Immár 10 hónapja az SZDSZ nélkül tengetjük napjainkat, érdemes számba venni azokat a pontokat, miért is jó ez nekünk, és miért nem sajnáljuk egyáltalán, hogy a történelem egy olyan helyére kerültek, ami igazán méltó hozzájuk.

1., A rendszerváltás elárulása. A 80-as évek végén az új pártok megalakulásakor az SZDSZ használta a legradikálisabban a kommunista ellenes retorikát. Már 94-ben meg kellett tapasztalnunk, és már akkor illő lett volna tanulni belőle, nagyon oda kell figyelni, hogy a szavak és a tettek harmóniában legyenek egymással. Ugyanis szavakban az előző rendszert teljesen elutasító SZDSZ, koalícióra lépett a diktatúra utódpártjával.

Egyre gyakrabban merül fel a Budapesten, hogy a kerületi önkormányzatoknak túl nagy a befolyása, nem tud tőlük működni a város, nem lehet megvalósítani nagyobb és komplexebb beruházásokat, mert pitiáner politikai érdekek miatt megfúrják a helyi vezetők. Szükség lenne az önkormányzati törvény mielőbbi megváltoztatására, hogy ezek a kiskirályságok megszűnjenek. Fényes jövő elé nézünk: valakik újra beleírták ezeket a problémákat egy a város jövőjéről szóló hivatalos vitairatba. Budapest jövőképének meghatározása most nem a városházáról indult, hanem a politika oldaláról Szőcs Géza a kultúráért felelős káder államtitkár kezdeményezésére.

Ténymegállapítással kezdem: Magyarország nemzetközi sajtóbeli megítélése jelenleg szokatlanul rossz, nyugati hírneve alighanem korszakos mélyponton van.

Aki ezzel egyáltalán nem ért egyet és esetleg a szerzőt is szeretné érte elagyabugyálni, az már most kattinthat, mert a továbbiakban ennek hátterével fogok foglalkozni.

Tény, hogy Magyarország negatív átértékelése már jóval a Fidesz 2010-es hatalomátvétele és berendezkedése előtt elkezdődött. A szocialista kormányok idején az országnak nemzetközileg nagyra értékelt teljesítményei és feltűnő sikerei sem igen voltak. Emellett a Magyar Gárda erős asszociációkat hívott elő, és megjelenésének főleg vizuális ereje folytán évekig nemzetközi slágertéma tudott maradni. (Ha összeesküvésekben gondolkodnék, akkor nyilván tudnám azt is, hogy kik és miért futtatták fel ezt a magyarok lejáratására bőven alkalmas szervezetet, de sajnos nem.)

1989. február 27-én, 180 évvel azután, hogy Spanyolországtól függetlenek lettek, Venezuelában kitört egy másik harc.

Két héttel azután, hogy Carlos Andres Pérez-t újraválasztották, bevezette az IMF által diktált gazdasági csomagot, minden fájdalomcsillapítás nélkül. Ettől szabadárasak lettek az élelmiszerek, 30%-kal megnőttek a közművek és tömegközlekedés árai, és másnapi hatállyal 100%-kal megemelték az üzemanyag árát. Ezekre azért volt szükség, mert a közel 40 éve regnáló elit a hihetetlen olajbevételekből éppen csak a minimálisat költötte az ország strukturális karbantartására, és mikor az olajból már nem jött annyi bevétel, a helyzet tarthatatlanná vált. A nagyvárosok luxusa mellett "békés" és link nélkülözésben élő szegény többségnek az IMF gyógyírja fájdalmasabb volt magánál a betegségnél. Azon a reggelen, amikor a benzin és emiatt a buszjegyek árának váratlan megduplázódásával szembesültek a tömegek, kitört a lázadás. A lázadás Caracas egyik szatellitvárosában indult a buszok felgyújtásával, majd rövidesen átcsapott fosztogatásba.

A zavargás és a fosztogatás egész Caracasra kiterjedt, a rendőrség és a nemzeti gárda visszautasította a beavatkozást, a közrend felbomlott. A kormány a harmadik napon a "demokrácia védelmében" az utcára vezényelte a hadsereget, akik gátlástalan mészárlásba kezdtek.

A Budapesti Ügyvédi Kamara elnökhelyettesét eképpen vezeti föl ez a kedves társasági színes kiadvány, mint a TOP 100 ügyvéd egyikét:

"Nehéz volt annak idején bekerülni, de Dr. Bérczes Róbert márciusban lesz negyven éve, hogy a pályán van."

Annyira nehéz talán mégsem volt, mert dr. Bérczes Róbert mellékállása egyébként a Magyar Népköztársaság AB-103 számú szigorúan titkos tisztje volt.

Az érdemdús férfi gentlemanként pózol a Gentleman Magazinban, ahol egy-két úriemberhez illő kiválóságáról mégiscsak hallgat:

Rendfokozat: Százados (1989. 07. 01.)
Szolgálati hely, idő: BM BRFK III/III.-B Oszt., főoperatív tiszt, T-17 (1989. 07. 01.)
Nyugállomány (1990. 01. 31.)
Kitüntetés: KISZ Érdemérem (1980)

Mottója:

"A hivatás szabályait, gyakorlati tudást szeretnék átadni a fiatal generációnak."

