hívta mindenki később a pécsi főiskolán is.

KZ: Mostanában sokat lehetett Önről az ún. "szakdolgozat-ügy" kapcsán hallani. Kérem, röviden összegezze olvasóinknak, hogy érintette ez az ügy?

KZ: Elnök úr! Kormányzásának időszakában az Új Magyarország Fejlesztési Terv keretében a kormány és az Európai Unió segítségével az elmúlt 50 év legnagyobb oktatásfejlesztési programja valósult meg. 2011-ig közel 105 milliárdos európai uniós és hazai forrásból vált lehetővé több száz óvoda és iskola felújítása. Ez óriási dolog. Hogy összegezné Elnök úr mindezt? Mire büszke még?

 Az Arany Obersovszky díjat a Fent és lent adományozza azon újságíróknak, akik interjúikban kiemelten ügyelnek az objektivitásra, és a szakma szabályait mesterfokon alkalmazzák. A díj sajnos anyagi vonzattal ugyan nem jár, de ez a fajta erkölcsi elismerés mintegy glóriát von a derék sajtómunkás köré. Sorozatunkban ezért a válaszokat nem, csak a kérdéseket adjuk közre, hogy olvasóink kizárólag a lényegre tudjanak figyelni.

"A férfiak egész évben keményen dolgoznak. Most az EB idején hagyjuk őket meccset nézni! Ennyit megérdemelnek."

- nyivákolja egy női hang a magyar sörmárka legújabb reklámjában, miközben lengén öltözött nők végeznek férfimunkákat: kukáskodnak, henteskednek, gyárban és nagy darukkal dolgoznak. A férfiak eközben sörrel a kezükben nézik a meccset: "Mindent a férfiakért!", úszik be a végső üzenet, jelezvén, hogy a sörmárka a nőkkel karöltve tesz meg mindent azért, hogy a jól megérdemelt meccsnézés a lehető legjobban sikerüljön, elvégre fél decivel többet öntenek a dobozba.

Túl azon a megdöbbentő tényen, hogy 2012-ben ilyen reklámmal szórakoztatják a népet, és azt sem tudom, hányban lehetett volna ez a szöveg politikailag legalább minimálisan korrekt, elgondolkodtató, hogy egyáltalán kinek és miről akar szólni az üzenet: arról van-e szó, hogy a nők tulajdonképpen hagyják a férfiakat olyat dolgozni, amit amúgy ők is meg tudnának csinálni? És vajon mi lesz a vasalással addig, ami meg ebben a logikában női munka? Vajon a férfiak nem tudják az este hatkor kezdődő első mérkőzésig elvégezni a feladatukat?