Az ember hölgyismerősei aggódva posztolják fácsén, hogy az egészségügyi tárca nem ad pénzt abortuszra, eközben az alkotmány tervezet - amely valamilyen KDNP-s házifeladat lehetett - alaptörvényi szinten rögzíti, hogy az emberi életet fogantatásától védjük. Melegházasság, abortusz, eutanázia, családi pótlék. Eközen demográfiai lejtőn Európa és benne külön síugrósáncon kis hazánk. A legrosszabb viták előtt állunk - és ismét fölkészületlenül. Generációnk a kocsmáiból kitántorogva ezen a rettenetes hajnalon, furcsa viták közepette ébred rá társadalmi és biológiai fölnőttségére. Smmi kétség: a biopolitikai háború új erőre kapva dúl, ráadásul olyan nyomorult érvkészlettel, amivel csak a tengerentúlon szoktak abortuszról, melegházasságról, evolúcióról és kreacionizmusról vitázni a mayflower derék kvéker leszármazottai. Nekünk azonban mindez nemcsak erkölcsi, esztétikai kérdés, mert a fennmaradás az igazi tétje.

Az emancipált, urbánus, önrendelkezését éppen a gyermekétől féltő női szerep is szépen tenyészik hazánkban, miközben a legdoktrinerebb őskatolikus álláspontnak is van politikai képviselete. Van esetleg más ezen kívül? Kié a gyerek? Mi a közösség és születendő tagjainak viszonya? Milyen szókészlettel érdemes ezt a vitát lefolytatni?

A poszt gerincét Torma Dani Blaha-cikke adja. Köszönet érte!

Felröppent a hír, hogy a Blaha Lujza téren szállodát és üzletközpontot építő befektető, az Ablon, átalakítaná a tér egy részét. Megjelent egy-két látványterv, amelyek szerint az átépítés nem éppen a kívánatos irányba terelné a Blaha Lujza tér fejlődését. A tér jelenleg teljesen el van hanyagolva, a forgalom hatalmas, de a gyalogos közlekedés problémás, az átkelések megoldatlanok és elavultak, a téren belüli közlekedési irányok egyáltalán nincsenek kiszolgálva. A Blaha jelenleg csak korlátozottan képes városi szerepének betöltésére. A tér elsősorban fő közlekedési irányok metszéspontja, s ebből következően találkozópont is, sokan itt találkoznak bulizás előtt. Pontosan úgy, ahogyan pár évtizede is a Nemzetinél, az óránál.

Pontosan 17 évvel ezelőtt, egy ugyanilyen vasárnap hunyt el a harmadik köztársaság első miniszterelnöke, Antall József. Az a vasárnap délután meghatározó élménnyé vált egy generáció számára, amely akkor még igen keveset tudott a politikáról: váratlanul és indoklás nélkül megszakították a Családi Mozidélután a Disney-vel műsorát, konrétan a Kacsamesék A gonosz bálna című epizódját.

Mivel akkoriban mindenki ugyanazt a csatornát nézte, nem túlzás azt mondani, hogy egy egész generáció ült döbbenten a tévék előtt, és bámult a sötét képernyőkre, ahol gyászzene ment, és még hosszú percekig nem mondták be, hogy egyáltalán mi van.

A megbocsáthatlan csak ezután következett: a reménykedő gyerekeknek a hétfői műsorismétkéskor az MTV különös kegyetlenséggel megismételte a félbeszakítást.

Így gyalogolt keresztül a politika a meséinken.

Azok számára, akik nem élték át, talán profánnak és kisszerűnek tűnik mindez, hiszen mégiscsak egy miniszterelnök halt meg, ráadásul más generációk meg bombák és tankok formájában ismerkedtek meg gyermekkorukban a politika hatalmával, számunkra ez mégis rendkívül erős generációs élmény marad.

