A Maradjanak a FÁK a Rómain civil koalíció és Facebook-csoport célja, hogy a Római-part megújítása közös értékek mentén, a hely minden jelenlegi és lehetséges jövőbeni használójának az érdekeit szolgálva valósuljon meg. A csoport tagjai nem az árvízvédelem ellen, hanem a Római-part mellett kampányolnak. Azt szeretnék, hogy a part természeti kincsei ne kerüljenek veszélybe: Maradjanak meg az árnyékot adó fák! Maradjon meg a természetes, kavicsos part! A jelenleg rendelkezésre álló tervek közül egy, a Nánási út - Királyok útja nyomvonalon vezetett fővédvonalat tartanak kívánatosnak - ami "nyúlgát" néven most is itt található, de rendkívül rossz állapotban van -, kiegészítve az ártérben legálisan épült ingatlanoknak lokális védelmet nyújtó megoldásokkal. A túlzott természeti rombolással járó, part mentén vezetett védmű, más néven "mobilgát" megépítését elfogadhatatlannak tartják. Ennek megszavazásával a Fővárosi Önkormányzat 2013 tavaszán egy olyan folyamatot indított be, ami, ha megvalósul, az egész Római-part képét gyökeresen, sőt mi több, visszafordíthatatlanul megváltoztatná.

UPDATE: HELYREIGAZÍTÁSI KÉRELEM A KORTÁRS ÉPÍTÉSZETI KÖZPONTTÓL

"A Kortárs Építészeti Központ képviseletében helyreigazítást kérünk a fenteslent.blog.hu oldalon 2013.09.06-án 8:00-kor megjelent, A Rómain mindenki katasztrófaturista? című közleménnyel kapcsolatban.

A közlemény végén a Kortárs Építészeti Központ a Maradjanak a FÁK a Rómain civil koalíció részeként, aláíróként szerepel. A Kortárs Építészeti Központnak nem volt tudomása a közleményről, nem adta hozzájárulását annak megjelenéséhez és elhatárolódik az írás szakmaiatlan tartalmától.

Kérjük a közlemény szerzőit, illetve megjelentetőit – jelen esetben a Fent és Lent és Blogot -, hogy a Kortárs Építészeti Központot, mint a Koalíció részeként a közleményt aláíró szervezetet, távolítsák el, illetve jelen helyreigazítási közleményünket változatlan tartalommal közöljék le."

Kósa Lajos, ha belelendül az évnyitásba, vagy bármilyen alkalma nyílik osztani az észt, újra és újra bizonyítja erkölcsi felsőbbrendűségét, magvas gondolkodását és brilliáns humorát. Ez tény.

De.

Ha már a baloldali média ringlispílt épít egy jól sikerült mondat köré, ne kerülje el a figyelmét az se, hogy Kósa Lajos, mint már oly sokszor, most is belezavarodott ezen magvas gondolatok interpretálásába.

"Muszáj ezt csinálni, mert a tanárokon, a minőségellenőrzésen, a minőségbiztosításon, a követelményeken múlik az, hogy egyébként a gyerekek hogyan fognak teljesíteni, mert amúgy a jó gyerekek, ha ütik őket, jól teljesítenek, de e legtehetségesebb gyerek is, ha nem fogják a kezét, akkor elkallódik, elvész"

- mondotta Kósa Lajos a debreceni Tóth Árpád gimnázium tanévnyitóján több száz tanuló, számtalan pedagógus, valamint a média képviselőinek jelenlétében, de vajon a sokadalomból hányan bírták a beszéd hatására Kósa Lajos erkölcsi magaslatait elérni és a büszke városatya kimondott szavaiba belelátni a valódi, az eleve elrendelt szavakat:

