(Filippov Gábor Facebook-bejegyzésének átvétele, a szerző engedélyével)

Szóval azt gondoltam, hogy érdemes a háborgás előtt várni három napot, mert hátha csak lassúak, nehezen mozdulnak. De most már tényleg iszonyatosan kínos, hogy a világ egyik legnagyobb, nem mellékesen magyar rendezőjének a halála semmit nem mozdított meg sem a kormányzati, sem az államfői kommunikáció tekervényeiben. Ez nem politikai taktika, mert ezzel szavazatot szerezni nem lehet, hanem kútmélyi kisstílűség és kulturálatlanság, ami miatt én szégyellem magam azok helyett, akik úgysem fogják.

sell

Iksznek a kezének úszott egy sellő Akarattyán. Jajj most megláttam magamban a fantáziát! - sóhajtott de nem volt rest mitévő lenni, kitörölte az agyából a nemodaillő eseményt.

sárk

Buborékok szaladtak ki egy ember cigarettájából és tréfásan csillogtak a napfényben. Meg merem-e őket pukkasztani, gondolkozott Karcsika a sárkányos anorákjában. Nem merem - határozott saját bátorsága felől, majd gyorsan elfeledte a nem szokásos látványt.

gyuszi

Taxis gyuszi fölnézett az újságjából, hogy szemügyre vegye, amit nem tudta, hogy jól lát-e: A szőke nő, amely(amelyik) taxija felé tartott, nem lépegetett, hanem simán gurult, viszont a húzós bőröndjét a kezében mintha négy szapora láb hajtotta volna. Meg mernék-e erre esküdni? Kérdezte magától és az esti sörre gondolt. Hát megesküdni nem mernék – és elhessegette a látványt.

kerény

Tanácsos és Tanácstalan át-ital-szívó versenyt rendeznek, gatyában. Csak úgy sertepertélne körülöttük a sok néző. De nem ám, hogy versenyeztek, még nyerni is fognak, toldaná egyik szavát a másikba, a narrátor, a Rákay Fülöp. Amikor már tök erősek volnának, akkor elpattanna az egyik kapilláris és az át-ital-szívó verseny kiadós technikai nehézségbe ütközne. Gondolta el gondolatát Kerényi Imre, de éretlennek ítélte a bréjnsztormot és belegyűrte magát a papírkosárba.

Mintegy 5-600 vettek részt a Ne PAKSolják el a jövőnket! elnevezésű, civilek által szervezett tüntetésen a József Nádor téren, a Nemzetgazdasági Minisztérium előtt. Az ügy súlyához képest nagyon kevés ember vett részt az eseményen, ha azt vesszük, hogy az oroszokra rábízott atomerőmű építését még a gyerekeink, sőt unokáink is fizetni fogják. Talán, ha úgy hirdették volna meg a demonstrációt, hogy a 3000 milliárd forintot, amibe kerül majd az atom, azt egyenlő arányban szétosztjuk a megjelentek között, akkor többeknek leesett volna, hogy Orbánék mekkora összeget terveznek kilopni az emberek zsebéből.

"Megbűnhődte már e nép a' múltat 's jövendőt!" - nem akarok úgy tenni, mintha egyáltalán nem érteném, hogy mit jelent ez a sor a himnuszunkban, de néha komoly kételyeim vannak. Egyrészt mert az is kérdéses, hogy valóban megbűnhődtük-e a múltat. Jó, lehet, hogy azt igen, mert néha kifejezetten úgy tűnik, mintha Magyarország büntiben lenne. De a jövendőt, kérem? Hát hogy lehetett ennyire biztos a dolgában Ferenc? Mármint Kölcsey. Annyira göröngyösnek tűnt az út 1823-ban a visszapillantóba nézve, hogy úgy gondolta, bármit csinálunk is a jövőben, az legföljebb idegenrendészeti kérdés lehet?

