Az emberek tanácstalanul tévelyegnek a kortárs művészet jelentőség és relevancia nélküli túltermelését összegyűjtő szent terekben. Ugyanaz a monotónia, ugyanazok a gegek, ugyanaz a fontoskodó sürgölődés Edinburgh-ban, Barcelonaban, Varsóban, Zürichben, Bécsben, Budapesten.  Az ember tanácstalanul végigbotladozik, vagy végigszáguld a művészetnek rendelt téren, csekély befogadói erőfeszítéssel, és még az esetleg figyelemre érdemes alkotások is eltűnnek az unalom homálya mögött. Elnevezéseik általában négybetűs rövidítések (lumu, macba, mumok) A múzeumshopjaikban ugyanazok a Taschen-sorozatok kaphatóak.

Ha a művészettel nincsen viszonyunk, az nagyban köszönhető annak, hogy a kortárs művészet egyrészt múzeumba szorult, másrészt a kapitalizmus egy különös rongyrázó alrendszerévé vált a galériák sznobériát generáló és azt kiszolgáló piacán. Ennek különösen perverz továbbfejlődése a művészet másodlagos piaca, amikor aukciósházak értékpapírok formájában kínálnak az objet-t immár teljesen nélkülöző művészeti portfóliókat. A művészet az alkotók érdekeinek is megfelelve vagy kiállítói művészetté, vagy befektetéssé züllött. Ami ezen kívül a műalkotások hagyományos érvényesülése volt a társadalomban, tehát ha egy kép a kanapé fölött lóg az otthonunkban, azt a művészetfogalom hivatásos gondozói (például a kommentárjaikkal az alkotást eltemető kritikusok, akiknek a művészet csak ürügy a tét nélküli szószaporításra) a lenézett dekoratív művészet kategóriájába száműzik.

Sorban állnak érte

Pedig ha valami a birtokunkban van és sajátunkként tekintünk rá, azzal gyökeresen más lesz a viszonyunk.

Unt és ismert, amikor egy „előkelő” és még jóistentudja-milyen klubról elkezdik nyomatni, hogy titkos társaság, ők a derék maszonok, ők a tudjukkik, a bilderbergek satöbbi. Hogy valóban kik, azt megtudhatják a jövő heti UFÓ magazinból! Igen, az efféle társaságok benn vannak a konteósok bögyörőjében, ahogyan ettől még éppenséggel az is gyanakodhat, akinek nincs az eyes wide shut kockáról kockára kimerevített képeit játszó tévé fölötti díszhelyen a Titkos Társaságok a Történelemben és A Legyőzhetetlen Tigris páncélos című gyűjteményes munkák. Ennél csak az a rettenetesebben mégunalmasabb, ha egy klubról csak annyit nyomatnak: az csupán egy klub, és előkelő. Nahát meglepő, de ez utóbbi van nálunk.

A magyar nyilvánosságban olyan informatívan tárgyalták, hogy létezik a frankfurti Alte Operben egymásnak találkozót adó Merkel és Sarkozy politikáját támogató bankemberek, közgazdászok, volt politikai vezetők nyomásgyakorló köre, hogy ezért az elhallgatásért Európában komoly pénzeket fizettek volna. Pedig a csoport működését illető megállapítások, nyugaton számosak, egyáltalán nem mértéktartóak és nem köntörfalaznak:

• „Aki azt gondolja, hogy az EU már nem lehet kevésbé demokratikus az nézze meg a frankfurti csoportot” (Spectator)
• „Az Unióban az igazi döntéseket nyolc ember hozza (…) ez a senkinek nem felelős csoport osztja  a lapokat” (Guardian)
• „A (frankfurti csoportot) a 17 euróövezeti ország politbürójává avatták” (The Australian)
• „Európa új párhuzamos kormánya” (Presseurop.eu)
• „A nagy puccs, üdvözlünk a posztdemokratikus Európában” (Roarmag.org)

A kritika tehát ott van Európa mádiájának fősodrában és a vérmesebben is, és nem is általában az EU működésének visszáságain és demokrácia-deficitjén szenveleg. Amit a frankfurti csoportról tudni lehet (azon kívül, hogy még rendes magyar neve sincs), hogy tagjai Merkel, Sarkozy, Barroso, Olli Rehn, Lagarde, Draghi, Juncker, Van Rompuy - állítólag Obama eseti részvételével. Tudni lehet róla, hogy két európai kormányfőt már távozásra kényszerített. Tudni lehet róla, hogy Görög- és Olaszország pénzügyi rendbetételének egyedüli útjának a privatizációt tartja. A nép megkérdezése helyett, nem választott, technokrata kormányfőket ültet egy ország nyakába. Tehát ültet. Ezt is leírják, csupán mérsékelt megbotránkozással.