"Muszáj ezt csinálni, mert a tanárokon, a minőségellenőrzésen, a minőségbiztosításon, a követelményeken múlik az, hogy egyébként a gyerekek hogyan fognak teljesíteni, mert amúgy a ROSSZ gyerekek, ha ütik őket, jól teljesítenek, de e legtehetségesebb gyerek is, ha nem fogják a kezét, akkor elkallódik, elvész"

A csodálatos beszéd lényegén ez az apró baki természetesen nem változtat semmit. Elgondolkodtató talán csak az, hogy elhangzása óta hányszor írták le ezt a mondatot a gyanú teljes hiányában. A gyanú, miszerint nem csak a mondat jelentése, szóhasználata, stílusa elfogadhatatlan, de Kósa Lajosnak még elmondania sem sikerült ezt a baromságot.

Ahogyan a szemünk láttára épül föl az amerikai katonai intervenció Szíria ellen, talán érdemes szemügyre venni a casus belli megalapozottságát, amellyel szemben az Egyesült-Államok esetében, korábbi tapasztalataink miatt sem árt az éberség.

1 – Amiről a videófelvételek tanúskodnak az micsoda?

A videófelvételeket több szakértő is vizsgálta, ilyen módon igazán megalapozottan nyilatkozni persze nem lehet, és mi magunk sem tudunk egy szakkérdésben állást foglalni. Az ott tartózkodó UN küldöttség is legfeljebb a gyilkos fegyvert fogja tudja felmutatni, az elkövetőt nem. De nyugati szakértők kételyt ébresztő megállapításai szerint:

A mérgezés nem lehetett olyan koncentrációban jelen, amely katonai felhasználású ideggázra utalna. Abban az esetben ugyanis az orvosok, segítők és a felvételeket készítők mind súlyosan mérgeződtek volna védőruha hiányában. A katonai felhasználású ideggáz ugyanis a sérültek bőrén és ruháján hátramaradva súlyosan mérgez, sérülteket és áldozatokat ilyen esetben csak NBC ruházatban lehet megközelíteni, amit azonban a felvételeken senki nem visel és mégis tünetmentes.

A felvételeken látott tünetek nem állnak össze egy kórképpé, a mustár, vagy a VX és szarin ideggázok ártalmaira nem jellemző a fulladozás és a nehézkes levegővétel, nem látszik a pontszerű pupilla sem, amely  központi idegrendszert támadó gázok kísérője.

A felvételek elemzéséből számukra az következett, hogy nem katonai felhasználású vegyi anyaggal történt a támadás - nem olyannal amivel Assad rendelkezik. Lehetséges, hogy ipari vegyianyag szabadult ki a harcok következtében, vagy házilag előállított vegyi fegyvert vetettek be, amely csak kis mennyiségben tartalmazhatott valamilyen katonai raktárból zsákmányolt hatóanyagot.

2- Ha történt vegyi támadás annak ki a legvalószínűbb elkövetője?

Arra nincs bizonyíték, hogy az Assad rezsim bármikor bevetett volna ilyen fegyvereket, ellenben többször kijelentette, hogy ilyet nem tervez, a mostani támadást is tagadta, hogy ő vitte volna végbe.

A felkelők azonban, már vetettek be a polgárháborúban ilyet 2013 márciusában, minderről akkor Carla del Ponte is beszélt, az Egyesült-Államok  abban az esetben is a kormányt tette felelőssé.

A felkelők augusztus 23-án ugyanakkor már fenyegettek vegyi fegyverek bevetésével, miközben olyan videó is forgalomban van, amin barkácstechnológiával elkészített, vegyi fegyvert célba juttató eszközök működését demonstrálják a felkelők.

3- Kinek állt érdekében?