Pedig mennyi minden történt azóta. Trianon plusz ultra. Világ- és rezsiháborúk, véres diktatúrák és elmúltnyolcévek követték egymást ebben a 191 esztendőben.

A 19. században még akadtak kreatív válaszok is arra a kérdésre, vajh’ miért tép minket az a fránya balsors oly rég’... turáni átok stb.

Vezetőink nagy része manapság inkább az egyszerűségre törekszik, amikor a balsors forrását keresi: mások tehetnek róla. És ez egy roppant népszerű válasz, mert könnyű benne hinni. Nagymagyarország-matricás Suzukik tulajdonosainak százai-ezerei gondolkodnak így, de a jelek szerint Magyarország kormányának az a hivatalos álláspontja – legyen szó Trianonról vagy párszázezer honfitársunk meggyilkolásáról –, hogy mi kisangyalként szenvedtük el, ahogy megerőszakol minket a történelem. Épp itt az ideje hát a bosszúnak, most elkapjuk a kis ribancot.

Ezek után jobb érzéssel lehet hozzáfogni az új rendszer felépítéséhez. Nem tudom, hogy kormánykörökben mennyire menő Orwellt olvasni, de valaki vagy átlapozta az 1984-et, vagy mázlijuk volt és ráhibáztak... igen, aki uralja a múltat, az uralja a jövőt is; aki uralja a jelent, az uralja a múltat is. 

 A hazai véleményformálók jelentős része egymástól függetlenül kezeli a középosztály felemelkedésének kérdését a szegénység terjedésétől. Mintha az egyik kialakulása kizárná a másikat, vagy mintha a gazdasági döntéshozóknak csak a kettő (jó és rossz) közül kellene választaniuk. Valójában ugyanannak a folyamatnak a párhuzamos következménye a szűk rétegeket érintő polgárosodás és a tömegek társadalmi leszakadása. A „kettős erő” a történelem különböző szakaszaiban és különböző függőségű térségekben eltérő módon hatott, ám a magyar eset ezek közül az egyik legtanulságosabb.

Gerőcs Tamás írása

Valójában maga a polgárosodás folyamata állítja be a függőséget a nemzetközi hierarchiában, mert adósság felhalmozásával, egyensúlytalan és átmeneti növekedéssel jár. Ennek hajtóereje az expanzióban lévő polgári osztály fogyasztási erejének bővülése. A függőségbe vezető folyamatot legjobban a folyó fizetési mérleg alakulásában, illetve az adósságállomány változásában lehet nyomon követni.

A függésben lévő félperiférián a társadalmi szerkezetváltásokat a polgárosodás folyamatainak ellentétes irányú mozgásai ciklusokban határozzák meg. Ezek a mozgások egyben a függőség fokozatait is megjelenítik.

A polgárosodás szakaszaiban (például a 70-es és 80-as években) az adósság látványosan nő. Akut folyó fizetési hiányok alakulnak ki, mivel a robusztus belső fogyasztást a félperiférián kívülről finanszírozzák. A polgárosítás folyamata ugyanakkor nem tud tartóssá válni, és csak a társadalom egy meghatározott arányú részéig terjed ki.

A polgárosodás akkor ér véget, amikor a külső finanszírozást- annak fenntarthatatlanná válása miatt - megvonják. Mindez adósságcsapdában és kezelhetetlen költségvetési folyamatokban, deviza- és árfolyamválságokban is testet ölt.

Budapest részesedése az ország GDP-jéből 40%-os, miközben a népességéből csak 17%, az agglomerációt is belevéve 25%. 10-ből 4 Ft Budapesten termelődik, és minden negyedik magyar budapesti vagy oda jár dolgozni. A túlsúlyt erősíti az országban kialakított centrális közlekedési hálózat: majd' minden főút- és vasútvonal valamelyik végpontja Budapest. A következőkben annak járunk utána, hogy miért alakulhatott ki ez a helyzet, és hogy ez magyar sajátosság-e, vagy máshol is így van.