Úgy látszik, az európai gazdasági nehézségek is olyan „különleges” és „egyedi” megoldásokat igénylő helyzetet jelentenek, ahol meg kell kerülni a hagyományos intézményrendszert, le kell építeni a macerás demokratikus döntéshozatalt. Ismerős mindez valahonnan? Ha mindez valakinek ismerős, mondjuk szűkebb pátriájából, az nem biztos, hogy a véletlen műve. Ezért sincsen igaza hazaáruló barátunknak abban, hogy a "szövetséges ejtőernyősök" - legyenek azok az IMF, vagy az EU erősebb kutyái - bármiben érdemi javulást hozhatnak. És ezért van kuss arról, hogy az EU erősebb kutyái éppen olyan játékszabály-átírók, mint egy nekünk ismerősebb miniszterelnök. Azt is előrebocsátva, hogy a következő menesztendő ezen egész Európát nyolc személyükben képviselni tudó kiválóságoknak éppen Ő lehet.

Most tényleg azt veri mindenki a miniszterelnök fejéhez, hogy nem hagyta csípőből elvinni a magyar költségvetés feletti rendelkezés jogát egy 1400 kilométerre lévő, ismeretlen összetételű, szándékú, és általunk fel nem hatalmazott testületnek? Számomra ez hihetetlen. Nem épp azért rugóznak az emberek az 53 százalékkal megszerzett kétharmad ellen, mert nincs meg a kellő kontroll? Így még annyi sem lesz, mint most. Nem indul ez szépen, rossz vége is lesz. Itt bizony birodalmi reflexek törtek fel, és sokan fognak megdöbbenni a végeredményen. Könnyű rutinból nacionalistázni Orbánt, de szerintem most ráérzett, hogy nagyon nagy baj van, és éppen azt tette, ami a dolga. Más kérdés, hogy mi ennek az ára, és ki tud-e tartani, mert már pénteken ránk indultak a birodalmi lépegetők. Az persze pikáns, hogy ebben a ütközetben OV a köztársasági. Péntek hajnaltól neki is 1/3-érzése lehet.

Fellegi Tamás nemzeti fejlesztési miniszter távozási szándékának hátterében előszeretettel keres és talál a magyar média egy döntő okot, noha nem elképzelhetetlen a kumulatív teher sem. A kormányközeli média Matolcsy-ellenes cikkei kapcsán merült fel, hogy Fellegi állhat a háttérben, mivel nem értett egyet a nemzetgazdasági miniszter lépéseivel, ahogy a Heti Válasz által kényesnek titulált ügyekben való működését is nehezményezte.

"Kiszállt a buliból". Ez akár a Szép Magyar Szótár 2012-ben élesítendő egyik címszava is lehetne. Amikor a kormány úgy érzi, hogy videoklippben magyarázza: a "minden" mellett, az úgynevezett "bulik" (bigblokkkapitalsz) kötnek minket ide, a hazához amit éppen tönkretesznek, akkor azért érdemes tudatni, hogy a buliban benne sem voltunk soha. És egyre többen szállnak ki belőle. "Igen a teknősbéka kiszállt a buliból és tüzet kért tőlem, hát jól van, gyere"

Cselényi Béla

A hirosimai teknősbéka

megindult felém a hirosimai teknősbéka
felém, aki szemben álltam a habokkal
megindult felém mert megundorodott
a cigányzenés tengertől
a tartományokat elkártyázó tengertől
a korall-tulipántozó csabakirályfibugyborékoltató tengertől
az üresszemű acetonszagú aluljáró-tengertől
a félhivatalos és szamizdat-tengertől
a bölcsődét-oskolát ádó esóesgyermekfalu-tengertől
a pirospozsgás státusszimbólumos figyeeeeelj-tengertől
a külföldi nyanyákba olajos betyárfaszt csúsztató tengertől
igen
a teknősbéka kiszállt a buliból és tüzet kért tőlem
hát jól van
gyere
gyere öcsém
mondtam a teknősbékának
Béla vagyok

Ezt is megértük: a jelenlegi Fidesz és a KDNP lépten-nyomon felbukkanó úri nosztalgiájáról már írtunk mi is, de azt mi se gondoltuk volna, hogy 2011-ben valakinek a Parlamentben jut eszébe siratni a nemességet. Dr. Varga István képviselő úrnak eszébe jutott: a hétfői, az MSZMP és utódpártja bűnösségéről szóló vitában a következőképpen összegezte a kommunisták bűneit (a videón 5:05-től):

