Ha a FASz nem is szó szerint értendő, 2010-re a magyar politikai paletta mélyen átalakult, a megszokott és régen megunt ellentétek közül sok értelmét vesztette.

Ilyen a nemzet kapcsán folytatott szánalmas civakodás, melynek során csak nacionalista fenevadak vagy kozmopolita hazaárulók lehettünk – a másik oldal propagandistáinak szemében. Miközben világos, hogy a (hamisan baloldalnak is nevezett) posztkommunista oldal alapvetően sohasem volt baloldali (e forradalmi nézet jobbfelé sem bevállalhatatlan többé!), a Fideszről épp mostanában derül ki egyesek megrökönyödésére, hogy aligha nevezhető konzervatív pártnak (segítünk: klasszikus, eklektikus néppártnak már annál inkább!). Szó mi szó, magukat mindketten mesterien álcázták, egy dologban azonban sikerült megegyezniük: a nemzet a civakodás kiváló eszköze, a másik oldal lejáratásának remek módja.

Aki se fehér lovon Erdélybe, se szovjet tankkal Budapestet megszállni nem igyekezett, annak látszólag kevés alternatíva maradt.

Na ennek vége. A kérdés csak az, mi következhet?

Jászi Oszkár visszaemlékezései 1918. október 31-éről, az Őszirózsás forradalom győzelmének napjáról

Teljesen megvirradt. A hihetetlen bekövetkezett. Lukachich nem jött: neki még kevesebb hadserege volt, mint nekünk! A budapesti helyőrség éppoly teljesen fölmorzsolódott, mint a Monarchia frontja...  Órási tömegek lepték el a Kossuth Lajos utcát a Rákóczi utat, a körutakat. ... Autókon fölfegyverzett katonák érkeznek szüntelenül ... Századok századok után vonulnak föl. A szemek szikráznak és a fehér őszirózsa minden gomblyukban. A tömegen leírhatatlan mámor vesz erőt. Nemzeti zászlók és vörös zászlók lobognak mindenfelé ... Éljen Károlyi! Éljen a forradalom! ... kiáltják mindenfelé, de már sűrűn szólal meg egy addig ismeretlen kiáltás: Éljen a köztársaság! ...Egész Budapest örömmámorban úszik. Soha nem volt ilyen nemzeti egység és osztályközi szolidaritás.

Tehát győztünk... Igen: kora reggel megszólal a telefon, József főherceg Károlyit kéreti magához, aki Kunfival s velem azonnal Budára ment. Hadik fekete ferencjózsef kabátjában sápadtan és izgatottan várt bennünket, s a főherceghez vezetett, aki szokott, meleg, meghatott könnyezésre hajló hangján közölte Károlyival, hogy a király miniszterelnökké nevezte ki, s felhívja, hogy haladéktalanul alakítsa meg kormányát. Károlyi telefonösszeköttetést keres Béccsel, s Kunfit és engem kért meg, hogy a Nemzeti Tanácsal és Budapest népével közöljük az eseményeket. És amint az autón lerobogtunk, kábult, mámoros fejjel kiáltottuk ide-oda a hullámzó tömegnek: Károlyi miniszterelnök ... a király kinevezte a Károlyi-kormányt.

Azt hittük, hogy ez a hír gyújtó lelkesedést fog kelteni, s a király népszerűsége gyorsan helyre lesz állítva. Az ellenkező történt. A tömeg az éjszakai forradalom után a Károlyi-kormányt úgyis megalakultnak tekintette. Erősen éljenzik Károlyit de egyetlen éljent sem hallottunk a vártól a Kossuth Lajos utcáig a király mellett. Sőt, amikor az Astoria erkélyére mentem, hogy a királyi elhatározást a tömeggel közöljem, sűrűn halottam ilyenféle közbekiáltásokat: A király! Ki most a király? ... Károlyit nem a király nevezte ki... Károlyi a forradalom akaratából miniszterelnök! ... Éljen a köztársaság! ...  

Jászi Oszkár: Magyar kálvária, magyar feltámadás. Magyar Hírlap könyvek, 1989. 49-50.oldal

Apró bosszúság, de megmutat egy mentalitást. Szerda délután gyalog át a Margit hídon, fúj a szél. Annyira, hogy a gyalogosoknak fenntartott szűk kordon túloldalán lévő festékes vödrök közül hármat is felborít. Speciális korrozióvédő cuccról van szó, spontán rákeresés után azt látni, nem is biztos, hogy Magyarországon lehet kapni. Külföldi online áruházakban a 16 literes festék ára, kb 30.000 forintba kerül.

Na ezekből három tartalma, szépen folyt kifelé a felborult vödrökből a földre. Nyilván fel voltak bontva, de így is mintegy 50-60 ezer forintnyi közpénz illant el másodpercek alatt.

Mit tehet ilyenkor az ember? Egyből odamentem a legközelebbi melóshoz, egy huszonéves sráchoz. A következő beszélgetés zajlott le:

-    Ne haragudj, nézd, ott a szél felborított festékes vödröket a kordonon túl.
-    Majd a festők elintézik.
-    De te vagy itt, nem gondolod, hogy szólni kéne valaki illetékesnek, ha már te nem érzed, hogy oda kéne menni?
-    Nem az én dolgom.
-    Bocs, megmondanád a neved.
-    Nem.

Ennyi történt, mélyen megdöbbentem a pofátlanság és a nemtörödömség láttán. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy ezek után próbálkoztam egy idősebb, bajuszos kollégánál is, aki azt mondta némi tűnődés után, hogy majd szól valakinek.

