Elit

(1988) Na milyen vagyok, milyen vagyok, illegette magát körbe Luca az Istenhegyi úti padlásszobában, majd Kálmán hasa föl térdelt – Kálmán le sem tette kezéből Az utópia szellemét, amely egész évben kedvenc olvasmánya lesz. Észbontó vagy csikó! Válaszolta  könyvébe mélyedve. Majd hirtelen ráeszmélt, hogy ugyanezt mondta, amikor nyáron Tiborral keszegeztek és Réka csupasz nedves térdeivel összeszorította rövidnadrágos lábait.

Elitta

(2004)  A Nagykovácsi házban a gardenpartin Kálmán részegen beismeri Tibornak, hogy gyomorrákja van, a mája is szét van hullva - az élethazugság betegségei - legyint. Csak annyit szeretnék, hogy menj be és beszélgessetek el miniszter úrral - én is és ő is rád gondoltunk, nem hagyhatjuk félbe, most ennek a reformnak a közepén.

Garden

(2009) Berzey, a Laufer és az a Mészáros Hülyegyerek Tibor. Benne vannak a buliban? Hátbazmeg fogalmam sincs, a Mészárosék még a gátépítés előtt beszéltek a főnökkel, a kormányülés után már zöld volt a lámpa, most meg azt mondja, hogy neki így nem kell, mert a Ricsiék, (Zömök Richárd) akasztják a tengelyt. És a Feriéknél nem lehet tudni, mennyit kérnek utána, közben mittudomén szívességet. Jó akkor mondjuk én fölmegyek pénteken, a Zuhatagsoron lesz egy összeröffenés Mészárosnál, a feleségének valami gyerekpszichológiai könyve miatt, ami megjelent, szóval valami gardenparti, ott lesz az egész kabinet, fölmegyek barátkozni, ha hozzájárultok. Hozzá. Hozzá.

Beleírva

Fú ez egy tök spéci autó. Mondta Tibi, miközben lábujjhegyen nyújtózkodva, tenyerét szeme fölé emelve próbálta megállapítani, hogy mennyi van beleírva a szálloda előtt parkoló Volvóba. 1981-et írtunk Kádár János birodalmában a szocializmus reménytelenül hosszú augusztus délutáni fáradt naplementéje.

Elé

Tibi kezét szeme elé emelte, annyira megijedt az óvónéni új frizurájától. 1981-et írtunk az államszocializmus reménytelenül hosszú blöffje a fodrász üzletek úgynevezett GMK-sításával ismeri be lassanként saját kudarcát.

Track changes

Miután kijöttem a koncentrációs- és munkatáborból, bementem egy másik koncentrációs- és munkatáborba, de ez már jobb volt, aztán konzervdobozokból dobtáras géppisztolymakettet ügyeskedtünk össze úgy szöktünk meg, a szabadulás után egy kirakat előtt meglök valaki, hogy te szemét ávós, a feleségem lelépett nyugatra, azt mondta nincs kedve egy élhetetlen romantikus szab.harc.-oshoz, később kiderült, hogy csendőrtisztként megrugdostattam a csepeli kommunisták ágyékát, ennek hatására verset írtam és a börtönből zsinegen engedtem le a járókelők közé majd ezt követően (amennyiben nem rehabilitáltak) géplakatosként elhelyezkedhettem. A NOFTA csoport 1978-ban került a  látókörömbe, ott hamarosan stencil-felelős lettem, majd a nagymarosi nyomdából futár feladatokat láttam el, mind a mai napig jó kapcsolatot ápolok több volt…Nem szégyellem el magam, ha külföldi barátaimmal találkozom, de azért el szoktam mondani, hogy milyen kevés a nyugdíj. Amennyiben rehabilitáltak, akkor Fejti György elvtárs megbízásából a könnyűipari exportot irányítottam, a spontán privatizációnál jó pozícióból indultam, de hamarosan a NOFTA csoport látókörébe kerültem, ennek hatására Ausztráliába disszidáltam, ahonnan az első Chartás tüntetés után utaztam csak haza, 2008-ban vettem föl az izraeli állampolgárságot, ahol hamarosan egy palesztinbarát emberjogi szervezet munkatársa lettem, ekkor keresett meg a Jobbik parlamenti frakciójának Közel-Kelet munkacsoportja.

Java

Kérem - ajánlottam magam az utasok figyelmébe - megnézni a derűs tekintetemet. Majd javarészt elpanaszoltam a hányattatásokat, azután rámutattam a kilábalás különc bizsergésére. Ha féllábbal is kell az élet kékestetején tartózkodni, a muzsika ott is megrepeszti az emberi szívet páncéló jégpáncélt. Ezzel rágyújtottam egy nótára az egész villamost.

Maximális

Az internetista és a blogológus egy szendvicsbárban találkoznak. Te képzeld mit álmodtam tegnap, újságolja a blogológus:

A Vitézy Dávid, Mráz Ágoston Sámuel és az Eric Voegelin a Damjanich utcában caplatnak a hóban a G. Fodor Gábor házibulijába. A hópihék a papír ajándékzacskók peremére ülnek, levet eresztenek a hajléktalanok, Hont András és Salát Gergely részegen bicskáznak egy kapualjban, Babarczy Eszter vaníliás karikát vásárol a cébéában, mert odakozmált a tökös-répás csokitortája. Egyszerre érnek a kapucsengő elé és udvariasan, de tartózkodóan méregetik egymást. Amikor meglátja Babarczyt, Hont András hangosan felszisszen – tudtam. Babarczy úgy tesz mintha nem venné észre Mrázt, Vitézy Dávid leporolja Voegelinről a havat – helósztok – üdvözli a többieket. Ebben a pillanatban nagy puffanással földet ér mellettük egy karácsonyfa, majd nagy csörömpöléssel egy hifi, amely röptében még hallat egy két Depeche Mode ütemet. Voegelin nagyon izgatott lesz, hónalja alatt összeroppantja az ajándékba hozott konyakosmeggyeket, a társaság aggodalommal teli tekintettel fölnéz: az erkélyen Török Gábor egy blogtündér nyakát szorongatja.

Ne folytasd ez már egy kicsit sok és a végén tuti nem lesz semmi csattanó szakította félbe barátját az internetista - és maximálisan igaza volt.

kép: Konkoly Gyula

 Szép Magyar Bölcsességek és Szólások XVIII.

Szép Magyar Bölcsességek és Szólások XIX.