Kíváncsian várjuk a Kamara, az ELTE és a BME álláspontját arról, hogy egy demokratikus jogállam jogásznemzedékét alkalmas-e oktatnia és kamarailag felügyelnie a nem-jogállami elnyomó államszocialista rend legsunyibb alrendszere kiszolgálójának.

Országértékelője óta Orbán az ősellenségnek, a „haladó” baloldalnak központi szavát, a „reformot” is szájára meri venni. Egyesek csalódottan megállapítják: a kormányváltás ellenére minden ugyanaz maradt. Mások örvendeznek: végre az van, amit az Oszkóék is akartak, csak későn.

Csak sajnos:

Ellentétben a ballib kárörvendő érveivel, ez nem azért van így, mert a „reform”-nak hívott költségvetési szempontú fogyasztásfegyelmezés (tehát lakosságfegyelmezés – tehát hatalmi megrendszabályozás) az egyetlen tudományosan igazolt és gazdaságilag járható út (főleg azért nem mert a közgazdaságtan nem természettudomány, hanem társadalomtudománynak álcázott politikai nyelv). És nem azért van ez így, mert Matolcsy bűvészmutatványai „tudománytalanok” és most visszatérünk a  közgazdaságtan alapigazságai szerinti kormányzáshoz.

Érezve alkotmányozási kísérletének legitimációs problémáit, a kormány úgy próbálja letudni a társadalmi részvételt, hogy postázott egy 12 pontos, ikszelgetős kérdőívet, amely őt jogilag nem kötelezi semmire. A hazája sorsáért felelős állampolgár ikszelgetéssel vehet részt a Fidesz alkotmányozási folyamatában.

Mi ezzel a baj?

A választást úgy nyerte meg a Fidesz, hogy a kampány során mélyen hallgatott arról, hogy új alkotmányt készül írni. (Emlékszünk valami hasonló sztorira 2006-ból?) Egyetlen párt kampányolt egy új alkotmány ígéretével, és az a Jobbik volt.

A fideszes politikusok mantrája, hogy tavasszal a választók egy új alkotmány elkészítésére adtak felhatalmazást nekik, egész egyszerűen nem igaz. Ahhoz erre először kérniük kellett volna azt a felhatalmazást.

De tegyük fel, hogy ami történt, az nem tudatos elhallgatás és a választók félrevezetése volt, hanem Orbánnak a két évtizedes politikai tapasztalatával és híres stratégiai érzékével tényleg csak a választások után jutott váratlanul eszébe, hogy by the way ő bizony egy új alkotmányt akar. Ez esetben lenne lehetőség arra, hogy az alkotmányozási folyamat intézményesen biztosított társadalmi részvétellel folyjék, majd az új alaptörvényt egy népszavazás hitelesítse.

Erről azonban szó sincsen.

Többször is foglalkoztunk már a blogon Verók István egykori terézvárosi polgármester tevékenységével, ezért nem mehetek el szó nélkül a legutóbbi fészbukos megnyilvánulása mellett.

A Tűzraktér nemrég (február 26-án 21:53-kor) kitette a Facebook-falára, hogy a VI. kerületi önkormányzat március 31-i hatállyal kiürítésre kötelezi az épületet, amelyben a Tűzraktér Alkotóháza működik. Hadd szögezzem le, hogy a dolgot fájlaljuk, az okokat nem tudjuk, de a mostani önkormányzat is ezennel kapott egy feketepontot.

Nehéz hosszú távra utat építeni. Költségesebb, mintha gyorsan, kevés munkával, az anyagot kispórolva csinálunk meg valamit. Ráadásul végig kell gondolni, megfelelő kivitelezési tervet készíteni, követni az esetleg nem is létező előírásokat. Érteni kell az útépítéshez. Kivéve persze, ha a jó üzlet, és nem az út készül hosszú távra.

A városban sok helyen feltűnik két jelenség, ami útépítés átgondolatlanságát jelzi: az egyik kocka/macskaköves utak felújításával, a másik a buszmegállókkal és buszöblökkel kapcsolatos. Alapvetően pozitívan állok hozzá a dolgokhoz, ráadásul nem is vagyok műszakilag túl képzett, tehát ha már nekem is feltűnik valami az utak minőségét illetően, ott biztos olyan gond van, amit a szakmai szemnek észre kell vennie. Valamiért nem teszi.

Létezik-e kínosabb dolog a magyar EU-s elnökség szempontjából, mint az új médiatörvény EU-s fogadtatása? Örömmel jelenthetjük, hogy az MTV által celebrált Halló Európa, itt Budapest! c. programsorozat zenei kínálatának sikerült mindent alulmúlnia. Nem lenne ezzel baj, ha nem a magyar EU-s elnökség hivatalos kísérő rendezvényéről lenne szó.