Persze kétségtelen, hogy a beruházás 30 milliárd forintos összegéhez képest ezek fillérek, és a híd mellett parkoló vadiúj BMW-k és Mercedesek gazdái azok, akik leginkább nyernek a híd felújításán, a srác csak egy kis hal az egészben, akinek nem érdeke, hogy bármit tegyen ilyen esetben.

Cseppben a tenger, Magyarország 2010.

Elsőre talán nehéz megtalálni a párhuzamot, azonban ha megnézzük, mit mondanak a XX. század magyar történelmének olyan fontos eseményeiről, mint az Őszirózsás vagy az 56-os forradalom, egyből világos lesz. Biszku horthysta ellenforradalomnak tartja 56-ot, a jobbikos Hegedűs Tamás pedig a Parlamentben az „ezeréves államunkra” mért „halálos csapásként”, írja le az Őszirózsás forradalmat. Utóbbi egykori pajtása (mi az elvtárs széljobber megfelelője?), Tomcat pedig a Negyedik Köztársaság jövő heti akciója kapcsán sorolja fel mindazokat a lózungokat, amiket ilyenkor szokás, szabadkőműves összeesküvőként ábrázolva a szervezőket.

A minap Dugovics kollégával volt találkozóm, arra a kérdésre, hogy hol fussunk össze, azt felelte: egy kajáldába megy az Alkotmány utcába. „Így hívják még?” – tette fel a kérdést. El is döntöttük, névadási pályázatot hirdetünk, hiszen a kor meghaladta az elnevezést.

Az Alkotmány utca a Kossuth tér és a Bajcsy között helyezkedik el az ötödik kerületben. Szimbolikus út, akár egy szőnyeg, úgy fut bele szemből a Parlament épületébe.

Tehát, mi legyen a volt Alkotmány utca új neve?

Miket megírta, milyen érzés civilnek lenni. Eleinte iszonyú jó. Felszabadít, erőt ad, elhiszed, hogy te vagy a változás, és megőrülsz a gondolattól, hogy a haverjaid is hisznek benne. Később szembesülsz azzal, hogy ha hatékony akarsz lenni, ha azt akarod, hogy szóba álljanak veled a hivatalokban, ha meg akarsz felelni az általad egyre nagyobbra felfújt ügy követelményeinek, civil intézménnyé kell válnod. A civil intézményben pedig olyan a munka, mint bárhol máshol: papírok, követelmények, számlák, pályázatok, meetingek, határidők. Minél hatékonyabb akarsz lenni, annál inkább a külső körülmények szabályai szerint játszol, s annál kevesebb a valódi élet a szervezetben. Adott ponton felteszed magadnak a kérdést, miért is végzed te ilyen halálos nagy odaadással ezt az ingyenmunkát. Ekkor megijedsz, igazi civil vagy-e még. Ezen a ponton egyesek kiégnek, mások visszavonulnak a spontán, kiscsoportos változathoz, mert az legalább jó.

Kedden volt egy választás az Egyesült Államokban, ahol a demokraták elbukták a képviselőházi többségüket az amerikai törvényhozás alsóházában, és csak minimális többséggel tudták megtartani az előnyüket a szenátusban (azaz a felsőházban) a republikánusok ellen. Szerencséjükre a szenátusban csak 37 szenátori helyről szólt a szavazás, ha mind a 100 helyről döntenének a félidős választásokon, könnyen lehet, hogy Obamáék még nehezebb 2 évnek néznének elébe. Ki van ez találva.

De van-e ilyenkor alternatíva a két nagy párttal szemben? 

Lehet kommentelni!

Orbán Viktor 2014-től nem fog kormányozni. Az Országgyűlésben nem lesz többsége a Fidesznek, így végtelen koalíciós tárgyalásokba szorul az újjászervezett centrista baloldal erőivel. Az LMP-t és a három felé szakadt MSZP-t is tömörítő Olajfa választási koalíció eléri, hogy a Fidesz koalícióra lépjen vele - Orbán nélkül.

Na, ez egy jóslat.

De miért nem működik a hegemón hatalomgyakorlás bethlenista logikája: a nem csupán parlamenti, de egyéb társadalmi pozíciók elfoglalásával megerősített, hosszútávú és alternatíva nélküli kormányzás?

Elsősorban azért, mert a magyar párttörténet újkori szabályai erősebbek a dualizmus és háború előtti parlamentarizmus szabályainál.

Miért lesz valakiből civil aktivista, hogyan válik ügyeket befolyásoló szervezetek részévé, majd hogyan lesz a szervezetek belső civilje? Mi a civil, az egyén, vagy a szervezet? Miért jó, és miért kell aktívkodni? Miért elcsépelt szó a civil?

Egyszer csak úgy érzi az ember, hogy valamire tudja a megoldást. Hogyan tudnék eljutni a-ból, b-be gyorsan, hatékonyan. Akinek az lenne a feladata, hogy tudja ezt, észre sem veszi a problémát. A szakember nem látja az én gondjaimat, máshonnan szemléli a világot. Én ismerem a problémát, beszélgettem már emberekkel erről, jártam külföldön, láttam példákat. Úgy érzem, tudom, mi a megfejtés. Keresek egy már meglévő szervezetet, vagy alakítunk egy újat. Csapatok, társaságok jönnek létre. Mindenki tettre kész. Egy igazi jó társaság lesz, aminek közösek a céljai. Méricskélünk, rajzolgatunk, tervezgetünk, gondolkodunk, teszünk.