Pedig milyen szépen indult. Civilek összeálltak annak reményében, hogy valós alternatívát mutassanak a teljes politikai paletta ellenében. „Hé emberek! Van ám máshol is kurázsi, itt ni, mi vagyunk azok.” A nép meg kajálta, több tízezren a megmozdulásokon. Ez valami tiszta, ez valami más.

Tavaly már közel ötvenezren. Felüdülés volt, hogy a szervezők nem hagyták magukra épülni azokat, akiket nem volt szabad. Volt szdsz-es zombikat, rettegő chartásokat, sőt még a Szolidaritás képviselőjét sem engedték színpadra. Ami, mint utólag kiderült igen helyes döntés volt, mivel a szimpatizánsként részt vevő ’daritásosok a tünti után átvonultak a Szabadság-térre megkoszorúzni a 2006-os rendőráldozatok emlékét. Tényleg!

2011 október 23-án volt zenitjén a Milla. Tán ez volt sok Juhász Péter főkoordinátornak, mikor is a nagy tömeg előtt bejelentette, hogy alternatív köztársasági elnököt fognak választani. Ismerjük az érzést, milyen jó flesselgetés közben ötletelni, vagy ötletelés közben flesselgetni. Nyilván tízezrek előtt még jobb. Szerencsésebb lett volna ezt akkor mégiscsak kihagyni valahogy.

Struktúra nélkül, tagság nélkül, majd lesz valami - gondolták. Hát lett. Dopeman. Innen kezdve a Milla ki is írta magát a komolyan vehető kezdeményezések közül. Tegyük hozzá, hogy sajnos, mert igény lenne egy hasonló összefogásra. A Kétfarkú Kutya és Mogács legalább tényleg vicces volt, de nekik sem sikerült.

Most úgy érezzük magunkat, mint kisgyerekként, mikor a távoli nagynéni által hozott és reménykedve megbontott csillogó csomagolás alatt, igazi csokoládé helyett nugát lapult.

Nugát! Dopeman a neved! (nem mintha Bartussal beljebb lettünk volna)

Kép forrása itt.

Immár néhány napja tart az LMP aláírásgyűjtése a lángoló tekintetű Vágó Gábor vezényletével. Egy hónap alatt mindösszesen 330.000 aláírást szeretnének összeszedni a 4+1 népszavazási kérdésüket támogatandó. Mihez is adjuk nevünket, címünket, aláírásunkat tulajdonképpen?

Elvileg már legalább három hónapja nekiállhattak volna a kampánynak, ám az LMP arra várt, hogy az ötödik kérdés, a megszerzett nyugdíjjogosultságokról szóló is zöld utat kapjon. Ez nem sikerült, ám az első négy kérdés ideje lejár lassan, bele kellett vágni a kampányba. A problémát az LMP úgy kívánja megoldani, hogy előzetes regisztrációt kér a többi kérdés aláírásával egyidőben, azzal a vicces szlogennel, hogy „Add meg az elérhetőségeid, és megkeresünk!” Majd mikor elkezdődhet az aláírásgyűjtés az utolsó kérdésre is, akkor újra jelentkeznek. Az biztos: ha összegyűlik a megfelelő számú aláírás, ha nem, az LMP mindenképpen profitálni fog azon a téren, hogy lesz egy széles adatbázisuk, ami majd jól fog jönni a kopogtatócédulák gyűjtésénél.

Rémhírként járta be a sajtót, hogy hatvan forintba kerül majd egy darab tojás húsvétra. Az informátorok tudni vélték, hogy ennek valamilyen közelebbről meg nem határozott uniós szabvány az oka.

Mi igaz ebből? Arról nyilván senkit nem kell bővebben felvilágosítani, hogy a tojótyúktartásnak elképesztő példái is vannak a világban, ahol beteg, tátongó sebekkel borított, teleantibiotikumozott tyúkok vannak összezsúfolva kevés négyzetméteren. Az Unió a tyúktartás különböző sztenderdjeit ismeri, amelyek a tyúktartás feltételeit határozzák meg.