"Olyanok vették át negyven éven keresztül a politikai hatalmat kérem szépen, akiknek se iskolájuk nem volt, suksükkel beszéltek, csizmadiákból és nemtudomkikből lettek élet-halál urai, párttitkárok, akik az egyetemi tanárokon keresztül legázolták itt az egész értelmiséget, a magyar nemességet, grófságot megszüntették, elzavarták, százezreket tettek tönkre, primitív emberek uralták ezt az országot ötven évig. Erről van szó, mondjuk már ki, ez az egésznek a lényege."

Erről van szó? Szerintem pedig a kommunizmus kevés pozitív fejleménye az volt, hogy eltörölte a Fidesz-KDNP által hőn szeretett Horthy-korszak merev társadalmi korlátait, és lehetővé tette, hogy akár csizmadiából, vagy netán egy falusi legényből is lehessen miniszterelnök. Ezt úgy hívják, kedves Dr. Varga István, hogy társadalmi mobilitás. Továbbmegyek: egyáltalán nem baj az sem, hogy az ország vezetésére teljesen alkalmatlanná vált, korszerűtlen társadalmi képződmény, a nemesi rend (lásd még: dzsentrik) kiváltságai és kapcsolatai megszűntek. Nem esünk a ló túloldalára, jegyezzük meg, hogy a recski haláltábor és általában a megtorlások kegyetlenek és embertelenek voltak, dehát a módszerekről nem biztos, hogy vitatkozni akar a tekintetes képviselő úr, elvégre valakik mostanában nagyon hasonló dolgokat alkalmaznak, mint azok a "primitív emberek", akik ötven éven keresztül uralták ezt az országot - vajon kiknek a módszereire emlékezteti Dr. Varga Istvánt Lomnici Zoltán kimaszkolása a köztévében, vagy a művészeti alkotások ügyészségi vizsgálata?

Ezzel az örökzölddel üdvözöljük az IMF-fel a tárgyalásokat megkezdő Fellegi Tamást. Kellemes beszélgetést kívánunk!

Szólítottunk már fel felelősségvállalásra, és írtunk arról, hogy Budapest milyen fasza hely. Valakinek ezért is felelősséget kell vállalni, hiszen az nem a faszaságfán nő. Ezt teszik például a VaLyo tagjai, akik a vízi-faszaság megtermelésével vannak folyamatosan elfoglalva, a budapesti embert és a Dunát hozzák közelebb egymáshoz, ma este például a Margit híd lábánál az alacsony vízszint miatt keletkezett félszigeten tartanak kacsakő-bajnokságot. Ritkán lehet ilyen rendezvényt szervezni, mivel nem minden évben húzódik ennyire vissza a Duna, viszont minden évben megbízhatóan szállítják a faszaságot azok, akik a Schönherz kollégiumot óriáskijelzővé változtatják az ablakokba helyezett ledekkel.

Az idei schönherzes móka előtt pár nappal pedig a Nyugati aluljáróba cápás, delfines, mászkálós játékot szerveztek az Invisible Playground tagjai, ezzel is tovább növelve a város faszaság-szintjét.

Három teljesen különböző projekt, de mind a hármat olyan emberek csinálták, akik nem csak közlekednek az utcán, hanem részt vesznek annak élettel való megtöltésében. Nekik közük van a köztérhez. Neked is lehet. Úgy menj ki az utcára, mint ha a nappalidba mennél! Nézz körül! Hiányzik onnan valami? Mitől lehetne izgalmasabb a hely? Ezután már csak azt kell átgondolnod, hogy kik azok a haverjaid közül, akikkel szívesen dolgoznál együtt a faszaság létrehozásában, és már indulhat is a munka. A végeredmény pedig egy olyan város lesz, aminek az utcáin látszódik majd, hogy miféle mániái vannak azoknak az ott lakóknak, akik megtehetik, hogy ilyenre energiát és időt fordítanak. Dolgozzanak csak a dunamániások, a geekek, az aluljáróban játszósok, és az összes többi közhasznú, köztéri megszállott! Így hozzák létre ugyanis a helyi és egyedi faszaságot.

Nem kell mindig mindenről rohadtul gondolni valamit. Nem kell mindig előítéleteink és rutinjaink publicisztikáit bronzba vésni. Vélemények és összeesküvés-elméletek tűzijátéka fogadta az IMF-ről szóló bejelentést. Közben alig tudunk bármit is igazán.