Assad folyamatosan teret nyert, a felkelők szorultak vissza, semmilyen szükség nem indokolt egy ilyen támadást. Azt is köztudott volt, Obama deklarálta, hogy a tömegpusztító fegyverek bevetése az a „vörös vonal”, amelyet amerikai katonai beavatkozás követ. A felkelők viszont egyre roszabb helyzetben vannak, nekik kapóra jön az amerikai légicsapás, amely időhöz juttatja őket, amíg a légicsapások miatt Assad csapatai elrejtőznek, fő vezetési pontokat kiürítenek, és valamennyire (bár a támadások nem lehetnek nagy volumenűek) az ország katonai infrastruktúrája is pusztul.

Az ideggáztámadás minden előnye a felkelőknél van, míg minden hátránya Assadnál. Az ésszerűség és a logika amellett szól, hogy ezt a támadást nem Assadék követték el.

Disclaimer: Attól, hogy az amerikai imperializmus nem igazolt beavatkozása ellen szót emelünk, nem pártfogolunk egy hidegvérű diktátort sem, sem rendszerét, sem orosz szövetségesét.

„Kívánunk nektek sok szabadságot, mi rendben vagyunk.”

kiáltotta a mikrofonba némi éllel a quimbys Kiss Tibi a Tranzit Fesztivál közönségének. Ebben a mondatban tökéletesen összefoglalódott mindaz, ami hiányérzetem volt a három napos kőszegi tartózkodásom alatt. Fesztivál a határon mondja a szlogen, és tény, hogy semmilyen szempontból nem lépett át semmilyen határt az esemény. Szívesen írnám azt, hogy fiatalos polgári hangulatban lebegett a feszt, de viszonyítás kérdése, hogy kinek mi a polgári. A magam részéről sokkal inkább fogalmaznék úgy, hogy ifjúfideszesek által elképzelt polgárias hangulat határozta meg Kőszeget néhány napig.

Az ingre elölről lazán masnira kötött pulcsi hangulata visszaadhatatlan. Nos, az itt volt dögivel. A menőbbek csak az egyik vállukon dobták át, és sréhen, féloldalasan kötötték meg mellkasuk előtt kvázi lázadó módon, ám kb itt ki is fújt az innovatív forradalmi hevület a külcsínyt tekintve. Ideológiai szempontból sajnos még ennyire sem volt heterogén a közönség.

Legalábbis azokkal a fesztlátogatókkal, akikkel beszélgetésbe elegyedtem, egyértelműen átjött a mély és megingathatatlan hit a Fideszben. Ami egyáltalán nem baj, sőt, egy politikai irányzat összejövetelén így is kell lennie, ám döbbenetes volt megtapasztalni, hogy az elkötelezettségnek nagyrészt törzsi okai és hátterei vannak, átgondolt és valós meggyőződés zéró. Például minden releváns érv ellenére, a rezsicsökkentés egyértelmű és 100 százalékos támogatása dermesztően hatott. Viszont kétségtelen tény, hogy nagyon udvarias és kedves volt mindenki mindenkivel. Csak zárójelben (ahogy az így volt Kapolcson és Ozorán is, valamiért a Tranziton mégsem volt nagyfokú rendőri jelenlét, mint az előbb említett két másik szintén nagyon békés fesztiválon - fura)

A szenteltvizet és a marihuánát

A Tranzit egyértelmű erőssége, hogy teret ad a társadalmi párbeszédnek. Talán sehol az országban nincs esély arra, hogy valós viták legyenek pártok erős emberei között. Nyilván lenne lehetősége erre a közszolgálati tévének, ha nem aljasodtak volna le egy kitartott ribanc szintjére, a Tranzit igyekszik betölteni az űrt a maga részéről. Mégpedig jól. Kiváló politikusi konstellációk, minőségi moderáció, jó témafelvetések. Kifejezetten üdítő volt például a Rogán-Schiffer összecsapás, ahol nagyjából kiderült, hogy melyikük rendelkezik államférfiúi tulajdonságokkal és ki egy szoláriumozott karrierista. A kontraszt annyira éles volt, hogy a végén Schiffer kapta a vastapsot, mikor rázúdította a számonkérő érveket Rogánra, aki csak annyit tudott kinyögni, hogy rezsicsökkentés.

