Mátyássy Áron az egyik legtehetségesebb fiatal filmrendezőnk. Elsőfilmesként megnyerte a 40. Filmszemle fődíját, az Utolsó Idők c. alkotásával, de ő jegyzi az Átok című sorozatot is. Közéleti megszólalásai eleddig nem voltak, a Geréb Ágnes ügy kapcsán mégis úgy érezte, hallatnia kell a hangját. Megrendezte az Ezekben az időtlen órákban – Szül(et)éstörténetek c. darabot, A háborítatlan szülés valódi arca(i) címmel pedig rövidfilmet készített. Őt kérdeztük, úgy is mint kétgyermekes apát, miért tartja fontosnak felvállalni Geréb Ágnes harcos védelmét, valamint, hogy a szülésznő személyes sorsa elfedheti, avagy felszínre hozhatja az igazi kérdéseket a női önrendelkezés kényes témájáról. Nagyinterjú.

Miért foglalkoztat Geréb Ágnes sorsa?

Nem akarom, hogy börtönbe kerüljön. Alapvetően vicces, hogy két férfi beszél erről, hiszen a szülés elsősorban női ügy. Sokszor a férfiak azt hiszik, hogy jobban tudják még ezt is. Az első gyermekünk születése kórházban történt, ahol sok-sok óra vajúdás után azt mondták, hogy most már baj van és császármetszés lett a vége. Mikor a második babánkat várta a feleségem, utána olvasott, hogy feltétlen csak így lehet-e, mivel nem segítette a szülését az a környezet. Akkor jutottunk el a Születésház tanfolyamára, ami egy teljes körű oktatás a szülésről. Nagy benyomást tett ránk a bábák szüléshez való hozzáállása, Geréb Ágnes személyisége, szakmai felkészültsége. Nagyon fontos emberi jogi szempontból is, amit felvállal. A kálváriája üzen, és tükröt mutat társadalmunk felé. Neki bábaként kellene dolgoznia, bábákat tanítani, nem börtönben a helye.

Vajon egy Fent és Lent-poszt megmutatható-e egy színházi előadásban? A Katona József színház sufnijában előadott Csendet akarok erre ad igen érdekes kísérletet.

Etuska, a hajléktalan asszony az egyre magasodó nézőtérrel szemben szinte megsüllyedő színpadon ül összehúzott testtel. Méregeti a még kedélyesen helyet foglaló (inkább vadászó, mivel érkezési sorrend van) nézőket, forgatja a tekintetét. Néha-néha pofákat vág, ha talál egy-egy kutató szemekkel vizslató embert.

Szentendre nyakára egy technokrata csődgondnokot ültet a Raiffeisen, mint Olasz- vagy Görögországban a pénzvilág. Szentendre Bajnai Gordonja veszélyezteti a népképviselet elvét.

A folkgiccs tobzódásáról, az Angyal kocsmáról, lejárt szavatosságú képzőművészeiről és nehézzene-fesztiváljáról ismert biciklis célpont eddig nem hívta föl magára különösebben a politikaelmélet figyelmét. Most rögtön az élvonalba robbantott. Egyfelől ugye pénzügyileg csehül (szarul) áll, ebben a magyar települések között erősen szürke kisegér. Na de a válságkezelés invenciózus volta, kérem! Szentendre, miután számlavezetője és kötvényeinek kezelője a Raiffeisen bank, azzal egyetértésben egy új, nem képviselő-testületi-tag alpolgármestert nevezett ki! Az új alpolgármester külsős, "reorganizációs menedzserként" menedzsel. Ráadásul úgy, hogy illetményének egy részét is a Raiffeisen állja (ezen tényleg csak sírva röhögni!). A kinevezett alpolgármester, Polányi Sándor igazi mocsárlecsapoló békagyilkos: érzékeny vallomása szerint "Nincsen demokratikus válságkezelés". 

Ha van tudatos vásárlói mozgalom, most már lehet tudatos heteró szülő is az ember, csak jelentkezni kell az új mozgalomhoz. A gyengébbek kedvéért ezt nem ellenzéki erők szervezik, szóval nehéz lenne eltéveszteni.

Ez év február 24-én jön létre a Magyar Családtudományi Társaság (Hungarian Family Science Society), melyben szerepet vállal Kopp Mária, Bagdy Emőke, Pongrácz Tiborné, illetve kiemelt támogatóként Pálinkás József MTA-elnök is támogatja a társaságot. Az MCST alapszabálya és küldetésnyilatkozata innen tölthető le, azonban mielőtt bővebb kritikának vetnénk alá az újdonász kezdeményezést, az alábbiakban szemezgessünk a küldetésnyilatkozat fontosabb részeiből.