Álljon hát itt egy válogatás az adáshoz írt youtube-os kommentekből, majd jöjjenek maguk a történelmi pillanatok:

Ahogy dagad a botrány a Wikileaks-en nyilvánosságra hozott diplomáciai jelentések körül, úgy erősödik a hangja azoknak, akik a szabadság földje elleni borzasztó támadást, vagy az államok működését ellehetetlenítő öncélú pusztítást látnak a dologban. Négy altípusba sorolhatók azok a barátaink, akik nem tudnak önfeledten örülni a szivárogtatásnak. Lássuk mit kezdhetünk velük, ha valahol összeakadunk velük. Útmutató netes anyázáshoz, kocsmai vitákhoz.

 

1. Aki eddig is mindenről tudott

Leginkább ünneprontók azok az embertársaink, akik flegma arccal nyilatkoztatják ki, hogy a dokumentumok nem tartalmaztak semmi újat, ezekkel minden újságolvasó ember eddig is tisztában volt. Tőlük mindenképpen próbáljuk megtudni, hogy eddig milyen újságokban tanulmányozták az olyan finomságokat, mint például hogy a Shell milyen durva mértékben szivárgott be a nigériai államba, és fizessünk elő mi is ezekre a lapokra.

Mondjuk el nekik, hogy kísértetiesen emlékeztetnek minket azokra a gyurcsányrelativizáló felebarátainkra, akik ugyanezt mantrázták az őszödi beszéd után: nem is hangzott el újdonság, aki újságot olvas, tudta, hogy így működik a politika, naiv-e vagy, hogy felháborodsz, blablabla.

Apám lecsúszott.  Gyerekkoromban még karácsonyra mindig a legmenőbb legót kaptam, a bátyám meg már a rendszerváltás előtt C64-en tolta a wizard of wart. A fater nem hajléktalan, de munkája nincs, a nyugdíjából tartozást fizet a mindenféle köz- és szociális műnek. A Keletinél lakik, a közelben lévő kiskocsmába jár társaságért és az olcsó nagyföccsért (ezt issza gyerekkorom óta). Az új barátai már hajléktalanok. Így jutottam apám révén megdöbbentő információkhoz a magyar vérexportról:

Kedden és csütörtökön indul a Keletitől az ötven személyes lerobbant Ikarus. A cél Ausztria, az utasok hajléktalanok. Mennek vért adni Bécsbe. Egy leleményes vállalkozó meglátta a bizniszt és minden nap elindítja buszát a város valamely pontjáról. Egy adag vér 20 euró, ebből levonnak 5 eurót útiköltségnek, majd korrektül egyből forintra váltva (250-os árfolyamon) kézhez is adják a keresetet: 3750 ft. Ráadásként egy napig melegben vannak a buszon.

"Kedves Ügyfelünk! Fogadja szeretettel karácsonyi ajándékunkat, mellyel egy gombnyomással biztonságban tudhatja telefonkönyvét akkor is, ha készülékét szervízbe kell adni, vagy ellopják. Így bármikor lementheti és lekérheti az adatait. Küldje válaszban az OK szót. Info: www.vodafone.hu/pakk. Vodafone" - szól a kedves sms, amit vélhetően sokan megkaptak a napokban. Az ajándék egy AdatŐr nevű program, ami, mint a leírásból megtudhatjuk, titkos, biztonságos helyre tárolja el az ügyfél telefonkönyvét - túl azon, hogy nem tudjuk meg, pontosan kinek a tulajdonát is képezi a szerver, a programot leíró oldalon szemérmesen megfeledkeznek értesíteni arról is, hogy vajon felhasználják-e az eltárolt adatokat és mire, ami már eleve elég aggályos. De vajon mire lehet jó az ember telefonkönyve egy telefonszolgáltatónak?

Miközben a piros-fehér csíkos parlamenti párt, egyértelmű politikai érdekből hetek óta Alföldi Róbert seggében turkál, elsiklott a figyelmük egy igen komoly támadás mellett. A Magyar Színházat liberálbolsevikmelegbiciklisták az éj leple alatt szivárvány színűre festették. Lehet tüntetni!