Csakhogy némileg rávilágítsunk a különbségre:
Schiffer: „A kormányzati propaganda hadjárat árnyékában sikerült egy olyan neoliberális gazdasági programot végrehajtani, ami Bokros Lajosnak is dicsőségére vált volna.”
Rogán: „ Az LMP már az Auditól és a Mercedestől is szeretne függetlenné válni, de mi ebben nem fogjuk őket követni.”

Kétségünk sincs azzal kapcsolatban, hogy Rogán nem fog rugalmasan elszakadni az említett autómárkáktól.

Most múlik pontosan

A zenei felhozatal több mint fura volt. Sokkal inkább várta az ember, hogy innovatívabb, átgondoltabb és üzenetjellegűbb legyen. Ehelyett a közönség kapott egy mainstream pakkot, Csíkkal, Quimbyvel és Magna Cum Laudé-vel. Kétségtelen, hogy közülük a Quimby adott igazán zseniális koncertet. Egyfelől kicsit széttrollkodták a feszt hangulatát a tökösségükkel, másrészt a szinte tökéletes produkció varázslatos fless volt. A Csík fáradtnak tűnt, a Magna meg rejtélynek, hogy ki a fene pörög ezekre. Nagyon jó volt a népzenei karaoke és a táncház péntek este. Igazi volt, közös énekléssel. Nagyjából ez lett volna az az irány, amit látatlanban vártunk volna a Tranzittól. Sajnos, ez a valódiság csupán néhány órára tört be Kőszegre, a maradék időt kitöltötte a bármely egyéb fesztiválra is egyre inkább jellemző plázásított egyenfeszt hangulat.

Míg hánysz én tartom a fejed

Összességében elmondható, hogy érdemes volt beleszimatolni ennek a szubkultúrának az ünnepébe. Hasznos tapasztalat volt, és információkat tudtunk meg, hogy mi várhat az országra, ha hagyjuk, hogy a Fidesz-közeli fiatalság határozza meg a jövőt. Első blikkre azt mondanám, hogy ezt semmiképpen se hagyjuk! Túl unalmas, túl semmilyen, túl szervilis, túl egyen. Helye van a magyar közéletben, tud hozzáadott értékeket is teremteni, de nagy dózisban igen veszélyes. Mondom ezt abból az álláspontból, hogy minden bizonnyal egy MSZP közeli fesztivált ennél durvább szavakkal jellemeztem volna. Szekértáborok SUCKS! – lehetne összefoglalni röviden a lényeget!

Ez volt a nyár utolsó hétvégéje, a balatoni szezon vége. Nyilván sokakban felfrissült az élmény: a magyar tengerre tömegközlekedéssel lejutni rémálom. A vonat koszos, büdös, késik, meleg van, nincs rajta légkondi, se wifi. És persze rettenetesen lassú. Busz nincs. Autóval pedig 1,5 óra alatt lehet leérni, délen végig autópálya van, északon Balatonfűzfőig van meg az elkerülő. Aki teheti, nyilván az autót választja. A vonat mellett (ne értsük félre: a jelenlegi állapotú vonat mellett) szóló egyetlen tényleges érv az, hogy környezetbarát. Ez leginkább az elszállított utasok száma miatt igaz, ugyanis az északi parton még felsővezeték sincs:

Be kell vallanom, hogy meglehetős fenntartásokkal ültem le megnézni az Alföldi rendezte István, a Királyt. Tartottam tőle, hogy öncélú és szenzációhajhász látványelemekkel fogja teletűzdelni az előadást, hadd pukkadozzon az a polgár. Abban sem voltam teljesen biztos, hogy lesz-e kellő alázat a rendezőben, hogy ne használja fel a darabot saját politikai véleménye artikulálására és ne legyen tele aktuális közéleti utalásokkal. Szerencsére csak néha jelent meg némi orális szexre való utalás, az „unoma” rész pedig igen demagóg módon fejezte ki a közélet iránti általános undort, ami nem volt jó húzás.