Nos igen, ebből a kivételes korszakból elevenített föl a Balázs Béla Stúdiós Szomjas György, bámulatosan jól sikerült dokumentumfilmjével egy történetet tegnap a Frisco kávézóban a Helyzet Műhely. A film kurva régen készült és alkalmat ad arra, hogy elgondolkodjunk egyen és máson.  A szocialista elzártságban fölértékelődik minden ami nyugatról jön, a ruha, a kocsi, és tartozéka, a fasz is. 

Legalábbis a honlapjukon közzétett cikk alapján. Azért valószínű, hogy nem az USA-államra gondoltak, hanem a kaukázusi köztársaság angol nevének unortodox magyarításáról van szó, mert érdekességképpen említést tesznek (azért ez igen dicséretes, hogy a minisztériumi közleményekben efféle kisszínesek is vannak mostanában) a Tbilisziben nyitott Hungaricum-boltokról. Meg aztán Georgiának nincs is ilyen fess, jónevű pénzügyminisztere, mint Dmitri Gvindadze.

UPDATE: az unortodox elnevezést Grúzia szorgalmazta. Fennhagyjuk a posztot, hogy lássátok, milyen jókat tudunk bukni mi is!  

Végezetül küldjük ezt a szép dalt az NGM munkatársainak, és mindenkinek, aki szereti:

Sávoly Tamás mikor az Áttekintés a Magyar Rádió Archívumának ’56-os dokumentumaiból című tanulmányát közölte talán nem is sejtette, hogy az általa idézett sorok a Rádió 1935-ös Évkönyvéből mennyire igazak lehetnek rá nézve is. „Az emberiség e civilizációt és kultúrát szolgáló fegyverével, a rádióval élni és visszaélni lehet.” Ahelyett, hogy eldönteném élt-e vagy visszaélt a rádió adta lehetőségekkel, inkább vázolom a helyzetet és a nyájas olvasóra hagyom az ítélkezés jogát.

Választási körkép Venezuelából, ahol február 12-én tartották az elnöki választások előfordulóját. Ebben a fordulóban az ellenzéki jelöltek közül választották ki azt, aki majd Chávez kihívója lesz idén októberben az elnökválasztáson: Henrique Capriles Radonski lett a befutó. Chávez 13. éve elnököl az országban, most fejezi be a második ciklusát, ugyanis itt egy ciklus 6 évből áll. Alkotmányt módosított, hogy az eredeti kettőnél többször lehessen megválasztani. A Fent és Lent helyszíni tudósítója jelentkezik.

 Az oktatási rendszer „reformja” kapcsán nem általában egyetemfoglalásra van szükség, hanem a részvétel lehetőségének megteremtésére, mint amilyen a tegnapi Hallgatói Fórum volt. 

Egyetemfoglalás vagy Hallgatói Fórum?

Egyre szaporodtak az egyetemfoglalást követelő hangok, akik a lángoló autókban és egyetemekben látják az egyetlen megoldást, és értetlenül állnak a diákság passzivitása előtt. A legbénább az, amikor a kettő egymás mellett jelenik meg: „máshol már rég egyetemet foglaltak volna”/”már csak az egyetemfoglalás segíthet”. Díszítésként pedig néhány 68’-as firka vagy képsor s mindenki mindent ért: a szerző és hallgatóság alámerül Párizs lila ködében és gondolatban leköpi a magyar ugart.

Őszintén szólva én nem döbbentem meg, amikor az ELTE HÖK kijött ezzel az állásfoglalással a tegnapi, Hallgatói Hálózat által szervezett tüntetés és előadófoglalás kapcsán, amelyen még a roppant cinikus és tájékozatlan Index-tudósító is felháborodott. Aki járt egyetemre, tudja, mit jelent a Hallgatói Önkormányzat: alamuszi, hataloméhes, zárt kasztot, amely nagy részben felelős olyan nagy formátumú politikusok termelésében, mint Staudt Gábor, Vona Gábor, vagy Almássy Kornél - hogy csak néhány példát ragadjak ki -, és a sportesemények megszervezésén kívül gyakorlatilag minden más tevékenységre alkalmatlanok - na jó, csinálnak még rettenetes bulikat és még rettenetesebb videókat róluk, az érdekképviseletről viszont nem sokat tudnak. Tisztelet a kivételnek, bizonyára van, aki tényleg tenni szeretne valamit, de talán nem véletlen, hogy ez az általános kép.