Úgy tűnik, a Budapesti Tavaszi Fesztivál szervezőcsapata minimum óvatos a jövővel kapcsolatban, vagy legalábbis a Köztársasági Elnök majdani megszólítására nézvést. Dr. Schmitt Pál eddig is szívesen vállalt számára kedves események kapcsán fővédnökséget, így tette ezt a 2012-es Tavaszi Fesztivál kapcsán is. Ám míg eddig a fellelhető összes forrás a neve elé tűzte a Dr. jelzőt, addig most a Vitézy Zsófia által szervezett fesztivál frissen kiadott műsorfüzete ettől jóindulatúan eltekintett.

A Magyar Cserkészszövetséghez köthető, Magyar Dzsembori Csapat fővédnöksége:

Jó nagy adag nácizás kísérte és szakította meg a Török Gábor által moderált legutóbbi két Tárcatükör vitát, a Pintér-Vona és a Navracsics-Gaudi párosok alkalmait. Egy korábbi posztomban foglalkoztam már az „árpádsávos primadonna” jelenségével; azt állítottam, hogy a Jobbik mint „szélsőjobboldali gyűjtőpárt” egyszerre mindenkinek tetszeni szeretne a jobbszélen, kereszténynek, pogánynak, végletesen Európa és nyugatgyűlölőnek és „az igazi” Európát felépíteni szándékozónak, meg persze a szalonképes demokratikus nemzeti radikálisnak és a neonácinak is. Ebben az írásban az utóbbi szálat vizsgálom az előző posztnál behatóbban.

Kertész Ákos Mohácsi Viktória nyomdokaiban nagy útra indult, el is jutott egészen Kanadáig, az ígéret földjére, ahol végre biztonságban, zaklatás nélkül élheti le hátralevő éveit egy fenyőerdővel körbevett, tó menti faházban, a kandalló mellett üldögélve. Adjon neki békét az ég és kenyeret a segély, amit kap, nekem hiányozni nem fog, bár remek írásaival elvileg még találkozhatunk majd az internet segítségével.

Hol van már a tavalyi hó... Most, hogy blogunk már harmadik éve örvendezteti az olvasót érdemes visszatekinteni lábnyomainkra a hóban (képzavar). Itt volt például Seppi Schluiferer, igazi vitriolos pennájú, nagy munkabírású szerzőnk, rettegte őt a jobbiktól a cionistákig mindenki aki számít a buliban. Seppi-vel a szakmai kapcsolat meglazult, de az emberi kapcsolat, ha tetszik, a múltról tanúskodó megsárgult pergameneket forgatva, csak tovább mélyült. Az esztendő 2009. A kontextus, hogy ne csak a történész szakosok értsék: a harmadik köztársaság délutáni naplementéje. A nevek amivel akkoriban az index címlapra törtünk a leadben: Liptai, Havas, Verebes. 

"Néhány dolgot szeretnénk előre tisztázni. A miheztartás végett csak. Például, hogy Liptai Claudiával nem volt szexuális kapcsolatunk. Ezen kívül Liptai Claudiával nem is szeretnénk szexuális kapcsolatot. Harmadrészről pedig nem kérkednénk azzal, hogy de nem is, ám majdnem, viszont azért mégis, érted, na…

Részben lehetnénk tehát akár Havas Henrik is (asszem így hívják ezt a videobloggert, ha nem, küldje be a névjegykártyáját, módosítunk). Mert Havas Henriknek sem volt szexuális kapcsolata Liptai Claudiával. Ennyi a hasonlóság.

Ám míg bennünk ez fel sem merült (nem szeretjük a színezett szőrzetű, anyányi úrhölgyeket, na), Havas Henriknek akár össze is jöhetett volna ez meg az! Értik, ugye? (kacsint) Mert hát, amint megosztja vélünk ez az amatőr videoblogger, volt itt ám egyszer egy aquincumi buli, ahol sötét is volt, meg zegzug, meg ilyen… (kacsint) De szex, az nem. (fölényes mosoly) Csak flört. (kuncogás)