Az viszont teljesen egyértelmű volt a legelejétől kezdve, hogy ez az István a Király teljesen más, mint a 30 éve bemutatott. Míg elődje egy magas minőségben elénekelt, zeneileg tökéletes előadás volt, addig a mostani a szereplők belső lelki vívódására helyezte a hangsúlyt, feláldozva a zenei élményt is ennek oltárán.

Mégpedig parádés módon. Hazudott-e a darabban Alföldi? Hát, nem. Az történt, hogy István belesodródott a nyugati kereszténység bűvkörébe, hogy beillessze egyfajta européer hangulatba az országot? Igen. Kért-e német segítséget ehhez? Igen. Erőszakkal ráerőltette-e az országra ezt az elképzelését? Igen. Tűzzel-vassal kiirtotta-e a magyarság kulturális hagyományait a cél érdekében? Igen. Akkor pedig miről beszélünk? Magyarugarozott-e István az adott történelmi szituációban, és szervilisen akart-e megfelelni az aktuális trendeknek? Igen. A 2013-as István, a Király, ezt mutatta meg precíz és kínos pontossággal.

Nyilván, ez nem tetszhet mindenkinek. Nekik szólt a három évtizeddel ezelőtt bemutatott darab. A mostani viszont sokkal inkább az igazságot mutatta be. Akiknek ez nem tetszik, mondhatják, hogy az István, a Király nemzeti örökségünkké nemesedett, és az volt benne a jó, hogy nem volt megosztó. Ez viszont az. De hát nem az Alföldi-féle előadás a megosztó, hanem a mű lényege megosztó.

Azok a finom vonalvezetések, melyekkel operált a rendező, egyértelműen mutatták meg végig az ok okozati összefüggéseket. Ahogy például Koppány és hívei lemészárlása után a nép megtört, és együtt énekelte az Istvánt éltető betétdalt. Nekem tisztán az 56-os forradalom utáni első hivatalos ünnepség jutott eszembe, ahol soha nem látott tömegek hajbókoltak a felvonulási téren a komcsiknak. Vagy a himnusz a végén, aminek eléneklése tökéletes válasz volt arra, hogy miért vált ilyen szomorúvá az, mint előadásmódjával, mint a szövegével.

Már előzetesen lehetett olvasni, hogy Alföldi kvázi leorbánozta Istvánt. A nagy fenéket, ezt csak az látja bele, aki ezt akarja belelátni. Lehet, hogy kínos szembesülni azzal, ha egyértelműen bemutatja egy előadás, hogy miként fonódik össze az állam a vallással és az erőszakszervekkel, de hát mit lehet csinálni, ha ezek tények. István korában ugyanúgy, ahogy később is. Talán mindenkinek megvan az a kép, amikor a hatalom elküld egy hadsereget a halálba, míg egy ájtatos pap megáldja szerencsétleneket. Tessék visszaemlékezni, ez bizony így szokott lenni.

Nekem Stohl választása Koppány szerepére nem tetszett, nem volt elég erős a színész erre a szerepre. Ezen felől viszont csillagos 10 pont az előadásnak. Köszönöm, hogy az István, a Király végre betöltötte azt a szerepet az életemben, amire mindig is vártam.

A Fent és Lent blog Dr. Bibó című sorozata jelentkezik. Kígyónak lábsó, magyaroknak offshore. Negyedik rész.


- Na, mondják, gyerekek! Miért jöttek? - tért a tárgyra lendületesen Dr. Bibó legutóbbi látogatásunkkor.