Na jó vegyük komolyan a világot és örüljünk neki. A szövetség39 elképesztő jó dekorációt készített a mellékutcákban megbúvó igencsak randa bunkerforma épületre. 200nm-en 2000 csillogó villogó acéllapocskát helyeztek el az épület egyik sarkán, ami a szűk utcákon végignézve is csillogóvá, vonzóvá, hívogatóvá teszi a színházat. A lapokat a szél mozgatja, így egy gyönyörű aktív épület látunk. Közben a históriázásról sem feledkeztek meg, sok levélkén a híres színházi személyek nevei olvashatók. Senki sem látja, de Ráday Mihályt biztosan megnyugtatja a dolog. A bunker oldalán lévő beton elemeket a szivárvány színeiben festették meg, úgy hogy a színházat különböző oldalról nézve más színeket látunk. Nem csalódtam a szövetségesekben, tényleg gyönyörű, ahogyan formálják tereinket. Öröm végigmenni Pest utcáin és igazi meglepetésekre bukkani, aztán újra és újra rácsodálkozni.

Természetesen rá lehet csodálkozni Pörzse színházalakító elméleteire is, de az kevésbé örömteli, ezért inkább lépjünk tovább.

A Vasárnapi Hírek nyilvánosságra hozta az alkotmány-előkészítő bizottság munkaanyagát az új alkotmányról. Vessünk egy gyors pillantást jogásszemmel a tervezetre.

Összességében egy szabályozási koncepciónak legalább a különböző szabályozási rétegeket következetesen és áttekinthetően kellene tartalmaznia. Például: Preambulum felhívó szövege, államcélok („soft-law”) emberi jogok, állampolgári jogok, intézmények. És pont. Több nem kell.

Az alapvető elvek fejezet egyszerre tartalmaz alapvető jogokat, államcélokat (amely államcéli megfogalmazási igényre később is utal, a munkához való jognál – miért?).

A tervezetben a megfogalmazás következetlen, hol az állam, hol az alkotmány véd és ismer el jogokat, hol pedig az csupán ”megilleti” a személyt. Tessék rendet tenni itt!

Nem bízom az államban.

Már nem.

Bár bízhatnék, minden sokkal könnyebb lenne. Az államra sok területen igenis szükség van, de ha már bevette magát ezekre a területekre, működjön is jól. Ebbe pedig beletartozik az is, hogy kiszámíthatóan működik, így én is hosszútávon tudnék tervezni. Nem mondom, izgalmasabb így az élet, de jobban szeretem én eldönteni, mikor milyen kockázatot vállalok. Ezért van egy gondolkodási-túlélési taktikám a mindennapokra, és azokra az izgalmakra, amelyeket az állam kínál.

Most éppen a nyugdíjunkkal kapcsolatban. Cseppet felhúztam magam rajta, nem szeretem, ha egyszer azt mondják: kötelezően be kell lépned, hogy legyen saját nyugdíjad és még a nyugdíjrendszer is fennmarad, pár évre rá meg kiderül, hogy én felelek a hiányért és a magánnyugdíj-pénztári számlával kiírom magam a közösségből. De bízom a karmában és az öngondoskodásban. Egy lépéssel messzebbről szemlélve a dolgot pedig van abban valami ellenállhatatlanul vicces, hogy huszon-harmincéves emberek a nyugdíjukért tüntetnek. És ez az egy lépés hátra módszer elég sokszor jön jól.

A tavasszal járó eufóriában megírtuk itt, hogy a nagypolitikai nyomortól valamennyire függetlenül Budapesten az utóbbi pár évben kialakult egy meglehetősen vidám és élhető közeg, amelyben fiatal magyar emberek már nem azzal foglalkoznak, hogy hogyan határolódjanak el a helytől, ahol élnek – vö. „alternatív kultúra” – , hanem mindenféle kis piaci és civil kezdeményezésekkel építgetik azt. Azt írtuk, ez a csendes együttműködésnek és közös szöszmötölésnek egy olyan, az ellenkultúrán már egyértelműen túlterjedt világa, aminek előbb-utóbb lehet, hogy nem csak a szórakozási formákra, de a politikára is hatása lesz.

Most, hogy november van, délután 3-kor sötétedik, és a legócskább rettegést is felülmúlóan dúl a Fidesz, ideje megírni ennek az átalakulásnak a sötét oldalát is.