Magyar városok és vonzáskörzeteik

pite írása

Ukrajnában válság van. A novemberi tüntetéseket még lelkesen fogadtam, hisz végre történt valami, végre láthatóvá vált az, amire tudton lehetett számítani legalább fél éve – a Társulási Szerződés döntést kíván, nem lehett tovább libikókázni. A kormány két éves, semmittevő, de európai iránnyal hitegető politikájának csődje és a visszatérés a biztonságot adó putyini anyaméhbe az utcára hívta az embereket, akik már-már elhitték, hogy nem csak Vitalij Klicsko utazhat vízum nélkül Németországba. Mára az ukrán kék-sárga és az EU-zászlók megfogyatkoztak a Majdanon, helyettük fekete füst, barikádok, kiégett buszok, utcakövek és hó. A pro-Európai Unió és kontra-Oroszország vezette Vámunió-szólamok átalakultak, Janukovics a hatalomról való lemondást, a tiltakozások a hatalomban maradását tartják elképzelhetetlennek.

A Fent és Lent irodalmi rovata jelentkezik

Borbáth Péter: Radikális mellérendelés

Ha ő csinálja, veszteget, ha én, csak lobbizok,
ha ő csinál, adócsalás, ha én, az kiskapuk,
ha én, előzetes tudás, ha ők, fasisztaság,
ha ő csinálja, diktatúr, ha én, az rendrakás
ha én, az megemlékezés, ha ő, az nyílt terror
az ő te vagy, te én vagyok, rég nem vagyunk sehol.

A polmarketing vegykonyhája nem a lényegről szól, így ez a poszt sem. Nem arról szól tehát, hogy érdemes e nekünk egy import- és hiteligényes nukleáris technológiát beszerezni, emelkedő nukleáris és zuhanó megújuló energia árak mellett (nem érdemes).

A legyőzhetetlen Fidesz éppen úgy legyőzhetetlen, mint a legyőzhetetlen nagynémet birodalmi Wehrmacht. Ha végre legyőződik, akkor csúnyán taknyol.

Persze tudni kell taknyoltatni. A saját fegyverét fordítani ellene, saját magával megásatni a saját sírgödrét, a saját Lugerét szorítani a tarkójához. Ehhez a delikát módszerhez kevesen értenek. Gyurcsány például értett hozzá.

A Fidesz „szabadságharcát” nem lehet retorikailag lenyomni egy újgyarmatosító EU-párti dumával. A Fideszt nem lehet középről és nem lehet már balról sem (rezsicsökkentés) előzni.

Ahogy azt rebesgették - vagy fideszes politikusok néhol elszólták magukat -, Áder János köztársasági elnök és szuverén gondolkodó bejelentette, hogy április 6-án tartjuk az országgyűlési választásokat.

Mielőtt a szekértáborok adrenalinsokkos állapotba taszítanák az országot, érdemesnek tartjuk megjegyezni, hogy ez a választás nem fogja eldönteni Magyarország jövőjét. Mert az lesz, hogy vagy a demokráciát sajátosan értékelő Fidesz, vagy a már megbukott összefogósdiak fogják adni az új kormányt. Egyik rosszabb lesz, mint a másik.

Izguljanak a rajongóik, hogy nehogy a másik patás ördög nyerjen. Részünkről nem leszünk megnyugodva, akkor sem, ha Semjén Zsoltnak hívják a miniszterelnök helyettest, de akkor sem, ha Gyurcsány Ferencnek.

A választás egyetlen tétje az lesz, hogy parlamenti képviselethez jutnak-e rendszerkritikus, ámde nem szélsőséges pártok, elérik-e az 5 százalékos bejutási küszöböt. Mert ha nem, akkor minden egyes magyar állampolgárnak szembesülnie kell az új Parlament alakuló ülésén azzal, hogy három erőcsoport fogja megmondani négy éven keresztül, hogy mi lesz itt. Az orbáni Fidesz, a gyurcsányi összefogósdiak és a szélsőséges Jobbik. Tényleg ezt akarjuk?