- Az érdekel minket nagyon, hogy mi lesz Egyiptomban. Mikor lesz végre stabil rendszer? És hogy fog majd az kinézni?
- Köszönöm a kérdést. Jólesik, hogy olyan képességet is belém látnak, amivel nem csak, hogy én nem rendelkezem, de igazából senki sem. Ilyen ügyben társadalomtudományilag megalapozott előrejelzést nem igazán lehet tenni. Elcsépelt párhuzamot fogok hozni ennek bemutatására, de olyan jól írta meg a Beissinger, hogy a maguk olvasói is találhatnak benne értéket. Szóval van ez a nagy és rengeteg adatot feldolgozó kék könyve a Beissingernek a szovjet állam bukásáról, amiben az a vicces, hogy grandiózusságával tulajdonképpen emlékeztet is a szoc-reálra. A különbség az, hogy a szovjet építményekkel ellentétben ez a mű szép, és "működik". - Dr. Bibó ezen a ponton természetesen odasétált a könyvespolcához, és leemelte róla a kötetet. 
- Na, és ezzel a sztorival indul a könyv: 

Salha Omár írása

Ebben a Bajnaiban egy (másodosztályú) Orbánviktor veszett el. Mond jó nagyokat, szép kereket, amikor meg kormányon van, mindez hirtelen kimegy a fejéből, aztán meg ellenzékből az megy ki a fejéből, ami kormányon volt benne. És így tovább.

Olyan is van, hogy nem jut eszébe semmi társadalmi kérdésekről, mert a politika-üzlet minden energiáját leköti, de ilyenkor sem ijed meg, és bátran nyúl mások ötleteihez. Miután a múlt héten a Negyedik Köztársaság Mozgalom követelte, hogy a politikusok ne kaphassanak nyugdíjat és fizetést egyszerre, ha már ezt a többi állami alkalmazottnak megtiltották, valahogyan ez jutott eszébe Bajnaiék összetett nevű pártjának is. Most ezt javasolják.

Na de hol itt a hiba? Most lehetne egy jó kis összefogás, ahol mindenki egy képen mosolyog és ugyanazt akarja. Várjunk, ugyanazt akarja? Biztosan azt akarja ez a Gordon, hogy a politikusok ugyanolyan alapon juthassanak állami juttatásokhoz, nyugdíjhoz, mint más állami alkalmazottak? Ha az emberek politikai emlékezete valóban csak három hónapig működne, ahogy a városi legenda tartja, akkor akár el is lehetne ezt hinni.

Az internet idejében azonban az emlékezet már ott van mindenhol, könnyen utolér. És az internet azt mondja, hogy a jóságos szakértő egy éves rövid kormányzása alatt épp, hogy nem ezért dolgozott. Sőt, dicsőséges szakértése egyik utolsó intézkedéseként bevezette, hogy az országgyűlési képviselők hamarabb és kedvezőbb feltételekkel mehessenek nyugdíjba mint az átlagpolgárok. Ezt persze a transzparens és jó kormányzás feltétlen híve nem vállalta nyíltan, hanem a Fidesz jelenlegi gyakorlatához hasonlóan a 2010-es költségvetést előkészítő salátatörvény egyik mondatába rejtve fogadtatta el. Taps! Olyan jól sikerült, hogy a közvélemény csak egy évvel később szerzett róla tudomást.

Az, hogy Bajnaiék arra sem vették a fáradságot, hogy legalább egy kamu indoklást fűzzenek ahhoz, miért vezetik be a korkedvezményes nyugdíjat a politikusoknak, már csak hab a tortán. Az intézkedés indoka ugyanis világos: a 8 év ámokfutásában mindent megszavazó, biztosan bukó pártkatonákat ki kellett fizetni valahogyan, egy jó kedvezményes nyugdíj pedig nem drága. Közpénzből.