 Két öregurat látunk a felvételen. Ahelyett, hogy fogsorrögzítőt reklámoznának, vagy vizelési zavarokról vallanának őszintén kortársaiknak, inkább süppednek a fotelban, és játsszák a nagymenőt. A nagyfaszú szakközepest, aki a szalagavatón majdnem meghúzta Marit, a szomszéd esti gimibe járó nagycsöcsűt. Emlékszel, Pista, nem? Hogy lassúztunk, apám! Hogy simult! Emlékszel? Simultam én is, de ő jobban. Érted, akkor teszem be a kígyót, amikor akarom. De mégsem. És most itt ülünk két sör mellett, és most elmondom neked. Meg nekik. Érted, akkor kúrom, amikor akarom… Jó hangosan. A szomszéd asztaltól pedig átszólnak, hogy csendesebben, öregurak.

Az utcán való politikai megnyilvánulásoknak megvan a maga sajátságos története. Abban talán egyetértés van, vagy kellene lennie, hogy a rendszerváltás egyik tényleg pozitív hozadéka volt, hogy boldog-boldogtalan kifejezheti véleményét ilyetén formán. A nemzeti minimum egyik alappillérének gondolom az állampolgári önkifejezésnek ezen intézményét, és elvárom a mindenkori demokratikusan megválasztott hatalomtól, hogy ezt a jogunkat tiszteletben tartsa.

Szerencsére bennem úgy alakultak ki a dolgok, hogy nem szavakban, hanem hozzáállásban vagyok demokrata. Valahol belül mindig örömfények gyúlnak, ha látom polgártársaimat, amint fontosnak tartják, hogy részt vegyenek különböző demonstrációkon, mivel ez azt jelenti, hogy egyfelől megtehetik, másfelől pedig nem közönyösek, van véleményük, és ennek hangot is akarnak adni. Ebből a szempontból tökéletesen mindegy, hogy sajtreszelők betiltása ellen, a Békemenet részeként, a Klub-rádió mellett vagy Budaházy György domborműve érdekében mennek-e ki.

Az alkotmánybíróság nem engedi, hogy a 4K! népszavazást kezdeményezzen az Alaptörvény megsemmisítéséről, arra a szabályra hivatkozva, ami az Alaptörvény módosítását tiltja népszavazás útján. Szeretve tisztelt alkotmánybíróságunk továbbra is minden felelősség nélkül dobálhatja a nép közé a kőtábláit, csak győzzünk odébb ugrálni. Tetszőlegesen kiválaszt egy joglogikai elvet, majd a megfellebbezhetetlenség erejére támaszkodva kíméletlenül érvényesíti. Jogértelmező voluntarizmusa ugyanaz a stílus, mint a 2/3-ad jogalkotói voluntarizmusa. Ki őrzi az őrizőket?

A 4K! most azon akadt ki, hogy az Alkotmánybíróság miért nem tartotta be a sürgősségi elbírálásra vonatkozó előírást és miért az Alaptörvény hatálybalépte után bírálta el az indítványát. A 4K!-sok szerint ezzel a trükkel buktatta el az indítványt az Alkotmánybíróság. Akár ez is kitelhet tőlük, de még az új Alaptörvény rendelkezései sem igazolják az alkotmánybíróság kurtánfurcsa határozatát.

Ha két ember nem ülhet egy biciklin, bizonyára hat sem ülhet

A jogértelmezésnek megvannak a maga elvei, olyan elméleti lehetőségek, olyan kitaposott ösvények, amelyek egymástól eltérő eredményt hozhatnak.

Mi jut eszünkbe a Magyarország, szeretlek!-ről, az október 2-a óta vasárnap esténként az M1-en játszott vetélkedőről? Fideszes propaganda? Vagy egészséges országimázs, ami manapság úgyis kevés van? Kevéssé burkoltan jobbos műsor a köznép szoftfideszesítése céljából? Vagy egy jó, népszerű és eladható ötlet a magyar emlékek és kultúra megőrzéséért? Újabb egyszerű vetélkedő? Eszetlen pénzkidobás? Végre egy nem amerikai műsor, aminek még tartalma is van, tanulni is lehet belőle? Üdvözöljük, szidjuk, szeressük vagy ne szeressük?