Persze ez nem meglepő. Akik abból élnek, hogy a politikai hatalmukból pénzt csinálnak és azt ismét politikai hatalomba fektetik, azoknak arra kell a szavazat, hogy ezt a játékot tovább űzhessék. Ez viszont nem politika, ez oligarchabiznisz, és ez az, ami foglyul ejtette Magyarországot. A cél ezért  nem az, hogy földesurat cseréljünk, hanem, hogy valódi köztársaság, részvételi demokrácia legyünk, ahol mi irányítjuk a képviselőinket és nem ők uralkodnak felettünk.

Különben mindig az lesz, hogy mondanak jó nagyokat, szép kereket, amikor meg kormányon vannak, mindez hirtelen kimegy a fejükből, aztán meg ellenzékből az megy ki a fejükből, ami kormányon volt benne. És így tovább.

Most már tényleg eljutottunk arra a pontra, amikor megálljt kell parancsolni a megalomán kormányzati agymenésnek. Nagyon rossz irány, amennyiben az állam a lelkekre akar állandó nyomást helyezni. Ismerjük ezt a hangulatot a rendszerváltás előttről. Magunk mindig tartózkodtunk diktatorikus jelzőkkel illetni az Orbán-kormány intézkedéseit, óvatosan fogalmazva inkább a jogállam kereteinek tudatos leépítéséről szóltunk.

Nem tudni miért, de nálam egy talán nem is olyan fajsúlyos hír szólaltatta meg a vészharangot, hogy itt mégis többről van szó. Szeptemberben lép hatályba egy törvénymódosítás a nagyszerű Pintér Sándor nevével fémjelezve, melyben az áll, hogy ha a közmunkás privát szférájában nincs rendben a kiskert vagy kerítés előtti rész, vagy a lakás belseje, akkor egyszerűen ki kell rúgni.

Bazmeg, közmunkásnak lenni nem alamizsna. Ezek az emberek napi 8 órát dolgoznak, mégpedig havi 49 ezer forintért. Ezek az emberek nem társadalmon kívüliek. Hogyan képzeli magáról egy magát demokratának gondoló politikus, hogy megteheti, hogy ilyetén módon kategorizáljon állampolgárokat?!

Az egyik olvasata a dolognak az, hogy a közmunkásra a jelenlegi hatalom másodrendű polgárként tekint, olyan rabszolgaként, akinek kevesebb joga van, mint egy „normális” embernek, dolgozónak. Csak így magyarázható, hogy csak őket lehet ellenőrizgetni, a közszférában dolgozókat pedig például nem. Mondjuk félő, hogy most csap a fejéhez valamely minisztériumi főfasz, és várhatóan hamarosan kiterjed szélesebb társadalmi rétegekre a rendelkezés. Természetesen a morális északra hivatkozva.

Másrészt, ha valami gránitba ágyazza a középkori hűbéri viszonyokat, akkor az pont az ilyen szabályozás. Képzeljük el a gyakorlatban a dolgot: a helyi kiskirály amúgy is kényére-kedvére dolgoztatja a közmunkásokat, de ezentúl simán megfenyegetheti őket, hogy „úgy látom, nem elég tiszta a kerted.”

Kíváncsi vagyok, a 2010-es fideszes szavazók közül hányan gondolták, hogy ilyen országban akarnak élni, csak remélni tudom, hogy kevesen. Arról nem is beszélve, hogy milyen jogon megy be bárki egy magyar állampolgár lakásába, hogy ellenőrizzen ott bármit. Szégyen és gyalázat!

Posztunkban a ČKD Praha Tatra villamosgyárat, és az általuk gyártott legelterjedtebb, ma is közlekedő villamosokat mutatjuk be. A gyár a KGST szinte minden országába adott el villamosokat: Nálunk is megtalálhatók Budapest, Miskolc és Szeged utcáin, majdnem minden szomszédos országunkban, a volt Szovjetunióban és NDK-ban, de Észak-Koreában, és a Fülöp-szigeteken is.

Ex-német Tatra T4 Nagyváradon (A T4 a T3 keskenyebb kocsiszekrényű változata)